Munkatársakból beszállítók

Értesüléseink szerint a Duna Televízió Cselényi László elnökké válását követően a csatorna több munkatársának is úgy bontotta fel a munkaviszonyát, hogy szerződésesként továbbra is foglalkoztatja őket. Az intézkedés egyik vélhető haszna az lehet, hogy a „külsősként” foglalkoztatott beszállítók után nem kell fizetnie a Duna Televíziónak a munkáltatói járulékokat. A médium belső köreihez közel álló szakemberektől származó értesüléseink szerint minden jel arra mutat, hogy a Dunát az új vezetés „megrendelő televízióvá” kívánja átalakítani – informátoraink szerint ezáltal könynyen a vezetőkhöz közel álló cégekhez áramolhatnak át a csatorna által birtokolt közpénzek.
Néhány hete botrányt kavart, hogy Cselényi László a Duna Televízió elnökeként önmaga által rendezett filmekre is szerződést kötött. A három kifogásolt alkotást szintén külsős cégek készítik, a filmek közül kettőnek nem csupán a rendezője, de a szerkesztője is maga Cselényi. Az Országos Rádió és Televízió Testület dokumentumfilmes pályázataihoz csatolni kell egy úgynevezett befogadói nyilatkozatot is, amelyben valamelyik televíziós csatorna vállalja az elkészítendő film vetítését. Ez a befogadó mindhárom alkotás esetében a Duna Televízió lett, és a szerződéseket maga Cselényi László elnök írta alá. A pályázatokban szereplő alkotások rendezői és szerkesztői díjazása egyébként összesítve meghaladja a hat és fél millió forintot. A Népszabadság megkeresésére Cselényi a botrány kirobbanását követően azzal reagált: nem talál semmi kivetnivalót abban, hogy elnöki tevékenysége ellátása mellett korábbi filmes karrierjét is folytassa. Mint mondta, szerinte „akkor járt volna el etikátlanul, ha strómant szerzett volna, és mögé bújva készíti el a filmeket”. Cselényi később azt is nyilatkozta, hogy „határon túli magyarok megsegítésére” használta volna fel a filmekért járó fizetséget. A Kossuth rádióban az ügy kapcsán így fogalmazott: „Úgy gondolom, hogy semmiféle összeférhetetlenség nincs. Én filmes alkotó vagyok. Ezekkel a témáimmal másfél éve, két éve készülök. Ráadásul én nem a Duna Televízióként pályázom, hanem külső produceri iroda kért fel a filmek rendezésére. Sokkal egyszerűbb lett volna – csak ez nem az én stílusom – strómanként bárki mást megkérni: leszel szíves adni a neved, aztán majd én megcsinálom. Tehát ezért tartom nevetséges kötözködésnek. Én egy televíziós alkotó vagyok, és ha el is szerződtem a Duna TV elnökének, arra nem tettem fogadalmat – és természetesen senki nem is várja el tőlem –, hogy soha többé, vagy legalábbis, amíg elnök vagyok, ne rendezhessek filmet, különösen ne abban a televízióban, amelyiknek tagja vagyok, amit a magaménak érzek.”
Cselényi eljárása a honoráriumtól függetlenül is aggályos, hiszen az elnök azzal, hogy saját alkotói közreműködésével készülő filmeknek adott befogadó nyilatkozatot, előnyhöz juttatta a pályázó cégeket. A pályázható pénzalapot mellesleg a készülékhasználati díjakból befolyt összegből különítették el, következésképp a Cselényi által alkalmazott eljárás közvetetten az általa vezetett közszolgálati televízió költségvetését kurtította meg.