Médiarepeta

Most, hogy a kormánypárti ORTT (plusz MDF) hanyatt-homlok meghosszabbította a TV2 és az RTL Klub koncesszióját, ami még le sem járt, mindenki szabadon választhat a kínálkozó lehetőségek között: a médiahatóság pártoktól független emberei (mínusz Szalai Annamária) ennyire ostobák, hogy azt gondolják, a jövő évi választások befolyással vannak egy tisztán szakmai és üzleti kérdésre; vagy van annyi pénz diszkrét svájci bankszámlákon, hogy ekkora ostobaságot gondoljanak. Körülbelül annyi ennek az érvelésnek az értelme, mint annak, hogy a jövő héten haladéktalanul tartsunk időközi választásokat, nehogy a kampány befolyásolja az embereket a döntésben. Aki botorul azt gondolja, hogy a két országos kereskedelmi tévécsatorna dolgában makulátlan döntés született, az forduljon bizalommal bennfentes információért Baló Györgyhöz, a Magyar Televízió egyik jelenlegi vezetőjéhez. Az ő régi tévéjét közösen vásárolták fel a mostani két nyertes tulajdonosi csoportjai, miután a független magyar bíróság kimondta, hogy a Horn-érában született pályáztatás lényegében törvénytelen volt, a végeredményt az akkori (részben mindmáig továbbszolgáló) ORTT-tagok arcátlanul, pirulás nélkül lepacsizták. (Adózzunk e helyen egyperces néma felállással a fenomenális Révész T. Mihály porló emlékének.) A politikai korrupciót gazdasági korrupcióval elsikálni: ez a hamisítatlan magyar jogállami megoldás. Lesz dolga Sólyom Lászlónak jócskán ezzel a bűzlő Augiász-istállóval.
A kormányzati asszisztálással nyélbeütött újabb penetráns médiabotrány láttán (a másik a kétharmados médiatörvényhez feles pótfejezetet illesztő Demokrácia csatorna) azon tűnődtem: a kereskedelmi tévék születésüktől fogva ennyire gátlástalanok, vagy a Magyar Köztársaság népét szerencséltetik ezzel a machiavellista, amorális hozzáállással? Jómagam hajlok az utóbbira. A koncesszióhoszszabbítás hírére előbányásztam egy több mint két hónapos tudósítást a Fejér Megyei Hírlapból, amely egy májusi médiakonferenciáról szólt. A továbbiakban két kiváló – a vitriolos kommentároktól sem tartózkodó – kollegina, Bokros Judit és Szolga Réka tollaival ékeskedem. Bárdos András kereskedelmi arc (aki véletlenül épp akkor üdül a kommunista Varaderóban, amikor a szocialista miniszterelnök) eszerint kijelentette: a magyarok a bulvárműfajokat szeretik, és punktum. A hírben is. Ma már nem érdekes, ami fontos; csak az a fontos, ami érdekes. Sőt, „Bárdos szerint a magyar emberek erkölcsössége csak látszat, ugyanis a mindennapok fontos történéseivel valójában nem foglalkoznak, a bulvárt részesítik előnyben”. Varaderói álom? Lehet, de mit mondana erre a leerkölcstelenezésre a lángszavú Lendvai Ildikó, ha mondjuk Tusnádfürdőn hangzik el?
Később Bárdos kissé belezavarodott: ha a bulvár a király, hogy lehet népszerű a Nagy Könyv? Kereskedelmi ars poeticának azonban szép az „infotainment”-elmélet kritikátlan átvétele: még a híradó is szórakoztasson, ne tájékoztasson. Erre rímelt Szalay Ádám is a TV2 Naplójától: „A tévéműsor ugyanolyan termék, mint a hamburger. El kell adni. Az eladás sikere pedig abban rejlik, hogy miként csomagolod a témát…” Sőt: „Az újságírónak a hasznos és fontos jelzőket ki kell törölnie a szótárából, hiszen munkája során cirkuszi szórakoztatóvá válik.” Mit is lehetne erre mondani? Éljen soká Kovács György, a koncesszióhosszabbító ORTT hamburgerkedvelő elnöke!
Kiben is reménykedhetne ezek után a csökött tájékoztatáshívő, mint a közszolgálat emberében? Friderikusz, aki az amerikai médiáról beszélt volna, nem ment el a konferenciára. (Talán eszébe jutott az elnökséghez hiányzó angol nyelvvizsga.) Simon Andrást, az MTV alelnökét pedig a kolleginák úgy vezették fel, hogy „még az egykori Repeta című műsorból is emlékezhetünk rá”. A médiarepeta nem is késett. „Szerinte ma a legkelendőbb termékek azok, amelyek sok nézőt vonzanak: ilyenek az eladható képekkel (sic!) készülő hírműsorok mellett a valóságshow-k.” Azonkívül „Amerikában az átlagfogyasztó ma már úgy nézi a híreket, hogy csak arra kíváncsi: lesz-e vajon világvége, vagy sem? Ha nem, akkor minden mehet tovább békében, jöhetnek a sporthírek vagy az időjárás-jelentés.”
Ám a világvége előtt még ki kell söpörni ezt a bagázst.