Európa mindig is vidékeinek sorsközösségét jelentette, jóval azelőtt, hogy valamilyen adminisztratív egység vagy megosztás tárgyát képezte volna az aktuális politikai törekvések szerint. Túl könnyen beszélünk európai identitásról, ha közben megfeledkezünk róla, hogy ez elsősorban kulturális identitás. Bár többnyire arról is megfeledkezünk, hogy a kultúra eredendően művelést jelent: a föld és az ott élő emberek művelését – egyszóval az embert a földjével egyesítő tájkultúra művelését – hangzottak el Gérard Depardieu szájából az európaiság alapgondolatait magukban rejtő szavak.
Mint folytatta, pár éve még maradiságnak tűnhetett, mára viszont a legmodernebb eszmévé vált sorsközösségünk a földdel, szemben a föld kisajátításával és kultúrájának ipari felszámolásával, amit szemérmesen „globalizációnak” neveznek. (…) Országaink jeles hagyományai mindig egy széles értelemben vett európaiság által bizonyították nagyságukat az Anjouktól napjainkig. (…) Ami legdrámaibban hiányzik a ma látható Európában, az nem az adminisztratív egység, hanem sokkal inkább egy európai álom. Például egy olyan Európa álma, amelynek ihletője a vidékeink kultúrájára jellemző vendégszeretet, nagylelkűség és barátságosság volna. Eleget láttunk már az adminisztratív Európa tehetetlenségéből és veszélyeiből. Lássunk most inkább egy boldogabb és ízesebb Európát, a vidékeink kulturális sorsközössége által inspirált barátság Európáját.
A borászatra áttérve felmerült, vajon úgy kéne feloldanunk a boripar globális válságát, hogy fokozatosan feladjuk vidékeink sajátos borkultúráját egy globalizált bormarketing és tömegipar érdekében, az „Újvilág” példájára, vagy épp ellenkezőleg, a válságra hagyományaink még következetesebb megőrzésével és művelésével válaszolunk. Vajon nem a globalizáció válságát tapasztaljuk éppen, amikor az ipari társadalom a szemünk láttára omlik össze? A választás elsősorban kulturális, mellyel identitást is választunk vele Európa számára, hogy vajon az „utolsó nyugati birodalmat” eszkábáljuk öszsze, mint a bolygó elpusztításának globális vezetőjét, vagy inkább jövőt jelentő Európát vidékeinek kulturális reneszánsza által a föld érdekében, aminek szükségét ma drámai erővel érezhetjük. Kérdéses, végső soron milyen esélye van, hogy Amerikát abban a marketing-globalizációban győzzük le, amelyikben sokkal inkább otthon van? Miközben a világ már olyan gazdaságot várna, amelyik végre nem pusztítaná tovább a bolygót, hanem visszanyerné a föld értelmét, tehát kultúrgazdaság lenne, ami a globális marketinggazdasággal és annak kulturálatlanságával éppen ellentétes. Ez a jövőterv tökéletesen illeszkedne európai hagyományainkba. Így a vidékek Európája válna az igazi Újvilággá – fogalmazott Kardos Gábor gondolatai mentén Depardieu.
A bor a legrövidebb út az emberek között… de akár a férfi és a nő között is. Persze leginkább a barátságnak lehet különleges közvetítője. Mindkettő állandó gondoskodást igényel. Hogy műveljük és megfelelő érettségű gyümölcseit együtt begyűjtsük, hogy figyeljünk, amikor forrásban van, hogy kellő kiforrottságra tegyen szert és a további érlelésre is, hogy mindig a legjobb feltételeket biztosítsuk, kompromisszumok nélkül, a barátság és a bor számára egyaránt. A földek és az emberek legjobban boraik által kommunikálnak. Amikor kedvenc borainkat kínáljuk barátunknak, a szívünkhöz legközelebb állót adjuk, földünk és saját magunk jelképét, egyszóval igazságunkat. Nem azt, amit hangoztatni szoktunk, hanem azt, akik vagyunk. (…) Tulajdonképpen minden valamire való magyarnak veleszületett álma, hogy legyen kis szőlője, és barátait saját borával fogadhassa. Ez egyben a megértés legtermékenyebb talaja egy magyar és egy francia között: vidékeink dialógusa – fejtette ki.
Elhangzott az is, Domitianus császár úgy vélte, az itáliai borokat azzal védi meg, ha mindenütt máshol elrendeli a szőlők kivágását, jelesül a fő konkurenseknek számító Galliában és Pannóniában. A régi rémek tovább élnek: a versenytől való félelem és a protekcionista reakció, akár Róma, akár Brüsszel a példa, legfeljebb a hangsúlyok változnak a történelem során.
A globális borválság végső soron a termőkultúra ipari kizsákmányolásából ered, amely által éppen voltaképpeni értelmét veszti el. Marketingjelszóvá alacsonyítva éppen eredetisége vész el. Miért? Mert igazi ízét veszítjük el, ami a tájkultúra lényege. Milyen igazság az, amelyik ízét vesztette? Aligha véletlen, hogy maga az ember szó is a földhöz kötődik latinul mint eredetéhez, homo és humus gyökere egy, aminek eleven emlékét a humánum kifejezés is őrzi. Minden humánus, azaz emberi igazság földjének igazsága, amely kultúrájához, örökségéhez éppúgy kötődik, mint jövőjéhez. A bor tehát egy vidéket éltet, és igazságának leghívebb kifejezője. Így becsüljük, műveljük és ízleljük, mert igazán ettől érdemes ittasulni – zárta szavait a Magyarországra készülő Gérard Depardieu.
origo.hu
Teljes leállás jön az egészségügyben - itt vannak a legfontosabb tudnivalók!
