Tisztelt Szerkesztőség!

Horánszky Nándor író (Budapest): Öregedő édesapám az ötvenes évek elején találkozott a Krisztina körúti főposta előtt egy hasonló korú barátjával. Pár üdvözlő szót váltottak volna, mikor odalépett hozzájuk a marcona őr, és felszólította őket: „Kérem, itt csak kettőn alul lehet gyülekezni. Tessenek oszolni!” Ezt a történetet azóta is felidézi a család példaként arra, hogy a megfélemlítők mennyire féltek a megfélemlítettektől. Túl ezen a primitív, ám mégis komikus figyelmeztetésen, a következők jutottak eszembe. A felavatandó Bibó-szobor előtt egymagában, szótlanul tiltakozó, feliratot felemelő állampolgárt a gyülekezési törvény megszegése miatt a rend őrei elvittek. Kérdéseim: 1. Érvényesek-e az ötvenes évekbeli fentebbi figyelmeztetések? 2. A mai demokráciában valaki önmagában sem tiltakozhat? 3. Mit szólna ehhez Bibó István, a rendíthetetlen, bátor polgár?

Regős Ferenc (Budapest): A Magyar Nemzet május 27-i számában az Építőipari Városkép című mellékletben volt olvasható, hogy januártól kötelező lesz az energiapasszus, 40 ezer forintért. Mint írják, a magyar épületek több mint a fele rossz energetikai állapotban van, az optimális fogyasztás többszörösét használja el. Nos, a Kádár-rendszerben épített szocpolházak még új korukban sem voltak minőségileg megfelelők. Pesterzsébeten lakom, egy tízemeletes toronyházban. Az említett típusból nagyon sok épült ott, de épültek négyemeletes házak is, melyek ugyanazzal a csúszózsalus technológiával készültek, mint a tízemeletesek. Mindkét típusú háznál a külső, szobai homlokfalak deszkából készültek olyan formában, hogy a belső, szobák felőli részen 5 mm vastagságú pozdorjalemez van, a külső részt lambériaszerűen kb. 7 mm vastag, 25 mm széles lécből összeállított burkolat takarja. A két réteg között 5 cm vastag hungarocell hivatott biztosítani a hőszigetelést. A léctákolmány felett nyertek elhelyezést az ablakok, betonfaltól betonfalig. A lakásokat határoló öntött betonfalak szigeteletlenek. A tízemeletes házakban az épület mindkét oldala felé a középső sor lakásai sötét konyhásak, ablak nincs, ugyanígy a mellékhelyiségek is ablaktalanok. A tízemeletes épület esetében 20 db ilyen lakás van házanként. Szellőzőberendezést ugyan építettek a helyiségekbe, ám ezek igencsak alacsony intenzitással működnek. Az említett sötét konyhás lakásokban a napszak bármely szakaszában lámpafény kell, mert másképp nem lehet látni semmit sem. Hogyan lehet az ilyen házaknál az energiatakarékosságot megoldani? Csak úgy, ha az összes házat lebontanák, és helyettük új, energiatakarékos házakat építenének, ami az (EU-s) előterjesztő igényeit is kielégíti. Az energiapaszszusnak csakis ebben az esetben volna értelme.

Vincze István (Budapest): Jelenkorunk politikai köznyelvében létezik egy kifejezés, amit nem ártana magyarra fordítani. A kifejezés, amit gyakran szoktak mondani, hogy az illető „jókor volt jó helyen”, azért milliomos vagy milliárdos manapság. Ez a kifejezés szerintem azt jelenti, hogy az illetőnek sikerült lenyúlnia potom áron vagyonokat, üdülőket és más ingatlanokat. Tönkretenni cégeket, majd pedig bagóért megvenni jelentős állami vállalatokat. Az egyik miniszterelnököt most szőlőügyből kifolyólag nyüstölnék a spiccen lévők, a másiknak viszont a meggazdagodását az illetékes megmagyarázók szerint el kellene fogadnunk szó nélkül, mert az illető „jókor volt jó helyen”. Sajnos én is azon milliók közé tartozom, akinek nem sikerült jókor jó helyen lennie, és ezért nem tudom elfogadni, ha ilyen szöveggel madárnak néznek.