Talán az idő s az európai uniós integráció közeledte segíthet oldani azt a traumát, amelyet a december 5-i népszavazás okozott. Abban bízunk, hogy valami változik, s az államhatár, amely ma még Európát kettévágja, elveszti egykori fenyegető jelentőségét. Valószínűleg Mádl Ferenc ezen, a Partiumban elmondott szavai fejezik ki leginkább azt az álmot, amelyet nem csak az államfő, de az itt élő mintegy félmillió magyar is megfogalmazott magában. Nem véletlen hát, hogy oly lelkesen s bizakodva fogadták Szatmárnémetitől Érmihályfalváig mindenhol az elnököt, aki hivatalosan a múlt hét végén utazott utoljára magyarok lakta határon túli területre.
Pénteken Debrecenben a Régiók egykor és ma című konferencián a határokon is átívelő regionális együttműködés elméleti lehetőségei hangzottak el, néhány órával később azonban a Szatmárban és a Szilágyságban már a gyakorlati megvalósítás került napirendre. Mint Mádl Ferenc fogalmazott, „amiért idáig fáradoztunk még csak a keret. Tartalommal is nekünk kell azt kitöltenünk”. Ady Endre Magyarországot „kompországnak” nevezte, ám történelme és földrajzi elhelyezkedése ismeretében úgy tűnik, a kelet és nyugat közti híd szerepet leginkább mégis a Partium tölti be. A cél pedig most nem lehet más, mint e térség újrafelfedezése. Ehhez nyújtana segítséget például a turizmus fejlesztése – mutatott rá Matolcsy György, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A megbeszélések során beigazolódnak Mádl szavai, amelyek szerint nem is mi teszünk jót látogatásunkkal az itt élőknek, hanem ők gazdagítanak csak minket igazán.
origo.hu
Halál helyett második esély: egy segélykiáltás mindent megváltoztatott
