Trianon előképe a bécsi Belvedere-palotában

Amikor az a bizonyos szarajevói pisztoly eldördült, és Sir Eduard Grey angol külügyminiszter a kirobbant viszály megvitatását a nagyköveti tanács elé szerette volna vinni, a liberális Ignotus, az új magyar irodalom mecénása s egyben mentora azt jegyezte fel, hogy ezzel nem az antanthatalmaknak adott gyarmatias koncessziókkal és az első Balkán-háborúban katonailag is megalázott Törökország sorsa várt volna ránk, hanem „már benne (voltunk) Törökország sorsában. Ebből ki kell vágnunk magunkat, különben mindenki, ki e monarchiának lakója, egyenként főbe lőheti magát. Aki azt hiszi, hogy ez frázis, hasonlat vagy túlzás, az nézzen le a Balkánra, hogy a nagy bukaresti rendezkedés után mint váltak földönfutóvá a görög kézre került bolgárok (a második, az 1913-as háborút követően), az albán kézre került görögök, a szerb kézre került mohamedánok – és így tovább”.