Látszatélet

K ö n y v e s h á z

„Megint elfogott az az erős és megmagyarázhatatlan érzés, amelyik néha rám tör […]: hogy ez az élet, amelyet élek, nem is az enyém, puszta tévedés, adminisztrációs hiba, és hogy van valahol egy másik, egy igazi, csak meg kellene találnom valahogyan, és még az is lehet, hogy éppen itt lappang valahol, ezek mögött a lándzsás vaskerítések és hőségtől ájuldozó rózsabokrokkal elálcázott ablakok mögött” – töpreng egy férfi, Rakovszky Zsuzsa A hullócsillag éve című új regényének egyik figurája valahol a nyugati határszélen az ötvenes években Kelet-Közép-Európában. A hely és a kor nincs meghatározva, de a tudatosan válogatott mozaikkockák összerendeződnek. A töredékesen felvillanó sorsokból egységes szövet szövődik – a költő regénye.
Ebben a szürke és fénytelen világban is van élet, igaz, tele „filléres gondokkal, aggodalommal és lemondással, bánattal és betegséggel, gyásszal és eldugult lefolyókkal”, mégis „komoly és valóságos”. A kérdés az, hogy ebben a közegben ki hogyan tud felszínen maradni, küzd-e azért, hogy ne húzza le a ragacsos, nyúlós hínár.
Az ötvenes években gyermekkorát élő nemzedék életérzését közvetíti ez a könyv – egy hatodik évében lévő kislány vágyain, álmain keresztül. A gyerek fülébe jutó beszélgetésfoszlányokból, amelyeket ért is meg nem is, szürrealisztikus világ formálódik ki. A körülötte mozgó figurák: anyja, aki egyedül neveli, a mesebeli dajkának beillő Nenne, egy züllésnek indult gyönge férfi, a „messziről jött ember”, aki „kizuhant az életéből”, rokonok, szomszédok hiteles alakjai ennek a minden didaxistól mentesen, sejtetőn leírt valóságos látszatvilágnak.
Itt az ég „homályos alumíniumedény-színű”, a levesben „meztelen húscafatok úszkálnak”, a suttogás „pengeéles”, „kemény, csontszínű hold rohan szemközt a foszladozó, égett peremű felhőkkel. Árnyak gubbasztanak a fal tövében, néha egy gazdátlan, rémületes szempár villan elő a semmiből.”
A kislány mindebből keveset ért. Képzeletének erejével építi fel a maga kis univerzumát szeretetből és szorongásokból. Fényeket, sötétséget, homályos képeket, szagokat, illatokat érzékel. A karácsony neki „fenyőszag, viaszszag, megperzselődött tűlevél, megpörkölődött cukorszag”. A gyönyörű szép, titokzatos éjben „égi légy” röpdös (az „égi lény” kifejezést nem érti). Álmában a nád között kanyargó fekete vízen elhajózik ebből a furcsa világból azokkal, akiket szeret. De csak álmában.
(Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve. Magvető Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2690 forint)