MI A MAGYAR?

„Jegyzőkönyv, készült a háborús és népellenes bűntett miatt Almásy László Ede ellen indított bűnügyben a budapesti népbíróságon, Budapesten, 1946. évi november hó 16. napján megtartott nyilvános tárgyalásról.
Almásy László Ede vádlott a Bp. 304. par.-nak alkalmazása mellett feltett kérdésekben lényegében a következőképpen nyilatkozik:
A vádat megértettem, bűnösségemet nem ismerem el. Nem felel meg a valóságnak, hogy a német hadseregbe beléptem volna, én a magyar hadseregben teljesítettem szolgálatot. 1941-ben dr. Kenessey Waldemár mint legfőbb légügyi parancsnok magához hívatott, és közölte velem, hogy a német hadseregbe vezényel. Én ezt nagyon nem szívesen fogadtam, és azonnal érintkezésbe léptem több bajtársammal, és kértem őket, hogy tudnának-e valamit tenni ebben az ügyben, hogy mentesülhessek ettől a beosztástól. Kenessey Waldemárnál történt jelentkezésem után azonban négy nap múlva már útnak is indítottak, s így az idő rövidségére való tekintettel már semmit sem lehetett tenni ügyemben. Kenessey azt is közölte velem, hogy azt szeretné, ha századosi rangban teljesítenék a németeknél szolgálatot. Én meg voltam győződve arról, hogy ez magyar előléptetés, és csak utólag értesültem arról, hogy a németektől származik… Előadom, hogy bár trópusi ruhát kaptam a németektől, magyar jelvényekkel jártam, mert kérésemre megengedték, hogy magyar jelvényeket viseljek. Emiatt az olasz tábori csendőrök le is tartóztattak, és azóta német jelzéseket kellett viselnem. Fizetésemet Budapesten a német konzulátustól kaptam. […]
Tanácsvezető bíró vádlott elé tárja a politikai rendőrségen tett vallomását.
Vádlott: A rendőrségen tett vallomásom kényszer hatása alatt történt, megfenyegettek és megvertek.
Fenyő József népbíró kérdésére: Ha szökést próbáltam volna megkísérelni, a németek agyonlőttek volna, ha ez nem sikerül.
Védő kérdésére: Mikor hazajöttem Magyarországra, azonnal kértem felmentésemet. 1944 őszén svéd menlevelet szereztem a Fuksz család részére, és azután megszöktettem őket. A Weisz családot is támogattam, amikor Weisz Lajost deportálták. 8 évig dolgoztam a háború előtt az egyiptomi térképészeti intézetben. […]
Dr. Germanus Gyula 62 éves, budapesti születésű és lakos, özvegy, egyetemi nyilv. és rendes tanár, érdektelen tanú.
Vádlottal a felszabadulás után ismerkedtem meg személyesen, azelőtt csak műveit és hírét ismertem. A vád tárgyává tett könyv nem más, mint egy hadinapló, különösebb német dicséret nincs benne. Mindössze az utolsó mondat, amely Rommelt Afrika hősének nevezi, vitatható talán. A vádlott tudományos és nemzetközi hírnevére vonatkozólag előadom, hogy nemrégen itt Budapesten egy angol repülőtiszt érdeklődött tőlem, hogy mit tudok a vádlottról, mert mint volt lovagias bajtársával, szeretne kezet szorítani. Ekkor közöltem vele, hogy le van tartóztatva a vádlott.
Keszthelyi Sándor népbíró kérdésére: A vádlott 13–16 évet töltött Egyiptomban, ahol tudományos működéséért nagy megbecsülésben volt része. […]
Szíjj Tibor 38 éves, budapesti születésű és lakos, nős, vezérkari alezredes, érdektelen tanú.
A vádlottat 1923 óta ismerem, és igen gyakran találkoztam vele… A vádlott többször próbálkozott hazajönni, hogy leszereltesse magát, de sohasem ért el eredményt. Politikai mentalitására előadom a következő esetet: Ma, amikor tárgyalásra jöttem, a folyosón találkoztam dr. Major Ákos népbírósági elnökkel, aki megkérdezte tőlem, mit keresek itt az épületben. Én közöltem vele, hogy Almásy ügyében vagyok tanúként megidézve. Erre Majos Ákos elnök úr azt a megjegyzést tette kérdés formájában, hogy »az az Almásy, akit a németek angolkémkedés miatt majdnem felkötöttek?«
Kérdés, észrevétel nincs. […] Védő és vádlott külön-külön felmentést kérnek.
Végzés:
A népbíróság a vád tárgyává tett és a védő által most becsatolt könyvet a népügyésznek azzal adja át, hogy pontosan jelölje meg, melyek a könyvnek ama részei, amelyeket vád tárgyává tesz. Evégből a mai tárgyalást félbeszakítja, és az ítélet kihirdetésére határnapul 1946. évi november hó 23. napjának d. e. 9 óráját tűzi ki, amikorra vádlottat és védőt megidézi.
Egyben a vádlott előzetes letartóztatását a tárgyaláson hozandó érdemleges határozatig fenntartja…”
Szemelvények Krizsán László A sivatag titkait kutatta című könyvéből, 2005