Némi fontoskodó túlzás kell ahhoz, hogy kijelentsük: tegnap ismét tétmérkőzést vívott férfi vízilabda-válogatottunk. A csapat számára ugyanis a július második felében kezdődő montreali vb jelenti a méltó feladatot, de a hét végén a Margitszigeten zajló Világliga-selejtezőre tekinthetünk úgy, mint köztes állomásra.
Együttesünk százszázalékos mérleggel zárta a múlt heti, spanyolországi első felvonást, és tegnap azzal a céllal ugrott ismét vízbe, hogy e jó szokását megőrzi. A becsvágy mellett pluszösztönzést adott, hogy a Vl-elődöntő egyik helyszíne New York, míg a másik Toronto, és utóbbit a fiúk valamivel ingerszegényebbnek találják. Az A csoport első és harmadik helyezettje az Egyesült Államokban, a második és a negyedik pedig Kanadában folytatja a játékot, azaz a mieink számára az első hely a megoldás. Mert ebben a mezőnyben ők harmadikok készakarva sem tudnak lenni…
Különösen nem azok után, hogy 13-6-ra elintézték Ausztráliát. Könnyed mérkőzés volt, még az is belefért, hogy Kiss Gergely valószínűleg pályafutása egyetlen öngólját jegyezte. Történt mindez úgy, hogy a megszerzett labdát haza akarta passzolni, de túl magas ívűre sikeredett az ejtés. Aggodalomra azonban sem ez, sem a meccs többi momentuma nem szolgáltatott okot, hiszen a szokásos sematikus pólóját bemutató ellenfélből csupán egy játékos lógott ki, Franklin is csak azzal, hogy ausztrál létére nem tud úszni…
Ma a görögöknél feltehetően nem találunk ilyen „kakukktojást”, de a győzelem ettől még ismét elvárható.

Holttestet találtak Komáromban