A Kozma utcai zsidó temető több mint 400 ezer négyzetméteren terül el, a sírok között bolyongó látogató mintha egy különleges történelmi időutazásba csöppenne bele: héber feliratok a magyaros szecesszió békebeli világát idéző sírköveken, ősi ószövetségi szimbólumok, életfává stilizált menóra, harcoló farkasok, a fiait önvérével tápláló pelikán szobra… Bródy Sándor sírja, amott Hajós Alfréd, a legendás olimpikon emlékműve. Egy világ, amit ért is az ember, meg nem is. A temető bejáratát sorompó zárja el, a portásfülkében éjjel-nappal ott az őr. Munkatársa egy igazi éber házőrző kutya. Láncon van, de mindenre figyel, a középtermetű fekete jószág éles ugatásától visszhangzik a környék. Azon az éjszakán azonban, amikor a sírköveket ledöntötték, nem jelezte, hogy baj van. Az idős temetőőr szintén nem hallott semmit. A temető bejáratánál két magánlakás is van. Mindkét család férfi tagja rendőr. Otthon voltak-e? Nem tudni.
Pedig a barbár módon lerombolt sírok egy része nincs túl messze a bejárattól. Néhány száz méterre onnan, a főút két oldalán kezdődik el a pokoli dúlás: a bedöntött sírkövek alatt ripityára tört sírfedelek. Szinte kizárólag új, gránit emlékművek. Az emlékezés kavicsai, amiket a sírt meglátogatók helyeznek el a sírkő körül – a kegyelet jelei –, nem érdekelték a vandál pusztítókat. Nem nyúltak hozzájuk. Nincs mocskolódó felirat sem. Nincs jele az érzelemnek. Az egyik bedöntött sírkő lehet vagy tíz mázsa. Embermagas, másfél méter széles, legalább húsz centi vastag gránit.
– Egy normális kondícióban lévő ember simán le tudja dönteni az átlagos sírköveket. Minél magasabb a kő, annál könnyebben. A régebbieket cementtel rögzítették, az újabbakat már sziloplaszttal, de ez csak arra jó, hogyha valaki nekitámaszkodik, vagy ha mondjuk orkán van, ne zuhanjon le. Még azoknál a sírköveknél sincs túl nehéz dolga egy vandálnak, amit csapolással is rögzítenek. Be kell lengetni, és a saját súlyától zuhan le – vélekedett a lapunk által megkérdezett sírköves.
A ledöntött Kozma utcai sírkövek legnagyobb részét a porladó cement kötötte össze a fedőlappal. De akadt, ahol látható volt a talapzatból kiálló centi átmérőjű vas csapolás. Egy-kettő meg is volt görbülve. Mintha csak tudták volna a sírgyalázók, hogy kell minél nagyobb kárt okozni, a kövek kivétel nélkül a fedlapra zuhantak. Sohasem hátra vagy oldalra. – Ha a gránit sírkő rázuhan a gránit fedlapra, az szinte puskalövésszerű zajjal jár – mondta a sírköves. Azon az éjszakán legalább százszor hangzott fel a dörrenés. A kutya sem hallotta meg. A másik feldúlt temetőrész jóval messzebb van, közel a kerítéshez. – Nézze meg, milyen állapotok vannak itt! Még a kerítés sincs rendesen megcsinálva, az jön be, aki akar – mutatta egy idős úr, aki felesége sírjához jött. Valóban megdöbbentő látvány. Az egyik régi kaput farönkökkel, betontuskóval zárták le. De vannak olyan részek, ahol csak az nem jön be, aki nem akar. A temető olyan, mint egy elvarázsolt erdő. A hátsó részeken szinte csak a főutakon, ösvényeken lehet közlekedni, rejtély, hogy a régi sírokhoz egyáltalán hogy tudnak bejutni a látogatók a mindent benövő aljnövényzettől. Egy hevenyészett, fából eszkábált szárnyék alatt kiszuperált buszülés, koszlott takaróval. Körülötte konzervdobozok, boros üvegek: talán egy hajléktalan nyári szállása? Körül a régi korokat idéző sírkövek. Ezeket szerencsére nem bántották. Akad azért ugyanolyan módon bedöntött régi sírkő is, de jól látszik: évek óta heverhet így.
A dúlás másik helyszínére csak néhány éve temetnek. Nehéz idetalálni, sokat kell gyalogolni idáig. Egyébként is: a barbár pusztítás állomásait még bejárni is sok. Elfárad az ember. Mennyi idő kellett ekkora romboláshoz? Mekkora elszántság? Mekkora higgadtság? Mekkora „szerencse”, hogy a tettesek elkerülték az azonnali lebukást? A hitközség vezetői azt mondják: a temető őrzésére nincs pénz. Az egyik összetört, a nyomozók vegyszereitől fekete sírkőre valaki egy szál fehér rózsát tett. Nem virágbolti virág volt. A gyűrött selyempapír azt mutatta: messziről hozhatták.
n
Vita a Szombat fórumán. A temetőgyalázással párhuzamosan a zsidó felekezeten belüli feszültségek forrpontra jutottak. Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke nemrégiben lemondott posztjáról, távozását Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval fennálló ellentétei váltották ki. A Szombat című zsidó hetilap internetes fórumának tanúsága szerint sokan összefüggést vélnek felfedezni a belső ellentétek és a sírrongálás között, a hozzászólások természetesen névtelenek. A Heislerrel készített interjú hozzászólásai között olvashatók az alábbiak: „Érdekesség: mily véletlen, hogy 130 sírt »hirtelen« feldúlnak… a Kozma utcában… Éppen a közgyűlés után, a Chevra főnökének birodalmában…” (NÉVTELEN. Dátum: 2005. június 17., 04.15, du.)
„Látva az eddigi tényeket, jómagam is azt feltételezem, hogy itt nem a kifejezett antiszemitizmus lehet, van a háttérben. Erre utaló jelek nem maradtak (firka, festék, obszcén megjegyzések). Annál inkább a fenti jellemzők lehetnek? a háttérben… vagy egyéb figyelem- és »forgalomelterelés« szándéka… De nem zárnám ki a mostanában – illetve egy jó ideje – oly jellemző védelmi szolgálatok belharcának lehetőségét sem… Aki otthonos e műfajban, az tudja, hogy hogyan indult ez a »műfaj«, s hol tart most… igaz, a módszerek finomodtak a klasszikus orosz–ukrán kezdeteket alapul véve. Nappal nem csinálhatták, éjjel meg azért 130 sír feldúlása, porrá zúzása csak-csak zajos lehetett, nemde? Ki és miért nem hallotta? Akkor milyen az a bizonyos szolgálat? Ez bizony nem sima ügy! Igaza volt a tv-ben a Fónagy úrnak, a politika álljon meg a kapuban – legyen az akár a lobbizós (bűnözős) is! Ha netán mégis a klasszikus okok állanak a háttérben vagy a fentiek – nos, mindkét verzió mélységesen elítélendő! Az ítélkezésnél ne tegyenek különbséget, azt hiszem, ez a legkevesebb, ami a történtek után emberileg elvárható! Végezetül itt lenne az ideje, hogy ne csak a Chevra, hanem mások is átgondolják a temetők biztonságát, a kor követelményeinek figyelembevételével! Üdv: J/2 (NÉVTELEN. Dátum: 2005. június 18., 09.54, de.)
„Bármennyire kínos és fájdalmas, sokakban felmerült a gyanú, hogy a temetői sírkődöntögetés nem antiszemita akció. Bizonyíték egyelőre nincs, a rendőrségi nyomozás talán erre is kiterjed, bár kétséges, hogy lesz-e bátorsága a rendőrségnek megfontolni a gyanút, hogy nem külső vandálok, hanem belső, temetői szervezés eredménye a rongálás, s netán leleplezni a tetteseket. (…) Az a tény, hogy csupán új, gondozott, látogatott sírköveket döntöttek le, könnyen lehet, hogy az önkezűség jele. Régi sírköveket – melyek sérülése esetén a hitközségnek kellene a felújítást elvégezni – nem érintettek a vandálok. S hogy mindez közvetlenül a hitközség elnöke elleni Zoltai-puccs után történt, másrészt, hogy a sírkőrongálás után Zoltai a médiában a rátermett vezető képében tetszeleghet, aki keményen követel segélyt az államtól, legalábbis remek figyelemelterelő az alapszabály-ellenes, rákosista módszerekkel vezényelt közgyűlés botrányáról. A temető felügyeletét nem biztosítja a hitközség, felelős tehát ezért is a vezetés (…) (NÉVTELEN. Dátum: 2005. június 18., 03.29, du.)
„A sírrongálók valószínűleg daruskocsival mentek be a temetőbe a főbejáraton. A műút két oldalán emelték ki a sírok függőleges lapját és döntötték rá a vízszintes lapra. A rögzítőcsapok nem görbültek el, ami a kiemelést valószínűsíti. Mindazonáltal túlzás Zoltai részvételét feltételezni a dologban. Zoltai lehet diktatórikus, rossz vezető, de amikor szélsőjobboldali provokáció történt a lubavicsi hanuka ünnepélyen a Nyugati téren, egyedül ő állt helyt. Eközben Fónagy és Hiller képviselők hallgattak.” (NÉVTELEN. Dátum: 2005. június 19., 02.43., du.)
origo.hu
Deák Dániel: A Pride nem a szabadságról szól, hatalmas globalista hálózat áll mögötte
