Csók Ho apónak

Most éppen Hanoiban jár Gyurcsány Ferenc kormányfő, olvasom a távirati iroda jelentésében, hogy miniszterelnökünk tisztelgő látogatást tett Ho Si Minh apó mauzóleumában is (visszafelé talán Leninhez is benéz).
Meteorológusok szerint plusz harmincöt fok van a vietnami fővárosban, a levegő páratartalma kilencven százalék, ember legyen a talpán, aki bírja ezt, de állítólag Ferenc jól tartja magát, dacol a kánikulával, városnézéseken vesz részt, komoly beosztású állami tisztviselőkkel jattol, derűsen néz fölfelé, vagyis sziklaszilárdan képviseli az óhazát, ahonnét odaküldték. Meglepetést is tartogattak a vietnami meghívók, az úgynevezett Irodalmi Múzeumban, a csekély nézőtér előtt felállított színpadon távol-keleti dallamok csendültek fel a magyar kormányfő tiszteletére, aki (a távirati irodát idézem) „kitikkadva, de páratlan élményekkel gazdagodva tért vissza a szállodába”.
Nem macerálni akarom a magyar miniszterelnököt, de lenne idehaza is egy-két elintézendő dolog (itt mérsékeltebb a hőmérséklet). Nem mondtam még, hogy a helyiek (Hanoiban vagyunk) ámuló tekintetét fővárosszerte kiváltó, tíznél is több fekete limuzinból és az üzletemberek, illetve a tudósítók rendelkezésére bocsátott egy-egy kisbuszból álló – motoros rendőrök kísérte – konvoj röviddel reggeli nyolc óra után gördült ki a hanoi Daewoo szálló elől. (Közöttük volt maga Gyurcsány Ferenc is – Klára asszonyról nem adtak hírt –, lehet, hogy ott sem volt.)
Nagyjából ez történt a Gyurcsány járta Hanoiban, ahol annak idején Ho Si Minh apónak is barakkja volt, jöttek-mentek a limuzinok, meg az üzletemberek. Ahogyan azt a korszellem diktálta.
Ferkó akkor még a KISZ-ben ette a beáztatott ropit.