Takarékos mosoly

2005. május 22., tíz óra negyvenhat perc: a német kereszténydemokrata pártok, a CDU és CSU közös elnökségi ülésén Edmund Stoiber emelkedik szólásra, és egyetlen rövid mondattal új fejezetet nyit az ország történetében: „Meggyőződésem, hogy a választási harcban Angela Merkelnek kell vezetnie az uniót!” Szavazásra nincs szükség, az ötvenéves hölgy közfelkiáltással kap bizalmat. Ő az 1871-ben létesített kancellári feladatkör első női várományosa.

Stefan Lázár
2005. 06. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hét esztendő óta regnáló szociáldemokrata–zöld koalíció leváltására készülő tábor karmestere eljutott meglepetésekben gazdag pályafutásának csúcsára. A CDU és a CSU meghatározó szemelyiségei közül senki sem tekint vissza olyan kacskaringós életútra, mint Angela Merkel.
„Keleten szükség lesz ránk” – jelentette ki Horst Kasner 1954-ben, amikor úgy határozott, hogy Hamburgból származó feleségével visszatér az orosz megszállás alatt álló országrészbe. Irány Templin, ahol már várták az evangélikus lelkipásztort. A házaspár természetesen vitte magával a mindössze három hónapos Angela-Dorotheát is.


A kislány sok gondot okozott, nem akart talpra állni és járni, mintha csak tartalékolni akarná erejét az előtte álló útra. Az iskolában szófogadó, jó tanuló anélkül, hogy strébernek tartanák. Kétszer is megnyeri az orosznyelv-versenyt, jutalomként Moszkvába utazhat. A csendes, idillikus Templinben figyelemmel kísérték az állambiztonsági szervek a háromgyermekes lelkipásztorcsalád hétköznapjait. A Stasi tud az NSZK-ból rendszeresen érkező csomagokról, és tisztában van azzal, hogy Horst Kasner könyvtárában a rendszert kritizáló művek is megtalálhatók. A közös vacsorákon hallott beszélgetések formálják a kislány eszmélkedését, ugyanakkor a családfő tudja, hogy gyerekeit nem vonhatja ki az állam hatásköréből, az úttörőmozgalomból, majd az egységpárt ifjúsági szervezetéből, az FDJ-ből. A szabadság fogalmának valós jelentőségével Angela szomorú helyen ismerkedik meg: a berlini Tränenpalastban, azaz a könnyek palotájában, ugyanis itt vesz búcsút a Hamburgból látogatóba érkezett nagymamától. A Friedrichstrasse nevű megálló a gyorsvasút azon állomása, ahol a fegyveres államhatalom keskeny rést nyit a várost két részre osztó falon. Könnyek, fájdalom, reménytelenség, szomorúság színhelye.
Az érettségit követően Angela Lipcsébe költözik. „Szerettem volna tanítónő lenni, de nem abban a politikai rendszerben. A fizika veszélytelenebbnek számított!” – emlékszik vissza a CDU kancellárjelöltje. A természettudomány józanságra, gyakorlati érzékre, célszerű gondolkodásmódra neveli. Semmit sem bíz a véletlenre. Az egyetemi évek forgatagában nyüzsgő lány modorából aligha lehetett volna következtetni a ma oly fegyelmezetten, sokak szerint túl hűvösen fellépő aszszonyra: Angela az iskolai klub bárjában kiszolgált, szívesen táncolt, flörtölt. Aztán az élet mellé sodorta Ulrich Merkelt. Angela hamarosan oltár elé vezette a jelöltet – mondják a rossz nyelvek. Kapcsolatuk mindössze négy és fél évig tartott. Az időközben a berlini tudományos akadémiára került fizikus asszony 1982-ben egyik napról a másikra összecsomagolt, és elköltözött a marienstrassei otthonból. A mosógépen kívül csak a Merkel nevet vitte magával.
A világpolitikai helyzet változását, az NDK-ban is tapasztalható erjedést, a gorbacsovi peresztrojka kibontakozását szinte észre sem vette, de a berlini fal leomlása kimozdította az elefántcsonttoronyból. Az eseményeket kíváncsian, de tanácstalanul szemlélte, míg aztán egyik kollégája felhívta a figyelmét a Demokratikus Ébredés nevű szervezetre, a keletnémet CDU előfutárára. Ezt követően határozott elképzelés és előzetes konzervatív befolyás nélkül elindult felfelé a kereszténydemokraták ranglétráján. Analizálóképessége, higgadtsága, nyíltsága, céltudatossága gyorsan gyümölcsözött. Lothar de Maiziére, az első szabadon választott keletnémet kormányfő helyettes sajtófőnökének nevezte ki. Nem akarta megváltani a világot, mindössze igyekezett ellátni feladatát az addig központi irányítású sajtógyakorlathoz szokott keleti tartományokban.
Aztán következett a meglepetés, Lothar de Maiziére közölte vele: „Felhívtam rád Kohl figyelmét! Keresni fog telefonon, megkérdezi, hogy akarsz-e miniszter lenni.” „Te megbolondultál!” – hangzott a megdöbbent Merkel válasza. Az „újraegyesítés kancellárját” taktikai meggondolások vezérelték: a keletről jött evangélikus asszony ideális megoldás a katolikus vallásra épült, tekintélyuralomra alapozó, női tisztségviselőkben szegény CDU számára.
Merkel elvállalja a nők és fiatalok ügyeiben illetékes tárca, majd a környezetvédelmi minisztérium vezetését.
A párt meghatározó férfigárdája megmosolyogja és – lebecsüli. Sőt még a politika sakktábláján nagymesternek számító kancellár is félreismeri. Az állítólag könnyen dirigálható „leányka” ugyanis különleges adottságról tesz tanúbizonyságot, sokkal gyorsabban ismeri fel, majd használja ki a lehetőségeket, mint környezete. Kezdetben ugyan még majdnem elsírja magát, ha Kohl lesöpri az asztalról valamelyik előterjesztését, sebezhetőségének jeleit azonban egyre sikeresebben palástolja, keveseket tüntet ki bizalmával, és magáévá teszi Charles de Gaulle mondását: „Csak magadra hallgass!”


A politika színpadáról egymás után tűnnek el az újraegyesítés időszakának keleti főszereplői: Lothar de Maiziére, Günther Krause, Caludia Nolte. Merkel csillaga azonban az 1998-as parlamenti választáson elszenvedett CDU-vereség és a tizenhat esztendő után megbukott Kohl után is fennen ragyog. Sőt tovább folytatódik imponáló menetelése: az új pártelnök, Wolfgang Schäuble mellett főtitkári megbízást kap, és a kereszténydemokratákat megrendítő párttámogatási botrány során – 1999 decemberében – merész akcióba kezd. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban közölt cikkében felszólítja a pártot, hogy határolódjék el Helmut Kohltól. Az ügy hátterének ismeretében Merkel már azt is sejti, hogy Schäuble sem fog sértetlenül kikerülni az afférból. A kompromittált Kohl-örökös is kénytelen levonni a konzekvenciát, helyét a CDU élén Merkel veszi át.


Ám 2002-ben nem sikerült folytatnia az imponáló menetelést, nem tudott színre lépni a vörös–zöld koalíciót kormányzó Schröder kihívójaként. Kancellári ambícióit alá kellett rendelnie Edmund Stoiber akaratának. A CSU elnöke reggelire invitálta Merkelt wolfratshauseni otthonába, és sikerült meggyőznie – kényszerítenie? –, hogy mondjon le javára a kancellárjelöltségről. Az uniónak azután Stoiber vezetésével nem sikerült kiharcolnia a hatalomváltást, a SPD–zöld szövetség minimális többséggel, de megnyerte a parlamenti választást. Merkel nem tört le, azonnal a jövőre fordította tekintetét, és tavaly szeptemberben – az államháztartásról folyó parlamenti vita során – első alkalommal használta az „új unió” definíciót, átalakított szociál- és társadalompolitikai elképzelésekkel, mélyreható reformtervekkel. „Az ország csak akkor tud felépülni, ha radikális változásokra kerül sor” – jelentette ki. A Schröder-kormány nem tudta kezelni az ötmillió munkanélküli gondját, a gazdasági élet recesszióját, a szociális rendszerek krízisét, sőt most már az EU-politika miatt is kemény kritikát kell kiállnia.
A sorozatban elveszített tartományi választások láncolatának végakkordja Észak-Rajna–Vesztfáliában hangzott el, amely az SPD számára felért a vég kezdetével. A szociáldemokraták utolsó végvárukat is elvesztették. „A polgárok megvonták tőlünk a bizalmat” – ismerte be a kancellár, és Franz Müntefering pártelnökkel közösen elhatározta, hogy előrehozott választást szorgalmaz. Végeredményben két szociáldemokrata politikus nyitotta ki a hatalom kapuját a kereszténydemokrata Angela Merkel előtt, akinek ugrásszerűen megemelkedett a népszerűsége, s az unió őt nevezte meg kancellárjelöltként. „A CSU és én, az elnöke teljes támogatásunkról biztosítjuk Merkel asszonyt!” – jelentette ki Stoiber.
A választópolgárok támogatásáért folytatott harc kimenetele kiszámíthatatlan – tudja ezt Angela Merkel is. Jelszava rövid és sokat ígérő: „Németországot akarom szolgálni.” Amiről viszont mélyen hallgat: miként tudja majd magánéletét és második férjét, a kvantumvegyész Joachim Sauert továbbra is távol tartani a kíváncsiskodók vizsla tekintetétől? A nyilvánosság előtt együtt eddig csak Bayreuthban, az ünnepi játékokon jelentek meg. Szabad idejüket inkább eldugott, csendes víkendházukban töltik Templinben. Egyik legutóbbi tévéfellépése során elé tették a férje fényképét, mire Merkel reakciója mindössze ennyi volt: „Igen, remek fickó!” Amikor pedig a mosolyát dicsérték a kamerák előtt, így reagált: „Takarékosan kell bánnom vele, különben egyszer még kialszik!”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.