Ötezer forint

Meg vagyunk mentve! – kiáltottak fel számos helyen a hazában, midőn arról értesültek, hogy Gyurcsány Ferenc, ez a vajszívű, szociálisan és gyáriparilag érzékeny miniszterelnök (akinek, mint az lenni szokott, csupán a tanácsadói csapnivalók) azt találta mondani az ország házában, hogy az új tanév kezdetén egyszeri ötezer forintos juttatást kap a korábban rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők köre. A Parlamentben szorgos és megbízható gyorsírók dolgoznak (olykor megbízhatóbbak, mint akiknek a szavait jegyzetelik); az országgyűlési jegyzőkönyvben foglaltakat tehát nincs okunk kétségbe vonni. Eszerint a kormányfő hétfőn azt nyilatkoztatta ki: „Adjunk ebben a körben a nyár végén, valamikor augusztus-szeptemberben egy ötezer forintos, további egyszeri támogatást.”
Mindez derék dolog, amennyiben futja a közös kasszából – feltéve, ha nem maga a miniszterelnök cáfolja meg saját bülbülszavait. Mégpedig a másnapi közszolgálati rádióinterjújában, ami csupán azért nincs permanens balliberális össztűz alatt, mert a balliberális sajtómunkások morális érzéke szerint a Kossuth rádióban heti rendszerességgel kormányfői interjút adni kizárólag szerdán erkölcstelen: kedden kifejezetten közszolgálati. Gyurcsány az éter hullámain át helyesbített: á, nem úgy gondolta ő azt a fránya ötezrest. Nem erről a tanévkezdésről van szó, hanem a következőről. Amikor pedig ugyebár előreláthatólag már Orbán Viktor kormányoz. László Boglár kormányszóvivő (akinek azóta sem sikerült honosítani a diplomáját, így méltó utódja az érettségizett Gál J. Zoltánnak) nem tartotta aggályosnak, hogy a miniszterelnök a következő kormány pénzéből ígérgetett. Mint mondta: az intézkedéssel a jelek szerint az ellenzék is egyetért – akkor meg minek keresik itt a nem létező kákán a nem létező csomót?
Azt, hogy Gyurcsány nagy valószínűséggel mentálisan alkalmatlan a kormányzásra, eddig is sejthettük. (Még annak is orvosi vizsgálatra kell mennie, aki autót akar vezetni. Ez meg itt egy ország.) Ám hogy a kormányfő ráadásul még ilyen végtelenül pitiáner is, azt leglidércesebb álmaimban sem gondoltam volna. Rendben van, megértem, ha olykor huzamosabb időre fizikailag kiürül az államkassza, s ezt nagy lelki teher eltitkolni a választási kampányban felelőtlen ígéretekkel elszédített választópolgárok előtt – ám az akkor is megmagyarázhatatlan, hogy a miniszterelnök saját magából, ily módon egy közjogi méltóságból csináljon bohócot. Talán kevesebbet kellene bulvártévékben haknizni gondosan előválogatott „egyszerű” kérdezők társaságában; talán kihagyhatná Bolgár György helyi érdekű rádióműsorát is, ahol kedélyesen gyurizza az abszolút elfogulatlan és tárgyilagos megmondóembert, mintha épp most álltak volna fel a program- és beszédírásból – akkor több gond és figyelem jutna a parlamenti szereplésre, az ország valóságos gondjaira is.
Medgyessyt nem azért zavarták el az övéi, mert Kádár szigorúan titkos tisztjeként szigorúan titokban a KGB ellen küzdött (e harc sikeres voltának tán csak a francia titkosszolgálat a megmondhatója); hanem mert összevissza beszélt, amit aztán olyan kínosan kellett kimagyarázni, mint a Horn Gyula által ingyen röptetett nyugdíjasok dolgát. Medgyessy például egy Orbánék által épített híd avatásán ingyenebédet ígért az iskolásoknak, majd másnap a pontosításból kiderült, hogy ez csak a rászorulókra vonatkozik. Most ugyanitt tartunk: Gyurcsány, akit időközben megtizedelt holdudvara kommunikációs zseninek állított be, nem különb Hornnál és Medgyessynél. A vég elkezdődött. Gyurcsány politikai jövőjéért nem adnék ötezer forintot.