Egy izgatott veterán

Kéne egy kis nyugalom, mondja a kamerába az a politológus, aki sokat tett azért, hogy 1990 óta semmi nyugalom ne legyen az országban. Kellene némi megértés, tolerancia, hirdeti az a párt, amely senkit nem értett meg, mindenkit lenézett, intoleranciája legendás, már- már röhejes. A nyugodt erő abnormális módszerekkel szeretne normálisnak látszani. Belép a kórusba a jelenlegi miniszterelnök, hogy le ne maradjon a békemenetről, pártját a modernség, a nyugalom, a béke és biztonság szigetének jellemzi. A rájuk szavazókat pedig megjutalmazza még néhány levegőbe szállongó százalékkal, már ami a nyugdíjakat illeti. De lehet ez családi pótlék, lakástámogatás, minimálbér, szavakból tényleg dől a lé.
Nem csitulnak a kedélyek nyugdíjügyben. Pankráció nincs, mert járókerettel vagy görbe bottal nehézkes verekedni, de még néhány „hivatalos” megnyilatkozás, néhány fizetett „megmondom az őszintét nyugdíjügyben” hirdetés, és megtörténik a csúfság, a nyugdíjasok egymásnak esnek. Akik pedig az egészet kitervelték, elégedetten dőlnek hátra: Na, milyenek vagyunk? Kit érdekel már a költségvetési hiány? Száz forintokon megy az anyázás. Ami nekem kommunikációs tematizálás, az másoknak fenyegető üzenet. Nagyon megrázott annak a hölgynek a telefonja, aki felhívott, és sírva közölte, nem lát más kiutat, mint a kivándorlást. Magyarázta ezt családja folyamatos meghurcolásával. Először Rákosi vonta meg a nyugdíjukat, majd ’56-ban súlyos megtorlásban volt része az egész famíliának. „És visszajöttek a kommunisták, mindenütt ott vannak, a pofánkba röhögnek, csak most nem elvtársaknak, hanem uraknak hívatják magukat. És hazudnak, ami belefér…” – zokogja. Nehéz erre mit válaszolni, de ha a miniszterelnök minden magyar miniszterelnöke lenne, akkor nem küldene a másik tábornak fenyegető és sértő üzeneteket.
Persze, miért ne tenné, amikor éppen a Népszabadságtól érkezik a segítség Az emberek igazsága címmel, amelyben egy 86 éves munkásmozgalmi veterán négy hosszadalmas táblázatba bogarászta össze nyugdíjának igazát. Mely igazság kisebb gyűlöletbeszéd. Bravó! A baloldali kormányok sokat emeltek, sokat adtak – a Horn-féle 50 forintos emelés természetesen elfeledve –, a jobboldaliak csak elvettek és elvesznek. Veteránunk felteszi a kérdést: ha jobboldali kormány jön 2006-ban, mennyivel óhajtják csökkenteni a nyugdíjakat? Tiszta beszéd. Antifasiszta veterán nehezményezi, hogy Antall József visszavette azt a nyugdíj-kiegészítést, amit a fasizmus elleni harcáért kapott. Itt a Népszabadság kommentár nélkül hagyja azt a gusztustalan megjegyzést, hogy bezzeg az ’56-osok, azok nem politikai okokból kapják a nyugdíj-kiegészítéseket? Kedves uram, amíg az „antifasiszták”, a szochazások, meg a munkás–paraszt érdemérmesek a kor kegyeltjei voltak, addig az ’56-osokat bűnözőkként tartották nyilván, és úgy is kezelték őket. Ami pedig a következő kormányt illeti, a nyugdíjak emelését törvény biztosítja, amellyel nem az ön bosszantása a cél. Bár, ami az emeléseket illeti, felhívott a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egyik volt vezetője is, és elárulta, hogy az Antall-kormány alatt a már akkor horribilisnak számító elvtársi nyugdíjakat le kellett szállítaniuk az átlagéhoz. Könnyű volt a munkásosztályt biztatni: a szakszervezet értetek van… na meg a vezetők nyugdíjáért.
A mozgalom veteránjának üzenem: 98 700 forintos nyugdíjával ő nagynyugdíjasnak tartja magát, de a nyugat európai 1000 és 2000 eurós nyugdíjakhoz képest ez aprópénznek számít. Igaz, azokban az országokban nem építettek éhbérért szocializmust.