Nazarbajev ismétlésre készül

Először a gazdaság, utána a politika! Ezt az elvet követve az ország az utóbbi években a helyi realitásokat is figyelembe véve a demokratizálódás irányába mozdult – értékelte szokásos évi üzenetében az irányítása alatt megtett utat Nurszultan Nazarbajev. A kazah elnök a fokozatosság elvét méltatva emlékeztetett Margaret Thatcher szavaira: „Nem hiszem, hogy egy országban, ahol nem rendelkeznek a megfelelő feltételekkel és tapasztalattal, legyen az ázsiai vagy nem ázsiai ország, egyetlen lendülettel bevezethető a demokrácia.” Ahogy más országok gyakorlata mutatja, a demokrácia megszilárdítása eléggé hoszszú folyamat. Sok ország évszázadok óta liberális tradíciókkal rendelkezik, demokráciájuk mégsem tökéletes. – Mi a nulláról kezdtük – emlékeztetett a brit exkormányfő szavait kiegészítve Nazarbajev, megjegyezve, hogy a demokrácia a gondolkodás és emberi magatartás kultúrája. – Úgy gondolom – vonta le mindebből a következtetést a kazah államfő –, hogy hűnek kell maradnunk a keleti bölcsesség diktálta fokozatossághoz.
Nurszultan Nazarbajev gondolatmenete a térség történelmét, hagyományait, mentalitását ismerve logikusnak tűnik, a „színes forradalmak” lázában azonban korántsem így vélekedik minderről a régióban aktivizálódó Egyesült Államok s ennek nyomán a kazah ellenzék sem. A kazah elnök is tisztában van mindezzel, így politikai reformokkal igyekszik kifogni a szelet az elégedetlenkedők vitorlájából. Helyzetét némiképp megkönnyíti, hogy a közép-ázsiai térség egyik kulcsországának számító Kazahsztánban a szociális biztonság összehasonlíthatatlanul jobb, mint a szomszédos államokban, és azt sem lehet Nazarbajev szemére vetni, hogy úgy bánna ellenzékével, mint például üzbég kollégája, Iszlam Karimov. Ennek ellenére – különösen a Tbilisziben, Kijevben és Biskekben történtek után – Asztana is kénytelen figyelembe venni a Nyugat demokráciával kapcsolatos bírálatait. Ezzel magyarázható, hogy a közelgő elnökválasztás előkészítéseképpen a nyár végén részleges helyi megméretésekre kerül sor. Elemzők szerint ekképpen a Nyugattal és ellenzékével sajátos játékot folytató Nazarbajev önálló kezdeményezéseként adja elő a politikai spektrum szélesítésére, a központosítás fokozatos leépítésére vonatkozó elvárásokat.
A jelenlegi mértékadó prognózisok szerint a gazdasági stabilitáson alapuló apró lépések politikájával a kazah elnök feltehetőleg az év végi választásokon biztosíthatja újraválasztását az alkotmányosan lehetséges utolsó államfői ciklusára, amelynek legfőbb feladata így a modernizáció folytatása mellett a 2013-as utódlás előkészítése lehet. Ugyan jelenleg is folyamatosan számolnia kell azzal, hogy a „narancsos forradalmak” technológiái Kazahsztánt sem kerülik el, a szomszédos Kirgizisztánban és Üzbegisztánban történtek azonban visszafogottságra késztetik Washingtont is. Ráadásul a Fehér Háznak figyelemmel kell lennie a Kazahsztánban jó pozíciókkal rendelkező amerikai tőke érdekeire is.
Így aztán hiába tűnik vonzónak az Oroszországgal és Kínával szemben egyaránt a geopolitikai befolyást erősítő asztanai fordulat lehetősége, a stabilitás, így nagyjából a jelenlegi status quo fenntartása most mindenki számára fontosabbnak látszik. Hiába emlegetik tehát egyes elemzések a következő lehetséges „színes forradalmak” egyikeként Kazahsztánt, ennek a forgatókönyvnek egyelőre kicsi a realitása.