Csurgón sem kedvelik

Állunk a cimborával Csurgó valamelyik hangulatos terén. Negyven fok a meleg, a Szaharában sincs ilyen. Érkezik egy rövidnadrágos joviális öregúr, úgy hetvenöt-nyolcvan lehet, egyik kezében régi patinás esernyő (nem tudni miért, felhő nincs az égen), a másikban egy nagy kalapú ízletes vargányagomba, kapitális példány.
Azt mondja az ember, szakadjon a mennybolt a Gyurcsány-kormányra, merthogy a minap huszonötezer forintra emelték a nőstény macskák miskárolását, ami már mindennek a teteje. Ő több macska fölött rendelkezik, vagyis neki elevenébe vág ez a brutális áremelés.
Nézzük az embert a haverral, jóravaló nyugdíjasnak látszik, aki átélt már néhány világégést, Recsket, deportálást – erre most a macskák miskárolásiár-emelését is el kell viselnie. Pár röpke perc az öregúr ivartalanítási tájékoztatója, mindjárt ezután rátérünk az aktuális napi politikára, Gyurcsány szapulása következik, esernyőhadonászással, teremtettézéssel, hogy ki a fészkes fene ültette nyakunkba ezt a snájdig KISZ-fiút, aki sok egyéb mellett huszonötezerért miskároltatja a magyar cirmost.
Kérdéseket tettünk fel a gombásembernek, mi végről haragszik enynyire Gyurcsány miniszterelnökre, mire ő nyomban válaszolt – cifra volt a mondat, sajtóban nem közölhető. Mindenesetre már régen nem a macskamiskárolásról ment a szó, inkább arról, mi mindent „miskárolt” ki rövid ittléte alatt a Gyurcsány-rezsim. Talán éppen az ígéreteit. Amit a tankönyvekről, a gyógyszerárakról, az autósztrádákról, a munkahelyteremtésekről, az esendő vidék felzárkóztatásáról mondott…
Rezgett az esernyőnyél, markánsabbak lettek a mondatok, de az egész végül is emberi volt, őszinte, olyan, amilyet egyszer vágatlanul, kozmetikázatlanul, a maga zamatában kellene megismernie a mai Magyarország Noszty fiújának. Aki majd pórul jár…