Betű szerint ugyan az NS-nek kellett volna javaslatot tennie a magyar sport rövid, közép- és hoszszú távú stratégiájának megalkotására, az állami támogatások elosztási rendszerére, ám valójában inkább egy régi, szovjet típusú reflex hívhatta életre: ha létezik egy terület, amelynek működését nem tudjuk vagy nem akarjuk szabályozni, lelkiismeretünk megnyugtatása és a látszatkeltés érdekében állítsunk fel egy komolynak ható testületet, és akkor helyettünk majd az nem végzi el a feladatot.
Az alakuló ülését 2004. július 12-én tartó Nemzeti Sporttanács ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt. Sokkal többet ennél nem is tehetne, hiszen döntéshozatali kompetenciája erősen behatárolt, jogállását tekintve a kormány mellett működő javaslattevő, véleménynyilvánító testület; nem sportéletünket képviseli az államigazgatásban, inkább viszont. Tagjai a politikailag tagolt, egyéni érdekek és presztízsszempontok mentén is széttrancsírozott magyar sportirányításból verbuválódtak, elnöke ráadásul Vitray Tamás, akinek nemcsak sportvezetői tapasztalatai, ismeretei hiányoznak, de több évtizedes riporteri pályáján is folyamatosan hangsúlyozta, hogy afféle műkedvelőként, amatőrként közelít a sporthoz. Ettől egyéb képességeinek köszönhetően persze még nagy ívű televíziós pályát futott be, ám főszerkesztőként – nem tudni, egyszerű szakmai alkalmatlansága miatt vagy pusztán azért, mert csak addig volt fontos neki a feladat, amíg megkapta – a keze alatt mállott szét a Telesport (TS). Aztán, ha már a TS-sel kudarcot vallott, rábízták a magyar sportstratégiát.
Ennek abszolút tájékozatlanság, de éppen cinikusan pontos helyzetértékelés is lehetett az oka. Attól függ, mi volt a cél a Nemzeti Sporttanáccsal. A történtek mindenesetre önmagukért beszélnek.
Az NS 2004. november 11-én hozott első határozatában leszögezte, hogy a (sporttal méltatlanul elbánó) 2005-ös költségvetés tervezését megelőzően – a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – ki kívánja fejteni véleményét, javaslatait. Ehhez képest, tudatában annak, hogy a sportköltségvetés tárgyalásának időpontja december 8., a következő ülést december végére tűzték ki. A tanács néhány tagja, érzékelve a helyzet abszurditását, mégis elérte, hogy a találkozót hozzák előre december 3-ra. Ekkor ötpontos határozatban fogalmazták meg a versenysport jelentősen csökkentett támogatásából, a nagymértékű forráselvonásból fakadó aggályaikat, egyhangúlag arra kérve a tanács elnökét, hogy az üzenetet juttassa el a kormányhoz és a parlament illetékes bizottságaihoz.
Vitray Tamás ezt nem tette meg, ezért a tizenhét fős sporttanács tizenegy tagja nyílt levelet intézett a kormányhoz, amelyben többek között ez állt: „Felmerül a kérdés, hogy van-e értelme a Nemzeti Sporttanács működésének, ha a törvényi előírásokat figyelmen kívül hagyva elmulasztják kellő időben összehívni…, kellő információval nem látják el… Tiltakozunk a kialakult helyzet miatt, és kérjük a kormányt, hogy szíveskedjenek kivizsgálni, ki vagy kik a felelősek… és a szükséges konzekvenciákat vonják le.”
Nem tudni, ez megtörtént-e. Azt ellenben tudni, hogy Vitray Tamás maradt az NS elnöke, amelynek érdemi tevékenysége gyakorlatilag megszűnt, mielőtt elkezdődött volna. Az idei üléseken hozott határozatok visszatérő szóhasználata az „elfogadja” és az „egyetért”, az ellenvélemények stratégiai kérdések helyett marginális problémákban jelennek meg, a javaslatok döntő része triviális.
Mindezek ismeretében kíváncsian várjuk az első év értékelését. De még kíváncsibban azt, lesz-e teljes második év.
Tanácstagok
A Nemzeti Sporttanács tagjai a megalakuláskor: Vitray Tamás elnök, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter mint társelnök, az oktatási miniszter, az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, a nemzeti sportszövetségek elnökei (Nemzeti Sportszövetség, Nemzeti Szabadidősport-szövetség, Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége), a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány kuratóriumának elnöke, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának elnöke, a települési, területi önkormányzatok országos szövetségeinek képviselője, a diáksport és a főiskolai-egyetemi sport szövetségeinek képviselője, a testnevelő tanárok egyesületei által jelölt személy, a sportot támogató üzleti vállalkozások (Szponzorok Tanácsa) képviselője, a Nemzet Sportolói által saját soraikból választott személy.
