Megint lassan mondták, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés. Három esztendeje még lassabban mondták, azután annál gyorsabb lett a drágulás. A Medgyessy-kabinet regnálásának első évét – az úgynevezett kisfogyasztói árakat tekintve – köbméterenként négy és fél forintos plusszal zárta. Idén januárra már köbméterenként tíz forintra emelkedett a választás időszakához képest az árkülönbség. Mióta a balliberális koalíció kormányoz, ennyivel többet fizetünk tehát ezért a fűtőanyagért. Összességében huszonöt százalékos drágulásra került sor. Ezt jelentette valójában mindazt, amit Lendvai Ildikó annak idején lassan és tagoltan az ország közvéleményével tudatott. Ez a következménye annak, hogy sokan nem értették meg a valódi üzenetet: azt, hogy a választás sorsdöntő pillanataiban semmi sem volt drága a szocialistáknak, legkevésbé az igazság. Számos népszerű ígéretük volt, ám a valóság ellenkezőképp alakult.
Mindebből adódik a kérdés: vajon érdemes-e ilyen előzmények után elhinnünk Kóka János gazdasági miniszter tegnapi bejelentését? A tárcavezető most három év után megismételte Lendvai Ildikó szavait. Már hetek óta tudni lehetett, hogy a kormány valamiben töri a fejét. A törvényi előírások alapján általában évente kétszer, január és július elsején kerül sor a hatósági gázárak felülvizsgálatára. A drágulást már ezen időpontok előtt egy hónappal jelezni kell. Június elsején viszont nem történt semmi, és a következő hetekben a számításokat végző Magyar Energia Hivatal, valamint a döntéshozó gazdasági minisztérium körül is mély csend honolt. Piaci elemzők egy része számára már csak azért is érthetetlen volt ez a halogatás, mert az utóbbi fél évben lassan, de biztosan kúsztak felfelé a nemzetközi olajárak, tartósan a hordónkénti ötvendolláros lélektani határ felett jártak. Az olaj pedig általában magával húzza a gázárakat, bár az utóbbi egyéves átlag összességében más képet is mutat.
Azt is tudni lehetett, hogy a gázszolgáltatók – a kormánnyal szemben – nem bizonytalanok az áremelésben, a kiszivárgott hírek szerint 5,5 százalékos drágulásért lobbiztak. Most azonban nem az ő szándékuk valósult meg, hanem politikai szempontok alapján született meg a döntés. Piaci érvek ide, vagy oda: a kabinet a koalíció szempontjából egyre drámaibbá váló közvélemény-kutatási adatokra pillantott, és nem vállalt fel egy újabb kellemetlen lépést. De emlékezzünk csak vissza, a gázárak kordában tartásáért micsoda kirohanásokban és kritikákban volt része annak idején az Orbán-kormánynak. Mi mindennel vádolták meg azért, mert a polgárok többsége érdekében bele mert nyúlni a gazdasági folyamatokba! A szabad piac elszánt hívei azonban most félretették ellenvetéseiket: a jövő évi győzelem még azt is megéri, hogy felülírják saját szabályaikat.
Miért baj ez, ha közben fellélegezhetnek a kispénzű emberek, ha terheik nem növekednek – kérdezheti most az olvasó. Azért, mert a tegnapi bejelentés megint csak a teljes igazság felét tartalmazta, a kellemesebbiket. A kormány ugyanis a lakossági gázárak változatlanul hagyása mellett tett egy másik lépést is, amire kevesebb figyelem esik. Átlagosan hét százalékkal emelte a vállalkozások, önkormányzatok, intézmények felé a tarifákat. Téved, aki azt hiszi, ennek nem lesz hatása a polgárok pénztárcájára. Elég arra gondolni, hogy a pékségek költségei mekkorát növekednek, aminek tükröződnie kéne a kenyér fogyasztói árában. Nem lesz tehát gázáremelés? Dehogynem, csak nem a kormányzati retorikában.
origo.hu
„Pride-ra van pénz és akarat, a dugókra meg a csődre nincsen”
