A tárlókban a mindennapi élet használati eszközei, a Kárpát-medencében páratlan kultikus tárgyak, síremlékek, különlegesen érdekes kútleletek, gyönyörű ékszerek, aranypénzek, pompás kályhacsempék, az európai középkor magas színvonalú építészetének becses maradványai tekinthetők meg. Fejlesztési-beruházási programok során több mint hatszáz ásatás anyagából, hatvan lelőhelyről előkerült emlékek sorakoznak a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) várbeli kiállítótermeiben. A falakon ásatási fotók, térképek, szöveges magyarázatok (magyarul és angolul) a régészet módszereinek gyökeres változásairól és egyik sajátos területéről, az építkezésekhez igazodó városi régészetről. Bizonyítva, hogy a mai főváros, amely az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt, még azzal is dicsekedhet, hogy három történelmi városmag köré épült. Óbuda a hajdani római provincia, Pannonia székhelye volt, Buda, a Víziváros a középkorban játszott különlegesen fontos szerepet, a pesti Belváros pedig a reformkorban és az azt követő időszakban, noha régészeti szempontból a kutatás itt is a középkorra összpontosul. Mindez eddig kihasználatlan, hatalmas lehetőséget jelent az idegenforgalom számára, ha a régészek, restaurátorok munkájának olykor bámulatos eredményeit méltó módon, mindenki számára érthetően mutatják be. Ahogy itt és most.
Az első terembe belépő látogatót nagy Budapest-térkép fogadja, amelyen kivilágítható pontok jelölik az egyes ásatások területét, valamint tablók illusztrálják az örökségvédelem fejlődését a XIX. századi aquincumi és a XX. század eleji tabáni ásatásoktól máig. Áttekintést kapunk arról, milyen volt és milyen ma a régészeti feltárás, milyen eszközökkel dolgoztak hajdan és mivel dolgoznak ma a szakemberek. A XIX. és XX. századi kézi földmunka helyett ma óriási gépek gyalulják le a földet, és ha nincs ott régész, a hozzá nem értő számára láthatatlan, a szakembernek azonban sokatmondó jelenségnek, leletnek egy pillanat alatt hűlt helye: elszántják, szétnyomják, darabokra törik.
A bemutatott anyagot nem időrendben, hanem a feltárások típusa szerint csoportosították a rendezők, Kapovits Réka, Cserne Erzsébet és a főrendező, Zsidi Paula, a BTM főigazgató-helyettese: az úgynevezett nyomvonalas (autópálya-, út- és közműépítések során végrehajtott) feltárások, az ipari parkok és bevásárlóközpontok, lakóparkok építését megelőző ásatások során előkerült leleteket, valamint a történeti városrészek sokszor nemzetközi szinten is kiemelkedően fontos leleteit – gondoljunk csak a budavári Szent György tér egyik kútjából előkerült csodálatos magyar Anjou-címeres selyemkárpitra, amely most eredetiben látható a kiállításon. Mellette Károly Róbert 3. kettős felségpecsétje, ezen szakasztott olyan kárpit feszül az uralkodó háta mögött a trónon, mint a Szent György téri lelet, amelyet a hozzá nem értő sárgombócnak nézett volna, ha restaurálás előtt netán a kezébe kerül.
A vitrinekben lévő tárgyak több korszak emlékeit mutatják úgy, ahogy előkerültek a régész keze alól az egyes helyszínek különböző rétegeiből. Csak néhány érdekes példa: az M0-s építésekor Biatorbágyon egy különleges, kétarcú edényt találtak (a régészek nem állnak meg Budapest határain, feltárják az átnyúló területeket is). Ugyanitt gazdag avar sírokat és telepmaradványokat tártak fel. A Gellért tér és a Bartók Béla út felújításakor fontos őskori, római kori és középkori leletek kerültek elő a vastag feltöltés alól. A beruházás egyetlen napot sem késett, a régészek az építőkkel együttműködve pontosan megtervezték és megszervezték a munkát. Több esetben alapvetően változtatta meg a feltárás az eddigi ismereteket. A Filatori-gát környékének egy részét például beépítetlen területnek gondolták a régészek, most kiderült, hogy az őskortól kezdve folyamatosan lakott volt. Sorra jöttek az őskor, az avar kor leletei, feltárták a valaha ott megépített római tábort, fürdőt és temetőt. Megállapították, hogy az avar kori telep lakói nem használták a római kori épületeket, a két kultúra nem keveredett. De láthatunk összetört római kori téglákból összerakott tűzhelyet, amelyen avarok főztek jellegzetes edényükben. Óbudán, a Graphisoft parkban kora bronzkori temetkezéseket találtak és egy római római kori, II. század végi orvossírt, benne négyrekeszes, tolófedeles orvosi szelence és egy elefántcsont nyelű kés, az akkori szike. Egy téglából falazott, hamvasztásos sír oldalán kutyatappancs jól látható nyoma. Egy óbudai bevásárlóközpont építésekor kutatták a római kori polgárváros II. és IV. századi római kori temetőjét.
A csepeli szennyvíztelep építését megelőzően kelta hamvasztásos sírból került elő az a nagyméretű edény, amelynek az egész Kárpát-medencében nincs párja. Két füle emberalakokat formáz, mintha az urna hasának támaszkodnának. Törökbálinton egy három méter mély áldozati gödörből bányászták ki a régészek azt az ülő alakot formázó kultusztárgyat, amely ugyancsak ritka darab.
A Kőérberek-Tóváros nevezetű lakópark területén, Kána kolostorától nem messze, a fővárosból kivezető régi balatoni út mentén találták meg a régészek a hajdani Kána falut Árpád-kori templomával és több korszakon át használt temetőjével együtt. A sírok kőbélésébe beépítették a templom legkorábbi időszakának köveit. Feltártak több mint százkilencven házat, számos kemencét, rengeteg cserép- és fémleletet, köztük sarkantyúkat, amelyek arra utalnak, hogy az itteni népesség jómódú lehetett. Jelentős helyet kap a kiállításon a régészetileg és műemlékileg egyaránt védett Rudas fürdő rekonstrukcióját megelőző feltárás is. A török fürdő lábakon áll, alatta jelentős eraviszkusz–kelta település húzódik, amelyet az ötvenes években részben már feltártak. A bemutatott fotókon jól láthatók a török fürdőnek a nagy medence aljáig benyúló cölöpjei. A régészek pontosan tudták, mi várható ezen a helyszínen, semmi nem került elő véletlenül vagy váratlanul. Ők tavaly októberben befejezték itt a feltárást, azóta be sem tették a lábukat a területre. Egyszerűen nem felel meg a valóságnak, amit az egyik napilap állított a múlt héten: hogy „a feltárás még bő három hónapot vesz igénybe” – tudtuk meg Zsidi Paulától.
A Víziváros, ahol Buda külvárosai is húzódnak, az őskortól kezdve lakott volt. Ezen a területen, a Medve utcában teljesen ép, kora Anjou-kori kályhacsempéket fedeztek fel a régészek. Külön kérték a gépekkel dolgozó munkásokat, hogy hagyják érintetlenül azt a területet. Mire másnap kimentek, a gyönyörű mázas csempék ott hevertek darabokban, géppel kimarkolva az út szélén. Különleges, ritka díszítésükkel így is nagyon értékesek, és jól is datálhatók, mert rajtuk van a magyar és a lengyel Anjou-címer.
Külön teret kaptak a kiállításon a középkori kolostorok maradványai: a margitszigeti domonkos kolostorhoz tartozó udvarház freskója (kolostorban nagyon ritka a freskódísz), a Budakeszi úti pálos kolostor leletei, az I. kerületi Szalay utca ágostonos templomának festett kövei és fotón látható ossariuma. A Kapás utcában előkerültek a XIV–XV. századi karmelita kolostor maradványai. A régészek tudták, hogy létezett ez a kolostor, de azt nem, hogy pontosan hol. Sokalakos terrakotta oltárképe, ha sikerül összerakni, még nagy meglepetéseket tartogathat.
Az Óbudai-szigeten, az aquincumi helytartó székhelyén, éppen azon a helyen, ahol Hadrianus, a későbbi császár építtetett pompás palotát, ma a következő táblával találkozik az arra járó: „Repülő golflabda. Életveszély. Belépni tilos!” A védetté nyilvánított római kori rakpart cölöpjei mellett pedig vízisíelnek. Így múlik el a világ dicsősége! A főváros egyik nemzetközileg is egyedülálló szenzációja, idegenforgalmi központja lehetne ez a hely, ha a régészek végre módszeres ásatásokat végezhetnének, és méltóképpen bemutathatnák, mi minden volt itt hajdanán.
A tárlat utolsó helyiségében, az úgynevezett „sötét szobában” azt látjuk, hogyan tehetnek tönkre böhöm nagy gépekkel értékes leleteket. A régészetnek nagy segítséget jelentenek, ugyanakkor nagy kárt is okozhatnak ezek a gépek, ha figyelmetlenül kezelik őket. Az 1997 óta érvényben lévő, 2001-ben új névre keresztelt törvény rendelkezik arról, hogy a beruházónak a régészeti lelőhelyen tervezett beruházás teljes költségének legalább kilenc ezrelékét régészeti feltárásra kell fordítania. Az összes feltárt és feltáratlan lelet pedig a magyar állam tulajdona.
Mindaz, amit ezen a kiállításon látunk, történeti forrás- és műtárgyértékét tekintve még évekig munkát ad a hazai és külföldi kutatóknak. Budapest történetének sosem látott metszete rajzolódik ki ezeknek az ásatásoknak az eredményeiből. A beruházóknak pedig azt bizonyítják, hogy ha ők a törvényeknek megfelelően járnak el, az ő területük is felértékelődik a régészek munkája nyomán. Aki nyilvántartott régészeti területen építkezik, annak számítania kell rá, hogy a munkát csak akkor kezdheti el, ha a régészek átadták a terepet, és ezt a munkát előre meg kell tervezni – a régészekkel közösen. A gyakorlatban azonban a beruházó sokszor egyszerűen eldönti – anélkül, hogy bemenne a múzeumba és beszélne a régészekkel –, hogy két hetet ad a feltárásra.
Néhány szó a jövőbeni nagy munkákról. A szentendrei HÉV-vonal rekonstrukcióját illetően, ha késve is, de kialakult az együttműködés a régészek és a BKV között. A majdan épülő aquincumi hídnál már próbafeltárásokat végeznek a szakemberek, a négyes metró vonalán is voltak előzetes feltárások. A margitszigeti uszoda építésére előzetes szerződése van a BTM-nek az építkezés kivitelezésére megalakított kht.-val. De amíg nincs meg az érvényes építési engedély, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal érthetően nem engedélyezi a régészeti feltárást. Érthetetlen viszont, hogy a római polgárvárost keresztülszelő Szentendrei út tervezett felújításával kapcsolatban eddig még senki nem kereste meg az illetékes múzeumot.
Csak sajnálni lehet, hogy a BTM augusztus 20-ig látogatható tárlatán most kiállított leletek raktárba kerülnek majd. Az elmaradt aquincumi fejlesztés során létrejöhetett volna az a tér, ahol az állandó kiállítás törzsanyagaként mindenki láthatná őket. De a bővítés két éve lekerült a főváros napirendjéről, az idén visszavették a középtávú fejlesztési tervbe, ám hogy megvalósul-e valaha, azt nem tudjuk. Nagy kár.
origo.hu
A megrázó felvétel után eltűnt a barátnőjét kegyetlenül megkínzó lány
