Hiba volt hadat üzenni

Amikor egy hete, péntek kora délután csörgött a mobilom, éppen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) könyvtárában ültem, ahol legalább kétszer egy héten megfordulok. Mindez persze esetleges, a véletlen műve, de lesz majd jelentősége. Vörös T. Károly hívott, aki nem túlságosan régóta a Népszabadság főszerkesztője, mely tisztség Magyarország tíz legbefolyásosabb személyisége közé sorozza. Nevezett reagálására magam kérdeztem rá H. J. olvasói levele a Népszabadságban című írásomban (Magyar Nemzet, július 22.), s lám, megérkezett a válasz – legalábbis azt hittem. A valódi válasz a Népszabadság másnapi számában érkezett, szerkesztőségi cikként (Mit kíván a Magyar Nemzet?, július 23.), vagyis olyan írásként, amely a szerkesztőség kollektív bölcsességének terméke. Péntek kora délután még hittem, hogy Vörös T. Károly ha nem is nyíltan, de közvetve elismeri lapjának felelősségét Az „emberek” igazsága című közlés – vagy minek is nevezzem – miatt (Népszabadság, július 16.), és Rab László kollégáját már a szőnyeg szélére is állította, s arra kér, hogy borítsunk fátylat a történtekre. Borítottam volna.
De kezdjük az elején! A Népszabadság július 16-i számában Rab László – az újságcsinálásban nem tejfölösszájú kezdő, hanem „régi motoros” – komoly témához illő terjedelemben „közreadta” H. J. 86 éves nyugdíjas nyugdíjügyi fejtegetéseit és néhány táblázatát, amelynek konklúziója az a kérdés volt, hogy „ha jobboldali kormány alakul, vajon mennyivel óhajtja csökkenteni nyugdíjunkat?”, mert neki és kedves feleségének az Orbán-kormány 1999-től 2005. év negyedik hónapjáig 423 428 Ft-os kárt okozott. Felháborodtam. Elsősorban azért, mert Rab László dokumentummá nemesített egy műfaját tekintve olvasói levelet, ami szakmailag inkorrekt. (Dokumentum például az az eddig ismeretlen Móricz Zsigmond-levél, amelyet Gréczy Zsolt tett közzé május 7-én.) Másodsorban a tárgyi tévedések miatt.
Az 1998. év végi törvénymódosítás előtt hatályos szabályozás szerint az 1999. évi nyugdíjemelés mértékét az 1998. évi nettó átlagkereset-növekedéssel megegyezően kellett volna megállapítani. Ez a mérték egy már majdnem, de még nem teljesen biztos (az 1997. évi nettó átlagkereset) és egy bizonytalan, időközi becslésnek tekinthető (1998. évi nettó átlagkereset) szám hányadosaként állt volna elő. Kérdés, hogy mit tudott 1998 késő nyarán, kora őszén a KSH. Nos azt, hogy 1997: 38 100 Ft/hónap, 1998: 45 200 Ft/hónap. Ez 18,6 százalékos növekedést jelent. És nem 19,4 százalékot – ahogy H. J. vélte tudni, de nem is 18,4 százalékot, amit a Népszabadság – elismerve H. J. tévedését – megad. Ami azonban ezután következik, az vérlázító: „az MN egy helyütt 18,6-et, más helyütt 14,4 százalékot jelöl”. Ezt látva a Népszabadság olvasója – aki bízva lapja tárgyszerűségében aligha kezdi keresgélni az MN megidézett cikkét, hogy saját szemével győződjön meg az állítás igazságtartalmáról – megállapíthatja, milyen komolytalan fickók írogatnak az MN-ben, arra is képtelenek, hogy egy cikken belül ugyanazt kétszer ugyanannyinak mondják. Csakhogy én a következőt írtam: az 1998. évi végleges bérnövekedési adat a sors fintoraként 14,4 százalék lett, alig több, mint a megvalósult nyugdíjemelés, ami 1999 késő őszére-telére derült ki. Történt ugyanis, hogy a KSH 1997-re előkapart néhány száz forintnyi plusznövekedést: ez az adat 38 690 Ft/hónap lett, míg az 1998. évi adat jócskán kisebb lett: 44 266 Ft/hónap, ami így 14,4 százalékos növekedésnek felel meg. A Népszabadság szerkesztősége vagy tudatosan inszinuál, vagy képtelen féloldalnyi szöveg pontos olvasására; itt két különböző adatról van szó, az 1998 és az 1999 vége felé tudhatóról. S hozzám vágják: „ő maga is hibás adatokat ad.” Higgadjunk, folytassuk.
A nyugdíjasoknak az 1999. évi nyugdíjemelés veszteséget jelentett, amit a 2001. és 2002. évi plusz 3-3 százalék bőven pótolt a nyugdíjas-társadalom egészét tekintve, csupán a legmagasabb nyugdíjat élvezők szenvedtek némi veszteséget. Matematizáljuk a történteket! Az alábbi képletek az 1999–2002 közötti nyugdíjemelések mértékét tartalmazzák az 1998. évi nyugdíjtörvény szerint (Horn-kormány), és úgy, ahogy az megvalósult (Orbán-kormány). Az eredményt tekintve teljesen lényegtelen az a, b és c betűvel jelölt „eredeti” 2000., 2001. és 2002. évi nyugdíjemelések mértéke. Most csak az az érdekes, hogy melyik a nagyobb.

Horn-kormány 1,186×a×b×c
Orbán-kormány 1,143×a×(b+0,03)×(c+0,03)

Egyszerűsítve:
Horn-kormány 1,03762×b×c
Orbán-kormány (b+0,03)×(c+0,03)

Tovább egyszerűsítve:
Horn-kormány 0,03762×bc
Orbán-kormány 0,03b+0,03c+0,0009

Tudjuk, hogy b és c nagyobb egynél, mivel az jelenti a nyugdíjak nominálértékének őrzését. A tényleges (nominális) nyugdíjemelés ehhez adódik. Kérdés az, hogy mely esetben lenne nagyobb a Horn-kormány nyugdíjemelése az időszak végén. A két képlet alapján akkor, ha 2001–2002-ben a nyugdíjemelés mértéke (külön-külön) nagyobb lett volna 60 százaléknál. Emlékezhetünk, nem volt annyi, ez a szám irreálisan magas. 2002-ben tehát a nyugdíjak szintje magasabb volt, mint a Horn-kormány idején jóváhagyott szabályok szerint lett volna.
A Népszabadság azonban nem matematikai rejtvényt old meg. Azt mondja, hogy a kétszeri plusznyugdíjemelése „nem »kárpótolja« azokat, akik nyugdíjemelése – az Orbán-kormány jogszabály-módosítása okán – 1999-ben nem érte el a 18,4 százalékot. Az elmaradás ugyanis egyszer s mindenkorra »kimaradt« az emelés alapjául szolgáló ellátásból, ez volt H. J. háborgásának fő oka”.
Nos, azt mindig tudtam, hogy a (napi)lapok szerkesztőségében leginkább humán értelmiségiek találhatók, akiknek köztudottan nehezére esik az olyan reáliákkal való birkózás, mint a matematika. De e tárgyból a humán értelmiségieknek is érettségizniük kellett, s ebbéli készségüket különösen akkor illene mozgósítaniuk, amikor kollektív megnyilatkozáshoz gyürkőznek. Ami 1999-ben „kimaradt”, az nem egyszer s mindenkorra maradt ki, hanem 2002-ig. H. J. valójában azért háborog, mert „úgy tudja”, hogy a Horn-kormány alatti szabályozás tartalmazta a 2001–2002. évi plusz 3–3 százalékot. Ezt a hitet pedig az ön lapja, kedves Vörös T. Károly, erősíti H. J.-ben és a nyugdíjas-társadalomban. Mondja, kérem, miként kaphatott nyomdafestéket a Népszabadságnál olyan egetverő és értelmetlen butaság, mint az, hogy „A jelenlegi koalíció adta emelések és kiegészítések… minden nyugdíjasnak járnak, így az elmaradt emelés kompenzációját ezek sem szolgálják”? Már miért ne szolgálhatnák?
Az MN-ben azt írtam, hogy „2001. és 2002. évben a nyugdíjtörvényhez képest plusz 3-3 százalékos nyugdíjemelés volt, amiről H. J. »megfeledkezik«”. Erre a Népszabadság azzal replikázik, hogy „H. J. ezt, Németh György állításaival ellentétben, beszámította”. Nos, mint látható, nem azt kifogásoltam, hogy beszámította, hanem azt, hogy a táblázatának két oszlopa: „Az 1998-as nyugdíjtörvény szerint” és „Az 1999-es költségvetési törvény szerint” az 1999-es év kivételével hajszálra megegyezik. Mert H. J. „megfeledkezett” arról, hogy 2001–2002-ben az 1998-as nyugdíjtörvény szerint 3-3 százalékkal kisebb nyugdíjemelés járt volna annál, mint amit kézhez kapott. Illetve ezt – jogtalanul – „beszámította”. (Egyébként jelzem, „Az 1999-es költségvetési törvény szerint” oszlopfő 2000-től inadekvát.)
Tisztelt Vörös úr! Nyugdíjjal, nyugdíjrendszerekkel, nyugdíjreformmal kapcsolatos tanulmányaim jó évtizede jelennek meg, közülük a legfontosabbakat rangos szakfolyóiratokban publikálom. Félretájékoztatták kollégái, ha azt mondták rólam, csak a szél sodort erre, olyanba ütöm az orrom, aminek kapcsán ismereteim felületesek. Én csak és mellékesen szakmai publicisztikát művelek, gondosan ügyelve arra, hogy ezen írásaim évtizedek múlva is vállalhatók legyenek. S hitem szerint azok. Akár a Népszabadságban is megjelenhetnének.
Cikkemben a zsákutcából való kihátrálás lehetőségét kínáltam fel önnek. Mert a történtekért nem önt, hanem Rab László kollégáját tartom felelősnek, s a tárgyban Hámor Szilvia szakértelmére – azon kollégájára, aki lapjának e tárgyú cikkeit rendszerint jegyzi – való hagyatkozást tanácsoltam. Tekintse ezt nevezett szakértelme előtti tisztelgésemnek!
Ön nem ezt az utat választotta, hanem hadat üzent. Ezt a háborút, amelyet elkezdenie is hiba volt, ön elveszti, mert e tárgyban nem áll rendelkezésére megfelelő intellektuális és szakmai kapacitás.
Azért írtam e cikket, hogy lássa, mennyire nem.