Újabb Atom-villanás

Az Atomerőmű SE 68:58-ra verte a Debreceni Vadkakasok gárdáját tegnap Pakson, ezzel 3-2-re nyerte a férfi kosárlabda-bajnokság döntőjét, és 2002 után második aranyérmét szerezte meg. Különösebb bánkódásra azért a vesztes félnek sincs oka, hiszen története első fináléját vívhatta, és a lehető leghosszabb csatában adta csak meg magát, otthonában ráadásul veretlen maradt.

Ch. Gáll András
2005. 06. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ünnepre készültek tegnap Pakson, alig lehetett megközelíteni a városi sportcsarnokot, tudniillik hatalmas pirotechnikai arzenál vette körül a létesítményt: tűzijátékkal szándékoztak megünnepelni a Duna-partiak történetük reménybeli második bajnoki aranyérmét.
Amikor kifutottak a csapatok a parkettra, akkor érte az első hideg zuhany a hazai szurkolósereget, mert az együttes legjobbja, az amerikai Chris Monroe még mindig nem épült fel sérüléséből. Gyógyírt csupán az jelentett, hogy a másik betegeskedő, a cseh Pavlik játékra jelentkezett.
Vezéregyénisége nélkül is lehengerlően kezdett az Atom, 9:2-re meg is ugrott, akárcsak a döntő első és harmadik összecsapásán. Czigler remek horgokat dobott, Sitku kívülről és a palánk alól is betalált, és a kényszerűségből a kezdő ötösbe került Kiss Zsolt is hozzátett öt pontot a hazai terméshez. Amikor 32:24-re elhúzott a Paks, összeomlani látszott a vendégsereg, de a két délszláv, a szerb Anzulovic és a szlovén Horvat tripláival sikerült egypontnyira felzárkóznia szünetig (32:31).
A harmadik negyedben folytatódott az Anzulovic-parádé, és az addig szinte semmit sem mutató ugandai–szlovák állampolgárságú Toya is felzárkózott a szerb gólvágó mellé. Ennek megfelelően már 49:50-nel fordultak a csapatok a 2004/2005-ös bajnokság utolsó negyedére. Úgy tűnt, a Monroe nélkül küzdő hazaiak nem bírják a hajrát, s amikor Anzulovic bedobta önmaga negyedik tripláját, s ezzel 53:49-re ellépett a hajdúsági gárda, egy pillanatra elcsendesedett a paksi aréna. Ám jött a segítség, méghozzá onnan, ahonnan aligha lehetett várni: az addig keveset mutató francia Melicie hol zsákolt, hol lepattanót szedett, hol pedig ziccert értékesített, pillanatok alatt szerzett 9 pontot. Persze a hazai feltámadásához kellett az ellenfél kulcsembere, Lee rengeteg eladott labdája, elhibázott dobása, no meg az is, hogy Horváth Imre, a Vadkakasok edzője valahogy elfelejtette lecserélni betliző sztárjátékosát. Eközben a másik oldalon a kapitányságról nemrég lemondott Zsoldos András bátran nyúlt még kevéssé rutinos kosarasaihoz is, például az alig ismert Kiss Zsolthoz, aki 16 pontjával a hazai csapat, sőt alighanem az egész mezőny legjobbjának bizonyult. Jellemző a paksiak kiegyensúlyozott csapatteljesítményére, hogy bár az együttes mindössze 68 pontot szerzett, mégis öten kerültek tíz pont fölé: Kiss 16, Smith 12, Czigler, Melicie és Sitku egyaránt 11 pontig jutott.
Az utolsó percben már bömbölt a hangszóróból a Queen örökbecsű slágere, a „We are the champions”, s valóban, háromévi szünet után e 68:58-as hazai diadallal újból a csúcsra ért az Atomerőmű SE.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.