Partium, vagyis magyar szóval „Részek”. Ma már alig hallani e kifejezést, igaz, a térség, Erdélyország, melynek határszéléhez Ady Endre is sorolta e területet, maga is nehéz időket élt meg a régmúltban éppúgy, mint azon a bizonyos tavaly decemberi napon. Utóbbi bár nem követelt véráldozatokat, az itt élők szívében máig sajog az a seb, melyet magyar vágott magyaron. S mégis: ez a látogatás most arról szólt, miként fedezhetjük újra fel egymást, keríthetünk sort a régiók minél szorosabb összekötésére, s a határok majdani eltűnésével hogyan kapcsolhatjuk végre vissza ezt az évtizedeken át tudatosan megnyomorított térséget Európa vérkeringésébe.
Múlt pénteken Debrecenben, a Régiók egykor és ma című konferencián főként a határokon is átívelő regionális együttműködésnek az elméleti lehetőségeiről esett szó, néhány órával később azonban a szatmári és a szilágysági térségben már a gyakorlati megvalósítás került napirendre. Itt, Ady „hepehupás, vén” hazájában látszik csak igazán, hogy a háborúk lezárulta, az Európai Unió létrejötte, bővülése, a hidegháború befejezése sok feszültséget enyhített ugyan, de mindenre nem jelentett megoldást. Román sört csapolnak Szatmárnémeti magyar kocsmájában, s bár régen elmúlt éjfél, a sokadik kör után sem fogy ki senki a történetekből. Partiumiak és székelyek egyaránt ülnek az asztalnál, s keseregni ma este egyiküknek sincs kedve. Bevallom, némi biztatásra végül aztán mégiscsak rátérnek, milyen kívánatos is volna az a bizonyos sokat emlegetett autonómia, ami a december 5-i népszavazás sokkja után talán az egyetlen dolog, amely ha politikáról esik szó, még lelkesíti ezeket a srácokat. Azt mondják, elegük van abból, hogy a munkájuk után befizetett adóból szinte semmit sem forgatnak vissza számukra, anyanyelvüket gyakran nem használhatják szabadon, s bár Bukarest tudja, milyen fontos az itt élőknek a vallás, sem a református, sem a katolikus egyház nem kapja meg a kellő támogatást, holott a román templomok egymás után nőnek ki a földből.
Már pirkad Szatmárnémetiben, de a belváros még mindig fiataloktól hangos, mivel épp előző nap ballagtak az érettségizők. Pihenni még sincs időnk, a delegáció már korán útnak indul Zilahba, hiszen a város sűrű programmal várja a vendégeket. Szilágyság – arccal Európa felé a címe annak az értekezletnek, amely a múlt és a jelen képletes összekapcsolásával próbál biztató irányelveket megfogalmazni a jövő számára. A zilahi nagytemplomban tartott püspöki áhítatát követően Tőkés László a magyarság egységben maradására biztat, Mádl Ferenc pedig előadásában arra szólít, hogy ez az egykori határvidék ne elválassza, hanem összekösse az embereket, a kultúrákat és persze a gazdaságot. Az államfő örömmel nyugtázza, hogy a nehézségek ellenére azért optimisták lehetünk, hiszen „az itt élők nem szülőföldjük hányattatott sorsára hivatkoznak, nem arról beszélnek, hogy a régió újbóli megismertetését mi minden akadályozza, hanem okosan és bátran az akadályok elhárítására törekszenek”.
Szilágysomlyón aztán igazi búcsúhangulat várja a delegációt. Érthető az öröm, hiszen a városka a Magyar Ház új szárnyának az alapkőletételére készül, s már csak az államfő kézjegye hiányzik az acélhengerben elhelyezendő iratról. A több évtizedes nyugati „száműzetésből” hazatért Baumöhl Géza itt született Szilágysomlyón, s bár a közösségi ház az ő ötmillió forintos adománya révén épülhet meg, az idős férfi mégis szívesebben húzódik szerényen a háttérbe. Szinte úgy kell előrángatni, hogy aztán földijeitől megkaphassa a jól kiérdemelt tapsot.
Érmihályfalván aztán néptáncosok és tíz környező, főként magyarlakta település polgármestere fogadja az államfőt. Ekkora konvoj még sosem járt e rendkívül rossz utakon, ám az első megilletődöttség után a hivatalos program hamar baráti beszélgetésbe vált. Miközben az asszonyok pálinkát kínálnak, a polgármesterek a távolról sem ilyen ünnepélyes hétköznapokról mesélnek – ám panasz egyikük száját sem hagyja el. Bizakodnak, szövik a közös boldogulás terveit, s örülnek, hogy azért sokan vagyunk még ideát, akik nem feledkeztünk meg róluk.
origo.hu
Ki gondolta volna? Petőfi leszármazottja egy budapesti étteremben dolgozik!
