Lindner István (Budapest): Boross Norbert a szerdai szám 6. oldalán három hasábon keresztül traktál bennünket a Járosi Mártonnal kapcsolatos ellenérzéseiről. Jómagam kategorikusan cáfolom és primitív politikai prekoncepciónak tartom Borossnak azt az állítását, hogy a 90-es évek elején valamiféle központi politikai céloknak alárendelt irányítás az áramszolgáltató vállalatokat végsőkig kivéreztette volna. Az átalakult MVM vezetősége – köztük Járosi – az átszervezett vállalategyüttes stratégiai irányítását jól felfogott, valóságos politikai érdekből alapvetően nemzeti kézben kívánta tartani. A nagy nyugat-európai villamosenergia-rendszerek mértékadó részben ma is tartósan hazai köztulajdonban vannak. Ezen az sem változtat, hogy a társaságok részvényeinek egy része kint van a tőzsdén, illetőleg a nemzetközi együttműködés fejlődésének folyamatában egyes országok vállalkozásai más országokban szakmai befektetőként lépnek fel vagy szereznek koncessziókat. Érdekes látni, hogy ezek az egymás országában megjelenő vállalkozások otthon általában köztulajdonú vállalatok. Borossnak a szent szabad piacot dicsőítő szavai értékéből is sokat levon, hogy a magyar áramszolgáltatókat a Horn-kormány végkiárusításán felvásárló külföldi vevők otthon kivétel nélkül köztulajdonú vállalatok voltak. Valóságos kartell alakult viszont a kivásárlás pillanatában, amikor a Horn-kormány a vevőknek garantálta a befektetésarányos nyereséget.
*
Zsakay Kálmán (Székesfehérvár): Időről időre gyanús esetekről, baráti-haveri megbízásokról, pazarló és látszólag illogikus pénzkidobásokról, korrupciógyanús esetekről hallok a hírekben. Miközben adósságspirálban van az ország, az önkormányzatok, iskolák, mezőgazdasággal foglalkozók, vállalkozók stb. súlyos tőke- és forráshiánnyal küzdenek, aközben a hatalmon lévők két kézzel szórják a pénzt. Amikor olyan tanulmányokat rendelnek külső cégektől – jelentős honoráriumért –, amit az apparátus dolgozóinak kellene fizetésükért elkészíteni (ha ugyan egyáltalán szükségesek ezek, s használják valamire), vagy amikor a precízen megfogalmazott közbeszerzési eljárásokat rendre az előre kiszemeltek nyerik, vagy amikor a privatizáció során hatalom közeli vállalkozók kaparintják meg a jól jövedelmező cégeket, amikor „cirkuszt a népnek” jelszó alatt különféle népünnepélyeket, banzájokat rendeznek és súlyos százmilliókat fizetnek ki baráti vállalkozásoknak, nos ilyenkor nincs másról szó, mint szavazatvásárlásról, a klientúra megjutalmazásáról. Az elkötelezettek többsége jól tudja, hogy normális országban ezek a pénzek nem hullanának maguktól az ölükbe. Számukra tizedrangú kérdés, hogy közben az ország jövőjét élik fel.
*
Czető Lászlóné (Budapest): A baloldal úgy rázza le magáról a felelősséget, mint kutya a vizet. De bocsánatkérést vár az ellenzéktől olyanokért, amiket nem is követtek el. Azt mondja Gyurcsány, hogy nem veszi szívére az ellenzék durvaságát. Hát Gyurcsány nem tudja, hogy Kuncze, aki k… anyázik, és még bocsánatot sem kér, nem az ellenzék padsoraiban ül? Az ellenzék padsorában akkor ült a szintén káromkodó Szabó Zoltánnal együtt, amikor „Lop-stop” táblát emelgetett, majd később beigazolódott, hogy Keller hamisan vádaskodott. Bocsánatkérés egy esetben sem hangzott el. Vagy elfelejtette szegény Gyurcsány, hogy ő gorombáskodott, amikor egy volt – de reményeim szerint még leendő – kormányfőt arra szólított fel, hogy fogja be a száját, és ne bírálja az államháztartás hiányát? Nem Gyurcsány-e az, aki felelőtlenül vádaskodik, és egy sajnálatos bűncselekményből etnikai kérdést csinál – választási pontokat remélve?
Kedves olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával. Ügyfélszolgálat 8–17 óráig a 322-8306-os, illetve a 413-1547-es telefonszámokon.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.
