Újabb Atom-villanás

Az Atomerőmű SE 68:58-ra verte a Debreceni Vadkakasok gárdáját tegnap Pakson, ezzel 3-2-re nyerte a férfi kosárlabda-bajnokság döntőjét, és 2002 után második aranyérmét szerezte meg. Különösebb bánkódásra azért a vesztes félnek sincs oka, hiszen története első fináléját vívhatta, és a lehető leghosszabb csatában adta csak meg magát, otthonában ráadásul veretlen maradt.

Ünnepre készültek tegnap Pakson, alig lehetett megközelíteni a városi sportcsarnokot, tudniillik hatalmas pirotechnikai arzenál vette körül a létesítményt: tűzijátékkal szándékoztak megünnepelni a Duna-partiak történetük reménybeli második bajnoki aranyérmét.
Amikor kifutottak a csapatok a parkettra, akkor érte az első hideg zuhany a hazai szurkolósereget, mert az együttes legjobbja, az amerikai Chris Monroe még mindig nem épült fel sérüléséből. Gyógyírt csupán az jelentett, hogy a másik betegeskedő, a cseh Pavlik játékra jelentkezett.
Vezéregyénisége nélkül is lehengerlően kezdett az Atom, 9:2-re meg is ugrott, akárcsak a döntő első és harmadik összecsapásán. Czigler remek horgokat dobott, Sitku kívülről és a palánk alól is betalált, és a kényszerűségből a kezdő ötösbe került Kiss Zsolt is hozzátett öt pontot a hazai terméshez. Amikor 32:24-re elhúzott a Paks, összeomlani látszott a vendégsereg, de a két délszláv, a szerb Anzulovic és a szlovén Horvat tripláival sikerült egypontnyira felzárkóznia szünetig (32:31).
A harmadik negyedben folytatódott az Anzulovic-parádé, és az addig szinte semmit sem mutató ugandai–szlovák állampolgárságú Toya is felzárkózott a szerb gólvágó mellé. Ennek megfelelően már 49:50-nel fordultak a csapatok a 2004/2005-ös bajnokság utolsó negyedére. Úgy tűnt, a Monroe nélkül küzdő hazaiak nem bírják a hajrát, s amikor Anzulovic bedobta önmaga negyedik tripláját, s ezzel 53:49-re ellépett a hajdúsági gárda, egy pillanatra elcsendesedett a paksi aréna. Ám jött a segítség, méghozzá onnan, ahonnan aligha lehetett várni: az addig keveset mutató francia Melicie hol zsákolt, hol lepattanót szedett, hol pedig ziccert értékesített, pillanatok alatt szerzett 9 pontot. Persze a hazai feltámadásához kellett az ellenfél kulcsembere, Lee rengeteg eladott labdája, elhibázott dobása, no meg az is, hogy Horváth Imre, a Vadkakasok edzője valahogy elfelejtette lecserélni betliző sztárjátékosát. Eközben a másik oldalon a kapitányságról nemrég lemondott Zsoldos András bátran nyúlt még kevéssé rutinos kosarasaihoz is, például az alig ismert Kiss Zsolthoz, aki 16 pontjával a hazai csapat, sőt alighanem az egész mezőny legjobbjának bizonyult. Jellemző a paksiak kiegyensúlyozott csapatteljesítményére, hogy bár az együttes mindössze 68 pontot szerzett, mégis öten kerültek tíz pont fölé: Kiss 16, Smith 12, Czigler, Melicie és Sitku egyaránt 11 pontig jutott.
Az utolsó percben már bömbölt a hangszóróból a Queen örökbecsű slágere, a „We are the champions”, s valóban, háromévi szünet után e 68:58-as hazai diadallal újból a csúcsra ért az Atomerőmű SE.