Mi lesz veled, Duna Televízió?

Napról napra növekvő érdeklődéssel és aggodalommal figyelem a Duna Televízióról érkező híreket. Most már nemcsak a Magyar Nemzetből, de baloldali lapokból is értesülhetünk arról, hogy valami baj van ott. Sejtésünket megerősíti a híreken kívül a Duna Televízió műsora is. Nem elsősorban az nyugtalanít, amit sugároz, hanem az, amit nem.
Amikor megszületett ez a csatorna, a Magyarok Világszövetsége legnagyobb győzelmeként könyvelhette el. Létrehoztak egy olyan adót, amelyik nem profitorientált, hanem közszolgálati, a föld minden táján fogható, lehetővé teszi a világban szétszórt magyarság szellemi-lelki összefogását. A célért a legtöbbet Csoóri Sándor tette, aki – Pálfy G. István szép szavaival – már régen túlnőtt rendszeren és rendszergazdákon. Mi, a sokszor kigúnyolt népben-nemzetben gondolkodó értelmiségiek, örültünk, hogy itt teret kap a más orgánumokból lassan-lassan kiszorított, megtartó erőt képviselő magyar hagyomány. Tudom, sok fiatalt erősítettek meg és indítottak el a népi kultúra kutatása, megmentése, művészi felhasználása felé az olyan műsorok, mint a Muzsika-Szó vagy az Apáról fiúra adásai. De a nagyközönség is szívesen nézte az igényesen, nagy hozzáértéssel készített adásokat. Ma jóformán csak a Magyar Rádióban és a Katolikus Rádióban – tehát vizualitásuktól megfosztva – vannak népművészeti, néprajzi jellegű sorozatok a médiában. Tavaly év végén váratlanul befejezték az Emlékképek (Régi híradók) sorozat vetítését, mintha Budapest elfoglalásával véget ért volna a háború, s nem készültek volna még 1945 tavaszán is háborús híradók. Helyette mindjárt a Századunk (Ötven éve történt) következett. Eltűntek kedves arcok, nevek a képernyőről.
Mindez a karcsúsítás divatos és lényeget elfedő címszava alatt történt. Abban a televízióban karcsúsítottak, amely addig is arról volt híres, hogy műsorai a közszolgálati televíziókénál (MTV, m2) színvonalasabbak, miközben ugyanazt a munkát negyedannyian végzik. És itt nem fizettek felháborítóan magas honoráriumokat egekig magasztalt, sztárolt műsorvezetőknek.
Alighogy egy nagy csapat, munkáját jól végző régi szakembert kirúgtak, máris megjelent a hirdetésük a képernyőn, miszerint új munkatársak jelentkezését várják.
Nem ismerem a Duna TV vezetőit. Nem tudom, milyen múlttal, honnan bukkantak fel. Nem tudom, hogy az ORTT-ben miféle alku árán s kik szavazták meg őket, s kerültek oda, ahol állnak. De kiknek a szája íze szerint intézkednek most? Valóban ők a megfelelő emberek a megfelelő helyen? Szolgálni akarnak a régi irányvonalat folytatva, vagy inkább egyéni érdekeik dominálnak? Fontosabb a reprezentáció, a méregdrága elnöki kocsi, a fényűző bútorok?
De jó lenne, ha újból a Duna TV műsorairól szólnának a hírek, nem a hiányukról, nem a vezetőkről és kiskirálykodásaikról, mert – Erdélyi József szavaival: Testvéreim, ha egy a cél / Oly mindegy, hogy ki a vezér (a célunk azonban nem azonos az elnök úréval).
Név és cím a szerkesztőségben