Képzeljünk magunk elé egy harmadfél évszázaddal ezelőtti képet: egy falut a Szamos partján házakkal, emberekkel és egy kicsi templommal. Fessük derűsre a képet: miért is ne, hisz nagy ünnep van, a templom festett mennyezetének megáldása. Kicsi a templom, szorong a gyülekezet. És a hitükben megigazultak nagy áhítattal éneklik Szenczi Molnár zsoltárait, némán nézve a mennyezetet. A középtájt ülők kibetűzhetik a krónikás szavakat, amelyek máig róluk szólnak: „Ez Isten házában lévő Menyezetet Tsináltatta a Gyügyei Reformáta Szent Eklésia a Magok költségekkel Isten Ditsőségére 1767. 12. október.”
Gyügye a Felső-Tisza-vidék eldugott faluja, amelyről így ír Tóth János, népi építészetünk ismerője: „Nincs… talán még egy vidék, ahol ily nagyszámú festett templombelső maradt meg. A Tisza, a Szamos és az országhatár által bezárt, részletesen megvizsgált terület 74 faluja közül még ma is negyvenkettőben találunk különböző korú és színvonalú… festett asztalosmunkát. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy minden templomban voltak ilyenek.” „Ma már bebizonyosodott – állítja Tombor Ilona a festett famennyezetekről szóló monográfiájában –, hogy falusi templomainkban, akár katolikusok, akár protestánsok voltak, a festett deszkamennyezet éppen olyan rendszeresen alkalmazott díszítés lehetett, mint a falfestés. Valószínűleg a XVII. század végén, a török hódoltság utáni újjáépítéskor terjedt el.”
A festők-asztalosok e felületeket növényi ornamentikával virágoztatták be. Honnan vették a mintát? A stilizált növény, akantuszlevél, tekervényes inda, virágdísz a reneszánsz öröksége volt. A jelképes figurák pedig a középkorig vagy talán még régebbi időkre vezethetők vissza. Igaz, nem hosszú a sor, ha számba vesszük a figurális ábrázolásokat: pelikán, bárány, sárkány, oroszlán, páva, szarvas, kétfejű sas, ősdaru, sellő, szirén, kerub, angyal, a nap és a hold, cédrusfa, Jónás a cethallal és – mint a képünkön is látszik – Noé bárkája. Ez a kazetta annyira stilizált (egyszerű? kezdetleges?), hogy csak az tudja, kit és mit ábrázol, aki sokat látta és hallotta a róla szóló példázatot.
A Teremtés könyvének 6–8. fejezete beszéli el, hogy az emberek gonoszsága miatt az Úr meg akarta semmisíteni az élőlényeket, csak az igaz és istenfélő Noét és családját engedte megmenekülni. Péter apostol a keresztséget hasonlítja a Noé bárkájában való megmeneküléshez. A bárka, a hajó magát az egyházat is jelképezi. Ez lehet az egyik üzenete ennek az ábrázolásnak. A másik a képen is látható két madárhoz kapcsolható. Mert amikor a víz apadni kezdett, Noé kieresztette a hollót és a galambot. Amint a Bibliából tudjuk, a galamb olajággal tért vissza, annak jeléül, hogy a föld újból lakható az ember számára. Látni vélem a tiszteletes urat és érteni szavait, amikor erről szól a kisszámú gyülekezetnek, s igehirdetését azzal zárja: „Igen, testvéreim, ez a föld itt lakható az ember számára, s ezt ne feledjétek.”
A gyügyei templom szentélyében 25, a hajóban 56 kazetta található. Mesternév nem maradt fenn. Talán a karzaton lehetett, de az nincs már meg, 1833-ban kicserélték.
origo.hu
Újabb hőhullám jön, 40 fok is lesz a héten
