Szexdzsessz a párizsi Olympia színpadán

Ókovács Szilveszter
2005. 06. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor a helyes szőke énekes-zongoristáról először hallottam, épp egy lemez borítóját csapták elém. Ott értettem meg, hogy a CD-másolásnak nem a különböző, töretlenül feltörhetetlennek hitt, aztán nagycsoportos informatikabűvészek által simán visszafejtett védelmi kódok vetnek véget. Ha igényes az album külalakja, s rajta egy csinos, tehetséges nő alakja, inkább fizet az ember.
Persze, mindenféle hangzó csodát is meséltek Diana Krallról. Természetesen rekedt alt, dögös, pont elég virtuóz hangszerkezelés és csöndes, lappangó szexizmus jegyében megszólaló standardok. Hát, ugyanez a köbön, ha valaki koncert-DVD-jét nézi meg.
A szakma isteneit és kentaurjait látott terem, a párizsi Olympia rendezetten zsúfolt nézőterén lélegzetét visszatartó tömeg várja az üdvöskét, aki négy lemezzel a háta mögött máris a csúcson ül, nem csak zongoraszéken. Krall kisaszszony besétál, semmi mórika, leül, és pusmogni kezd keze alatt az instrumentum. A fényes, fekete bőrszerkó „nem az övé”, talán a harmincfős menedzsment fölös burjánzása, de ennek a lánynak semmi sem állhat rosszul, a szomjas férfiszemekből ítélve még a semmi sem.
Tucatnyi kameraállás, nyugodt tempóban tovaringó madártávlatok kristályképe által banda is lenyűgöző, nem csak Diana! A bőgős, John Clayton, mintha Tamás bátya skanzenkunyhójából lépne elő, megható szeretettel csüng a szőkén, közben odateszi a finom – és tiszta! – bőgőzés magasiskoláját. Anthony Wilson, aki Benini imitátoraként is kereshetné kenyerét, csilingelő, érzékeny gitárjátékával az este színét adja, és sorok végi kommentárjai sosem unalmasak. Dobjai mögött a mackós Jeff Hamilton sose püföl: tényleg hangszerként, palettaként értelmezi bőrjeit-cinjeit. Mögöttük sejtelmesre világított, hasonlóan diszkrét hangú szimfonikus együttes, amelynek még a nagy Ogerman is legyez darabideig.
Aki pedig könnyezni szeretne, a szépséges kanadai utolsó ráadását, a szólózongorás dalt járassa körbe párszor. Szüleinek ajánlja, ott ülnek, biztos büszkék. Pár száz férfi néző meg úgy lenne a… a… bátyja.
(Live in Paris/Diana Krall, Eaglevision DVD)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.