Több mint hatvan országból tizennyolcezer tudós, vállalatigazgató, kormányzati tisztviselő és kiállító érkezett Philadelphiába a Bio 2005 névre keresztelt, szerdán zárult biotechnológiai seregszemlére. Ez a részvétel rekordnak számít az évenként megrendezett kiállítás történetében, és egyöntetű vélemények szerint mindez az iparág újbóli fellendülését jelzi.
A siker láthatólag nem mindenkit töltött el felhőtlen boldogsággal: kedd délben a városháza szomszédságában lévő konferenciaközpont elé tüntetők vonultak, akik a génmódosított élelmiszerek és a gyógyszeripari óriások ellen emelték fel szavukat, nem nagyon részletezve, miért. Hogy ezen a gyűlésen mindössze néhány száz elszánt aktivista sorakozott fel a konferencián részt vevők majd húszezres seregével szemben, azt is jelzi, Amerikában az Alzheimer-kór és a rák gyógyítását ígérő biotechnológia egyelőre nem az az iparág, amely – ahogy ez 2000-ben Seattle-ben a globalizáció kapcsán megtörtént – tiltakozók nagy tömegeit vinné az utcákra.
Carmelo Ruiz, aki Puerto Ricóból érkezett a megmozdulásra, és aki a Bioseguridad nevű civil szervezetnek dolgozik, kérdésemre az amerikai médiát okolta a látható érdektelenségért, amely szerinte ez ügyben „nem végzi jól a munkáját”, és nem figyelmeztet a veszélyekre. Ruiz emellett a rendőrség megfélemlítő fellépését is szóvá tette.
Szó, ami szó, valóban túlzottnak tűnt a rendőri jelenlét, mégis a tüntetés egyetlen áldozata egy 52 éves rendőrtiszt volt, aki kedden szívroham miatt összeesett a forró betonon. A Bio 2005 konferencia igazgatója a haláleset kapcsán – nem kis cinizmussal – erőszakkal vádolta meg az aktivistákat, így nem csoda, hogy érdemi párbeszédre a tüntetők és a konferencia résztvevői között nemigen került sor.
Hacsak nem nevezzük dialógusnak, hogy az elegánsan öltözött Patrick Moore hátán tojás csattant, amikor a ruházatukkal a hatvanas évek békemozgalmait idéző tiltakozók közé látogatott. No nem ruházata miatt érdemelte ki ezt az „elismerést”, hanem mert az ő civil szervezete, amely részt vett a konferencián, a génmódosított élelmiszerek előállítását támogatja, és az iparágtól is elfogad támogatásokat. „Ennek a tiltakozásnak itt semmi köze magához a technológiához, annál inkább az anarchiához és az állatellenességhez” – jegyezte meg kérdésemre az épületbe rendőri védelem mellett visszatérő géntechnológia-barát aktivista, és ezekben a szavaiban legalábbis volt igazság.
Kétségtelenül létezik azonban a radikális tüntetők tiltakozása mellett egy nehezebben kitapintható, de szélesebb körű szkepticizmus az Egyesült Államokban: az USA Today című lap elgondolkodtató statisztikát közölt keddi címlapján, ami azt sugallta: mind több amerikai veszti el bizalmát az élelmiszerek biztonságát illetően, és egyre népszerűbbek az úgynevezett organikus élelmiszerek. Benn, az üléstermekben a konferencia résztvevői egyelőre mégsem erre, hanem az amerikai gyógyszeripar válságára figyeltek. Talán azért, mert a biotechnológia túlnyomórészt mégiscsak gyógyszeripari fejlesztésekben érdekelt.
Az egyik szimpóziumon feltették a kérdést: az olajvállalatok és a dohánygyártók után vajon nem a gyógyszergyártó és a biotechnológiával foglalkozó cégek lesznek-e az ügyeletes mumusok, amelyek egy-egy nagyobb kártérítési peréről örvendezve számol majd be a sajtó? Eric Poincelet-nek, a kérdéskör francia szakértőjének a figyelmeztetését, miszerint a Fahrenheit 9/11 című filmjével elhíresült Michael Moore nem éppen barátságos dokumentumfilmje a nagy gyógyszergyárakról néhány héten belül a mozikba kerül, feszült csend követte. A szakember arra kérte a biotechnológiai cégeket: legyenek nyitottabbak a nagy gyógyszeróriásoknál, hiszen ők úgy kezelték a problémát, hogy aki nyilatkozik Moore-nak, azt kirúgják. Aztán mégiscsak elkészült a film.
A vitapanelben részt vevő Bob Pagano, aki egy egészségügyi marketinggel foglalkozó bostoni cég vezetője, a Magyar Nemzetnek egyenesen úgy fogalmazott, hogy az emelkedő egészségügyi költségek, valamint a gyógyszeripar botrányai miatt Amerikában „nyílt lázadás” fenyeget, amelynek során a politikusok választóik kívánalmainak kielégítésére árstopot és egyéb korlátozó intézkedéseket vezethetnek be a gyártókkal szemben. Ennek következményei – Pagano szerint – katasztrofálisak lesznek ezekre a cégekre.
Európában a gyógyszergyártók nem élnek át hasonló bizalmi válságot. Duda Ernő, a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke pedig egyébként sem tart attól, hogy ez a bizalomvesztés a biotechnológiai cégeket is érinti majd. Így elsősorban a fellendülés adta lehetőségekre koncentrál. Az ezernyi kiállítóhely egyikén, a magyar standon találom meg, a cseh vállalatok képviseletének szomszédságában, ahol saját biotechnológiai cégét és a hazai iparágat népszerűsíti másik hat magyar vállalkozás képviselőjének társaságában.
A fellendülés jele szerinte, hogy a magyarországi vállalkozók is megmozdultak, és érdekli őket a vásár. (Összesen húszfős volt a vásárra kilátogató magyar csapat).
„Volt olyan év, hogy egyedül voltunk kinn, tavaly pedig ketten-hárman. De most már a magyarok is látják, mi történik a piacon” – mondja.
A szövetség elnöke a biotechnológiai iparágról úgy vélekedik, hogy „hihetetlen nagy a kitörési lehetősége Magyarországnak”, ugyanakkor elismeri azt is, hogy a főként az egyetemek köré szerveződött magyar cégek többsége nem lesz képes itt versenyben maradni.
Duda Ernő ennek egyik okát abban látja, hogy nagyon kevés az olyan vezető, aki képes az ilyen cégekre jellemző hatalmas üzleti kockázatot kezelni, „és azt is tudja, mi a különbség a nukleinsav és az aminosav között”.
„Ilyen menedzser Magyarországon még nem nagyon terem” – állapítja meg, és noha szerinte a térségben vezető helyet vívott ki magának a magyar biotechnológia, csaknem száz működő magyar „biotech” vállalkozásból jó, ha húsz talpon marad majd hosszabb távon.
A többi eltűnik. Mindenféle félelem és balsejtelem nélkül is.
Élő szervezetekkel az újításokért. A biotechnológia olyan technológiák összessége, amelyek élő szervezeteket, sejteket használnak fel arra, hogy új terméket vagy eljárást hozzanak létre. A kőolajat helyettesítő bioüzemanyagok előállítása, a szennyvizeket tisztító baktériumok kitenyésztése, de még az élelmiszeriparban használatos (sör, tejtermékek) organizmusok felhasználása is éppúgy biotechnológiai eljárás, mint azok a sok vitát kiváltó technológiák, ahol ilyen élő szervezeteket genetikailag módosítanak a kívánt cél eléréséhez: például amikor baktériumokat inzulin, illetve antibiotikumok termelésére vesznek rá. A biotechnológia egyik legtöbb vitát kiváltó területe a génmódosított élelmiszerek előállítása, ahol a nagyobb termésátlag és a kártevőkkel szembeni hatékonyabb védekezés reményében e növények génállományának céltudatos megváltoztatásával fejlesztenek ki új fajtákat. Legígéretesebb területe a gyógyszeripari alkalmazások, ahol sokak szerint forradalmi változásokat hozhatnak a genetikai ismereteket hasznosító új orvosságok.
