Záruló kör a Délvidéken

Farkas kiáltott farkast – valahogy így próbálja beállítani a belgrádi hatalom, vagy annak egyes körei a súlyos vajdasági helyzetet. Miután a szerb vezetés éveken keresztül igyekezett bagatellizálni az egyre szaporodó magyarveréseket, s azokat a magyar politikusok ferdítéseinek és tudatos felnagyításának kontójára írta, most elérkezett arra a pontra, amikor a drámai állapotot nyilvánosságra hozók erkölcsi ellehetetlenítése révén próbál szabadulni a sötét valóság elől. A taktika természetesen nem új, különböző országok véres kezű vagy éppenséggel barátságos arcot mutató diktatúrái előszeretettel nyúltak hozzá. Befeketíteni, lejáratni, megosztani, végezetül pedig megsemmisíteni.
A délvidéki magyarság legnagyobb szervezete, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) célkeresztbe került. Bunyik Zoltánt, a VMSZ alelnökét – aki jelenleg Vajdaság tartomány oktatási és művelődési minisztere is – három és fél órán át hallgatta ki múlt héten az újvidéki kerületi vizsgálóbíró. A politikus egyébként csak a kihallgatáson értesült az ellene felhozott vádakról, addig semmiféle tájékoztatást nem kapott az ügyészségtől, holott a médiának már jóval a kihallgatás előtt „kiszivárogtatták” a részleteket. Mint végül kiderült, Bunyikot azzal gyanúsítják, hogy hat iskola felújításakor visszaélt hivatali helyzetével és jogtalan haszonszerzést tett lehetővé a beruházóknak, további tíz esetben nem járt el körültekintően, s noha nem történt jogtalan haszonszerzés, mégis visszaélt hivatali helyzetével. A VMSZ alelnökének – elmondása szerint – sikerült cáfolni a vádakat. Érdekes adalék a történethez, hogy a magyarok ellen uszító, szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Párt vezetői nem is rejtik véka alá: az ügyben ténykedő újvidéki nyomozó rokonszenvezik pártjukkal.
A szabadkai kerületi ügyész nemrég bejelentette, letartóztatná Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét, akit még a kilencvenes években polgármesterként elkövetett gazdasági bűncselekményekkel gyanúsít. Egy büntetőeljárásban mintegy hétszáz szabadkai lakás és kétszáz telek 1996–2000 közötti értékesítésének körülményeit vizsgálják, az ingatlanügylet fő gyanúsítottja a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője, aki 1998–2001 között Szabadka polgármestere volt. A vád hivatali visszaélés. Kasza egy múlt heti szabadkai sajtótájékoztatóján elismerte, hogy nem kérte az ingatlanok értékesítési engedélyét az akkor még Szlobodan Milosevics nevével fémjelzett hatalomtól, csakhogy – mint mondta – abban az időben minden önkormányzat hasonlóképpen járt el. Ugyanaz a szabadkai kerületi ügyész, bizonyos Jovica Makszimovics, ugyancsak hivatali visszaéléssel gyanúsította meg Ágoston Gabriella volt városi jegyzőt, aki immár második hónapja van előzetes letartóztatásban. Nyilván csak a véletlen műve, hogy a megvádolt ügyvédnő tavaly óta a magyarverések kárvallottjainak jogi képviseletét látta el. Ügyével már a strasbourgi emberi jogi bizottság is foglalkozik. Vélhetően az is csak a sors furcsa fintora lehet, hogy a nagy vehemenciával támadásba lendülő Makszimovics ügyész Koszovóból érkezett Szabadkára. Köztudott tény: a túlnyomó többségében albánok lakta tartományból a Vajdaságba menekült szerbek a magyarellenes atrocitások főszereplői. Sok esetben jogos sérelmeikért, tragikusan alakult sorsukért a délvidéki őslakosságon, a számukra teljes mértékben ismeretlen magyar közösségen igyekeznek bosszút állni. A menekült szerbek értelmezésében a vajdasági autonómia olyan, mint ördögnek a tömjénfüst, hisz Koszovó elszakadására emlékeztet. A magyar politikusokat üldöző ügyészben, sorstársaihoz hasonlóan, nyilván megszólalnak a sérelmek, s az abból könnyen kialakuló gyűlölet. Ténykedését pedig a belgrádi politika közvetett módon támogatja azzal a hallgatólagos, eltussoló magatartásával, amellyel a magyarverésekhez a kezdetektől viszonyult.
Koszovó egyébként nemcsak a szabadkai szerb ügyész származása miatt kerül a délvidéki képbe, hanem a történelmi párhuzamok miatt is, hisz a dél-balkáni tartományban történt vérengzéseket is egy, a vajdaságihoz hasonló, megfélemlítésre alapozó politikai játszma előzte meg. Éppen ezért különösen kényes és veszélyes a magyarlakta szerbiai vidékeken kialakult állapot. Épp ez indokolja, hogy minden olyan mozzanatra figyelni kell, amely révén a Délvidéken élő magyarok kerülnek a célkeresztbe. Egy átlagos, békés helyzetben talán kevesebb figyelmet érdemelne az egyes magyar politikusok elleni vizsgálódás, az állandósuló magyarverések közepette azonban aligha lehet távolságtartóan kivárni. A nacionalista szerb erők a hallgatást biztatásnak veszik, a budapesti kormány passzivitása tehát olaj tűzre. Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága előtt Somogyi Ferenc a vajdasági magyarellenes atrocitások okai kapcsán arról beszélt, hogy a délszláv háborút követően a szerbek visszatelepülése elsősorban a Vajdaságba irányult, ahol emiatt „egyfajta zaklatott helyzet” alakult ki. A távirati iroda tudósítása szerint a külügyminiszter nem említette a délvidéki politikusok ellen újonnan indított hadjáratot. Rágondolni is rossz, de mi van akkor, ha titkon kárörvendő vigyorral fogadják szocialista és szabad demokrata berkekben Kaszáék üldözését? A VMSZ elnöke ugyanis már jó ideje „rászolgált” a balliberális kormány haragjára. Ő volt az, aki a leghangosabban követelte a kettős állampolgárság kiterjesztését a Délvidéken élő magyarokra, s részéről érte talán a legélesebb kritika a budapesti kabinetet a tavaly decemberi népszavazást megelőző kampány miatt. A VMSZ tegnap tájékoztatta a sajtót a pártelnökség azon állásfoglalásáról, amely szerint a Vajdasági Magyar Szövetség a kettős állampolgárság intézményét változatlanul a szülőföldön való megmaradás és boldogulás egyik legfontosabb eszközének tekinti. „Ezt az álláspontunkat következetesen és változatlanul képviseljük a Magyar Köztársaság vezetőivel való tárgyalásokon, annak ellenére, hogy a december 5-i népszavazás után világossá vált, hogy a kettős állampolgárság esetében rövid és középtávon nem valószínű érdemi előrelépés” – írja közleményében a párttestület. Kasza kezdeményezte a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának létrehozását, Szabadkán került sor az első olyan tanácskozásra, ahova nem kaptak meghívót az anyaországi pártok. Azok a vezető határon túli politikusok, akik az utóbbi években joggal bírálták a kormányt a nem létező nemzetpolitika, a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának szabotálása miatt, gyorsan feketelistára kerültek, a hatalmat kiszolgáló sajtóban már rendre a radikális jelzőt biggyesztik eléjük, ha újabb kifogásokat fogalmaznak meg. Mi több, ha figyelembe veszszük, hogy Gyurcsány Ferencet szabadkai látogatásakor a szerb rendőrség védte a vajdasági magyar tüntetőktől, akkor bátran kijelenthető: nem feltétlenül lengi körül őszinte aggodalom a kormányzatot a VMSZ vezetőit ért támadások miatt. Nem először fordulna egyébként elő, hogy a magyar balliberális oldal egy szomszédos ország politikájával azonosul az itthoni ellenfél kijátszása érdekében. Emlékezzünk a státustörvény történetére, amikor az akkor ellenzékben lévő szocialisták és szabad demokraták sok esetben a szlovák és román hatalom érveivel bírálták a jogszabály végrehajtásának módját.
A sokat megélt délvidéki magyarság tragikus jelenkori története folytatódik. Az újabb fordulatok már alig meglepők. Bírják-e még erővel?