Nehézipari rivalizálás?

Teljes kilátástalanság jellemezte az elmúlt tizenöt évben a 230 éves szakmai múltra visszatekintő diósgyőri kohászatot, amely fölött többször megkondult a vészharang. Tavaly új vevő jelentkezett a Diósgyőri Acélművek területének több mint felére, s az ukrán érdekeltségű szövetség hosszú távú működtetést ígér. Úgy tűnik, nem megy minden simán, mert a DAM 2004 Kft.-nek most egy peres eljárást kell végigharcolnia az Ózdi Acélművek Rt.-vel szemben. A közeljövőben talán választ kaphatunk a fejleményekről, a Debreceni Ítélőtábla ugyanis pontot tehet a vitás ügy végére.

Tolcsvai L. László
2005. 06. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magát a DAM 2004 Kft. riválisának tekintő Ózdi Acélművek (ÓAM) a diósgyőri gyár területének nagyon kis hányadát birtokolja tavaly március 11. óta. Amikor az ukrán érdekeltségű Donbass Ipari Szövetség bejelentette tulajdonlási igényét, s kötelezettséget vállalt a DAM működtetésére, az ózdiak keresetet nyújtottak be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bírósághoz, amelyben kérték az elővásárlási joguk érvényesítését, illetve azt, hogy egyrészt korlátozzák a DAM 2004 Kft. tevékenységi lehetőségeit, másrészt a diósgyőrieket tiltsák el az ÓAM vezetői által sajátjuknak vélt terület használatától. A peres eljárás a felszámoló Mátraholding Rt. és a DAM 2004 Kft. között létrejött 1,75 milliárd forintos adásvételi szerződés megkötése után kezdődött el. Mivel az ÓAM ezer négyzetméternyi területet már megszerzett egy harmadik vállalkozástól, szerintük mindenképpen megillette volna őket a gyárra szóló elővásárlási jog. A felszámoló tavaly akár részenként is túladott volna a Diósgyőri Acélművek ingatlanján, de a teljes területre senki sem tartott igényt, még az Ózdi Acélművek sem. Pedig a lehetőség adott lett volna, s úgy tűnik, hogy most vált sürgőssé az, amire 2004-ben ajánlatot kaptak. A felszámoló Mátraholding Rt.-nek tavaly augusztus 27-én mégis sikerült üzletet kötnie a DAM 2004 Kft. tulajdonosával, s a vásárló ukrán érdekeltségű cég a megállapodásban foglaltaknak megfelelően a teljes vételárat kifizette. A két borsodi gyár között ezt követően nézeteltérés támadt, az ügyet a mai napig sem sikerült lezárni. Kerestük mindkét cég vezetőjét, ám csak a diósgyőri gyár igazgatóját értük el. Ózdon nem találtunk illetékest.
A Mátraholdig és a DAM 2004 Kft. szerződésében szereplő, s a gyár működtetése feltételéül szabott három lényegi elemre hívta fel a figyelmet Tóth Béla, a három hónapja teljes üzemben termelő gyár igazgatója. Az egyik a 85,5 hektáros ingatlan karbantartása, hasznosítása, a másik a gépi berendezések, csarnokok, árukészletek kezelése, a harmadik pedig 700 ember hosszú távú foglalkoztatására szóló kötelezettségvállalás. A versenytárgyalások után az ukrán Donbass Szövetség tavaly augusztusban 1,75 milliárd forintot fizetett a Diósgyőri Acélművek területének 57 százalékáért, miközben a gyár korábbi tulajdonosának, a DAM Steel Rt.-nek fennálló százmilliós tartozását is kiegyenlítették a Borsod Nemesacél Acélgyártó Kft.-vel szemben. Az idén március 17-én beindították a termelést 970 alkalmazott közreműködésével, ráadásul még abban a hónapban 14,7 százalékos béremelésben is részesítették a dolgozókat. Az új céget DAM 2004 Kft. néven jegyezték be, az acélgyártás pedig négy műszakban folyamatos. Tóth Béla igazgató felhívta a figyelmet, az üzemszerű működtetés érdekében további 5,5 milliárdot költöttek fejlesztésre, tehát a teljes ráfordítás immár csaknem tízmilliárd forint. Havi húszezer tonna a termelésük, s ebből 15 ezer tonnányi a hengerelt készáru aránya. A vevőkör 30-70 százalékban oszlik meg a magyar és külföldi vásárlók körében, a hazai eladás képezi a kisebb értéket. Miután óriási az igény a DAM 2004 Kft. termékei iránt, 2006-ra a mostani kétszeresére emelik az előállított termékek mennyiségét. Ennek persze függvénye az újabb beruházások kivitelezése, s az igazgató tízmilliárdos fejlesztési ráfordítást helyezett kilátásba.
Tóth Béla elmondta, nem versenytárs a két vállalat, hiszen amíg a DAM 2004 Kft. nemesacél és ötvözött termékeket állít elő, addig az ÓAM az egyszerűbb betonacél gyártásával foglalkozik. Ráadásul Tóth Béla tájékoztatása szerint az Ózdi Acélművek a mostani DAM 2004 Kft. – korábban más tulajdonát képező – ingatlanjából ugyan vásárolt egy kis darabot, de az adásvételi szerződés igazából csereszerződésnek tekintendő. Mint kiderült, munkaeszközt adtak cserébe az ózdiak, s ez az ezer négyzetméter okoz most jogi bonyodalmat a két borsodi cég között. Az elsőfokú ítélet elutasította az ózdi keresetet, mint ahogy a második is, így immár a Debreceni Ítélőtábla döntésén múlik, hogy a Diósgyőri Acélművek 2004 Kft. mikortól gyakorolhatja tulajdonosi jogait. A diósgyőri igazgató szerint az ózdiak azért tekinthetik riválisnak őket, mert a dunaújvárosi Dunaferr és a DAM 2004 Kft. egyaránt az ukrán Donbass Ipari Szövetség érdekeltségi körébe tartozik, s Magyarországon a hazai vashulladék hasznosítása terén nagyobb a szövetségi befolyása, mint az ÓAM-é.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.