Teher alatt az eva

Kissé ugyan lassan esett le a kormány tantusza, de úgy tűnik, most ráébredt, hogy porszem csúszott annak idején a gépezetébe – nyilván a sötétben bujkáló ellenforradalmároknak köszönhetően. Mert különben miként fordulhatott elő, hogy miközben a társadalomnak, gazdaságnak, cégeknek, s külön-külön a magánszemélyeknek súlyos károkat okozó döntéseket hoz folyamatosan – lásd Széchenyi-terv elsorvasztása, állami lakásprogram megnyirbálása, visszafizetendő áfa késleltetett átutalása, a gazdákkal kötött megállapodások be nem tartása, uniós támogatási keretek döcögő lehívása, az ország adósságállományának felduzzasztása –, az ígéretéhez tartva magát, 2003. január elsejei hatálylyal bevezette az egyszerűsített vállalkozói adóátalányt, az evát.
El kell ismerni, jó ötletnek bizonyult ez az adózási módozat, amelyet a gyakorlat is igazol. 2003 végén 60 ezer evás adóalanyt tartott nyilván az adóhivatal, akiknek száma ma már meghaladja a 100 ezret. 2004-ben 65 milliárd forint folyt be az államkasszába az evásoktól, s a Pénzügyminisztérium legutóbbi tájékoztatása szerint az idei év első harmadában 39 milliárd forint, az egész évre tervezett 75,3 milliárd forint 51,8 (!) százaléka, azaz több mint fele. Ez az adótípus teljesített magasan a legjobban, hiszen a társasági adó 23,41 százaléka, a regisztrációs adó 24,6 százaléka, az általános forgalmi adó 25 százaléka, s a személyi jövedelemadó 32,9 százaléka érkezett be ez idő alatt. Ráadásul az eva olyan konstrukció, amellyel az adózó és az állam is jól jár. Előbbi azért, mert kevesebb adót kell fizetnie, s ehhez nem kell fiktív számlákkal alacsony jövedelmet felmutatnia, s emiatt rettegnie egy adóellenőrzéstől. Utóbbi pedig azért, mert az eva által nagyobb bevétel folyik be az államkasszába, igazolva a mondást, hogy sok kicsi sokra megy. (A magas adókötelezettségek a befizetett közterhek csökkentésére ösztönzik az adóalanyokat, ezért a cégeket és személyeket megsarcoló államra az a mondás illik, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.)
No de temetni jöttem evát, nem dicsérni, s erre megvan az okom. A kormány ugyanis ráébredt, hogy valamit jól csinált, s ezt most korrigálni akarja, hiszen nem adhat mást, ami lényege. Veres János pénzügyminiszter szerint az evára „rámozdultak olyan ügyeskedők”, akik azt a lehetőséget akarták kihasználni, hogy a beérkező számlák áfatartalma és a fizetendő evaösszegek között különbség van, s azon nyerészkedni lehet. „Azt lehet megígérni, hogy az eva továbbra is kedvező lesz, de valamilyen módon be kell zárni azt a kaput, amely most sokak számára a költségvetés megcsapolására szolgál” – fogalmazott a miniszter.
Különös ez a szigorú hang, mert az evások döntő része pontosan fizet, hiszen ellenkező esetben kikerülhet ebből a körből. A sikerek ellenére mégis bizonytalan ezen adónem jövője, s félő, hogy visszaköszön az, ami a szocialista–szabad demokrata koalíció 1994-ben történt hatalomra kerülése után is történt. Az új pénzügyminiszter, Békesi László idején, 1995. január elsejével lehetővé tették a vállalkozások részére az átalányadót, ám a következő esztendőben, Bokros Lajos megjelenésével drasztikusan leszűkítették az erre a konstrukcióra jogosultak körét. Most pedig az a helyzet állt elő, hogy míg korábban sikerült Brüsszellel szemben megvédeni az eva létjogosultságát, a kormány tesz keresztbe az evásoknak.
A legújabb elképzelés szerint egységes, 21 százalékos adókulcsot terveznek bevezetni a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó, a társasági adó és az eva esetében. Ha erre sor kerül, jelentősen megnő az evás – többnyire – kényszervállalkozók terhe. Eddig nettó 100 000 forint bevétel esetében 25 százalék áfával 125 000 forint volt a bruttó számlaösszeg, s ebből kellett leróni a 15 százalékos adókulccsal az adót. Így a vállalkozónak 106 250 forintja maradt – iparűzési adót, az egészségügyi alapba és a nyugdíjbiztosítási alapba befizetendő összegeket, s az egészségügyi hozzájárulást (ehót), valamint az idén újonnan bevezetett vállalkozói járulékot nem számolva. A változtatást követően nettó 100 000 forint esetén viszont bruttó 121 000 kell majd számlázni, s ebből 21 százalékos kulcs megfizetése után 95 600 forint marad meg. Vagyis több mint tízezer forintot veszít a vállalkozás.
No persze a fent említett kényszervállalkozókat sem az édesanyjuk szülte kényszervállalkozónak, hanem a munkabérekre rakódó kolosszális közteher, amelyet a cégek jó része nemigen tud kigazdálkodni. Ennek pedig meg is vannak a következményei. A külföldi befektetők egyre inkább elkerülik hazánkat, s például Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban teremtenek munkahelyeket – miközben idehaza folyamatosan növekszik a munkanélküliek száma –, mert mint mondják, nem a bérek magasak Magyarországon, hanem a rájuk rakódó közterhek. Ezzel elveszítjük versenyképességünket.
A kormány ugyanakkor 35 százalékos egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) bevezetéséről döntött a szerdai ülésén. A 35 százalékos megbízói befizetés fedezné a személyi jövedelemadót, a foglalkoztatói, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulékot, a tételes egészségügyi hozzájárulást, valamint a biztosított által fizetendő nyugdíjjárulékot és magánpénztári tagdíjat. Ám az ekho nem biztosítaná a munka törvénykönyvében az alkalmazottak számára garantált védelem egy részét, vagyis az alkalmazott nem részesülne olyan szolgáltatásokban, mint például fizetett szabadság vagy táppénz. A kormányszóvivő elmondta, hogy a kabinetnek ezzel az a célja, hogy megakadályozza a munkáltatók munkabér-kifizetési kötelezettségének színlelt vállalkozói szerződésekkel történő elkerülését. Megbízásos jogviszony esetén viszont a megbízó terhei jelentősen növekednek, amit azok áthárítanak majd a megbízottakra. Az állam pedig az ekho által több tíz milliárdos többletbevételre tesz szert.
Az evások persze azzal is rosszul járnak, ha megbízási jogviszonnyal foglalkoztatottként a jövőben az ekho szabályai szerint adóznak. Ez esetben a foglalkoztatónak a jelenlegi 100 000 forint helyett 135 000 kell kifizetnie, s a megbízottnak is csak 100 000 forintja marad a mostani 106 250 helyett. Ám ha a kifizető nem hajlandó a jelenlegi 100 000 forintnál többet költeni, akkor a megbízási díjat 74 000 forintra kell csökkentenie, a foglalkoztatott tehát ugyanazért a munkáért negyedével kevesebb pénzt kap. A kormány ekhós szekere tehát könnyen kátyuba viheti a gazdaság szereplőinek tekintélyes részét.
Ám a kabinetnek ennyi sem elég: az eva mellett az áfa, az szja és a társasági adó kulcsát is 21 százalékosra változtatná, de ebben sem lesz köszönet. Hová tűnt a hurráoptimizmus, amely néhány hónappal ezelőtt, amikor az adóreform-bizottság megkezdte munkáját, jelentős adócsökkentésről beszéltek? Ezzel szemben, ha például a jelenlegi 5, 15 és 25 százalékos áfa egykulcsosra, azaz 21 százalékosra változik, az 5,2 százalékos áremelkedést eredményez, s járulékos csemegeként az inflációt is megnöveli. A 15 százalékos kulccsal terhelt élelmiszerek, gáz és távfűtés megdrágulása a lakosság teljes egészét érintené, s különösen a szegényeket és a nagycsaládosokat sújtaná. (Az ország harmada létminimumon vagy az alatt él.) A gyógyszerek áfájának 5 százalékról 21 százalékra történő megemelésének hírére pedig leginkább az idősek szedhetik a megdrágult idegnyugtatókat. S nehogy az ország kimaradjon a jóból, a jelenleg 16 százalékos társasági adó megnövelése tovább rontja hazánk versenyképességét.
A tervek szerint hétfőn a miniszterelnök adó- és járulékügyekben bejelentéseket tesz a parlamentben. Készíthetjük tehát a fekete zászlót: jól illik majd a feketeleveshez.