Robert Rodrigez nem egyszerűbb feladatra vállalkozott, mint hogy filmre vigye a „modern képregény mesterének”, Frank Millernek a klasszikus, 1991-ben létrehozott bűnös metropolisát, a Sin Cityt. Jó ideig tartott a győzködés, majd a rendező előre leforgatott egy jelenetet Millernek, amely végleg meggyőzte, hogy ez valóban egy különleges adaptáció lehet. Képregény-feldolgozás a filmtörténetben már számtalan született, itt azonban, mintha két órán keresztül pörgetnénk a képregény lapjait, úgy lendülnek az ökölcsapások, repülnek a nyílvesszők, száguldanak az autók, csap össze jó és rossz, gátlástalan a még gátlástalanabbal. Hiszen Sin Cityben tombol az erőszak.
A filmváltozatban három történet fut egymás mellett, csak egy-egy jelenetben kapcsolódnak. A bosszú vezérli Sin City egyik legkeményebb utcai harcosát, Marvot (Mickey Rourke), aki egy reggel holtan találja az egyetlen nőt, aki közel került hozzá (Jaime King). S elindul a hadjárat. A második történetben Dwight (Clive Owen) magánnyomozó küzd Jackie Boyjal (Benicio del Toro), a korrupttá lett zsaruval, akit megölnek a „lányok” az Óvárosban, s ezzel megszegik Sin City íratlan törvényét. A harmadik szál a nyugdíj előtt álló nyomozóé (Bruce Willis), aki egy tizenegy éves, a szenátor fiának karmai közé került kislány megmentésére indul.
A film világát még az is élvezni fogja, aki nem igazán volt soha a képregények rabja. A digitális technikának és persze Rodrigeznek, Millernek s nem utolsó sorban a felvételek alatt szinte csak a „green screen” előtt sokszor egyedül játszó színészeknek köszönhetően természetes módon elevenednek meg a képregény kockái: leginkább feketén-fehéren, olykor egy-egy színnel játszva, leegyszerűsített párbeszédekkel, nem túl szövevényes, de izgalmas történettel, fordulatokkal. Egy kihagyhatatlan film.
(Sin City – A bűn városa, szinkronizált amerikai film, 126 perc. Rendezte: Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino. Forgalmazza az SPI.)
origo.hu
Orbán Viktor: Az Európai Bizottság ne avatkozzon be a tagállamok rendvédelmi ügyeibe
