Újabb kihívás előtt a hatvanéves CDU

Születésnapot ünnepelt a napokban a német politikai spektrum legsikeresebb szervezete, az NSZK, majd az újraegyesített ország múltjának meghatározó motorja, a kereszténydemokrata párt. A jubileumi dátum háttérbe szorult a hazai és európai válsághelyzet eseményeinek forgatagában, holott a CDU történetének újabb nagy jelentőségű feladata előtt áll. Az őszi parlamenti választás során abszolút többséggel juthat kormányra, és Angela Merkel személyében első alkalommal lehet női politikus a kancellár.

Alig száradt meg a tinta a hitleri Harmadik Birodalom feltétel nélküli kapitulációját elismerő nyilatkozaton, amikor – annak ellenére, hogy a megszálló hatalmak betiltottak minden pártot – a négy szektorra osztott országban megkezdődött a politikai erők szervezkedése. A kereszténydemokraták regionális aktivitása elsődlegesen Berlinre és a Rajna vidékére összpontosult. A pártalapításra tett felhívást harmincöt személy írta alá, közülük tizenheten a nácik börtöneiből és koncentrációs táboraiból szabadultak. A kezdeményezők célkitűzése elsősorban arra irányult, hogy véget vessenek a politikai élet szétforgácsolásának a felekezeti érdekek között. A keresztény nézetek vetélkedése, a római katolikus Centrum és a protestáns DVP versenyfutása ugyanis lényegesen megkönnyítette a nemzetiszocialisták hatalomra jutását.
Az első pártprogramról az 1945. június 17-én Kölnben alapított Kereszténydemokrata Néppárt (CDVP) gondoskodott, és a „keresztény szocializmus” jelszavát írta zászlajára. Mindaddig, amíg meg nem jelent a színen az egykori kölni főpolgármester, Konrad Adenauer, aki polgári gyűjtőmedenceként működő pártot akart, és minden baloldalinak tűnő kezdeményezést elutasított. „A szocializmus fogalmával öt személyt megnyerhetünk, de húszan elfordulnak tőlünk!” – érvelt. Előbb a brit megszállás alatt álló zónában alakult, majd az egész Rajna-vidéket átfogó párt vezetőjévé választották. A szövetségi CDU csak 1950-ben kezdte meg működését, az elnök Adenauer ekkor már az NSZK kancellárja volt.
A kereszténydemokratákat és testvérpártjukat, a Bajorországban alapított CSU-t az első Bundestagban százharminckilenc honatya képviselte. Az Adenauer-kormány mindenekelőtt két külpolitikai célt tűzött ki maga elé. Beilleszteni a Német Szövetségi Köztársaságot Nyugat-Európába és kibékülni, baráti kapcsolatot kialakítani az örök ellenlábas Franciaországgal. A kereszténydemokraták elégedetten tekinthetnek vissza a megtett útra, 36 éven át CDU vezette kabinet irányította a köztársaságot. Regnálásuk rekordját Helmut Kohl tartja, az „egyesítés kancellárja” tizenhat évig állt a kormány élén.
A keresztény értékrend ápolása továbbra is meghatározó tényezője a CDU–CSU-uniónak. Az első keletről származó pártelnök viszont igyekszik új arculatot adni a kereszténydemokraták politikájának. A munkanélküliség, a gazdasági recesszió, a növekvő államadósság reálpolitikai döntéseket követel meg Angela Merkeltől, aki a hatvanadik születésnap alkalmából rendezett ünnepségen elsősorban a jövő feladatainak a megoldására helyezte a hangsúlyt. „A munka gazdasági növekedést igényel, a növekedés meg szabadságot. Az állam túlterhelt, így ismét alkalmassá kell tennünk arra, hogy el tudja végezni a polgárokkal szemben vállalt feladatait!” – hangoztatta Angela Merkel. Hétesztendős szociáldemokrata–zöld időszak után mindez újabb történelmi kihívás a kereszténydemokraták számára.