Terminátor

Azt most nem tudnám konkrétan megmondani, mióta hívják a fiamat Büdösbogárnak, talán amikor dolgozni kezdett, akkor ragasztották rá, mert az én kicsi csillagom nem nagyon szeret mosakodni, de az vesse rá az első követ, aki egész nap sikálja és piperézi magát, mint valami bájgúnár. Különben is demokráciában élünk, joga van félni a víztől, úszni sem tanult meg szegénykém, pedig az apja verte éppen eleget a biciklipumpával, amikor egy bányató mellett laktunk másfél évig egy lopott sörsátorban, ugyanis súlyos lakásproblémánk volt. Megmondom, mi az igazság: félig kifolyt szemű világban élünk, amikor az embereknek fontosabb a szag, mint az érző szív! Pedig az én kis aranyomnak akkora szíve van, mint ötször a Himalája! Bárhova ment, mindig kapott becenevet, annyira szerették a kis barátai, hogy mindjárt kedveskedni akartak neki, emlékszem az óvodában Leprának hívták, az általános iskolában pedig Gennyzsák lett a neve, a cselekményei miatt, pedig egyiket se rosszaságból csinálta. Elismerem, hogy kést dobott a Csorba tanár úr felé, amikor az az ordas köcsög valami számtanpéldát roszszul írt fel, de az én okos fiam az utolsó padból is észrevette, és éppen oda állította be a táblába az aranyos kis bicskáját, ahol a hiba volt. Megértem én, hogy a tanár úr megijedt, állítólag be is vizelt, de szándékosan félreértette a helyzetet. Szegény gyereket persze kivágták az iskolából, mint valami bűnözőt. Ez rosszul érintette a drágámat, mert rettenetesen akart tanulni. Nagykanállal itta a tudásszomjat! Nem csoda, hogy búskomorságba esett, úgy érezte, hogy kettétörték az életét, és ez váltotta ki, hogy Hentessel, a kis barátjával leöntötték benzinnel a Csorba tanár úr autóját, és aztán fel is gyújtották. Én nem akarom a gyereket mentegetni, de például jól térden is durranthatta volna, ugyanis van lőfegyvere, a keresztmamájától kapta ajándékba, amikor nagykorú lett. Marokba illő, helyes formájú rebolber. Gyakran előveszi a párnája alól, szeretettel tisztogatja, simogatja, de csak egyszer használta, amikor véletlenül átlőtt a szemben lévő lakásba. Az első golyó a faliórát találta el, a következő pedig lyukat ütött a vitrinen, de baj nem történt. A férjem, aki nagyon tud bánni az emberekkel, egy mázsa felett van a teste, tele jósággal, rögtön átment, és rábeszélte a családot, hogy ne tegyenek feljelentést. Vitt nekik engesztelésül egy gyönyörű Árpád-kori faliórát, boldogan elfogadták, pedig nem működött, hiányzott belőle a szerkezet. A kisfiam is nagyon szereti a régiségeket. Valahogy fogékony rá. Egyszer két gyönyörű, festett templomi faszoborral jött haza. Először azt hittem, hogy lopta, mert egy anya mindig a legrosszabbra gondol, bepofoztam szegénykét az asztal alá, de aztán rám nézett a nagy, okos szemeivel, és zokogva elmondta, hogy bement a templomba, és a pap neki adta ajándékba azokat a szobrokat, mert látta rajta, hogy jó helyre fognak kerülni. Most ott vigyáznak ránk a konyhaszekrény tetején, az uram szépen lefestette őket. Szóval, jó gyerek ez, talán túl jó is. Ezt mutatja az eset a postással. Feljött a fiamhoz két barátja, és mondják neki, gyere velünk, Büdösbogár, figyeljük meg a postást! Mindjárt kiabálni kezdtem. Mit akartok ti? Nem mentek sehova! Erre megmagyarázták, hogy gyakran szokták kísérgeti a postás bácsit, így próbálják tőle megtanulni a szakmát. Ezek a fiúk mindent tudni akarnak, nyitottak, szépen építgetik a jövőjüket, és rengeteg az energiájuk. Elég az hozzá, hogy a postás eltűnt, másnap találták meg itt, az utca végén. A tízemeletes panelház gyerekkocsi-tárolójában feküdt megkötözve, nyolc gumikesztyűt tömtek a szájába, a kilencediket a fejére húzták, a táskája eltűnt, a pénz sehol, mert aznap a nyugdíjakat vitte ki. Ezek a buta gyerekek elunták a postást kísérgetni, beültek a Mercedesbe, és szépen, illedelmesen elmentek a mekdonálcba ebédelni, aztán persze megtörtént a baj. Ha a postás bácsi mellett maradnak, nem érte volna szegényt rablótámadás, mert a fiúk kőkeményen megvédik a puszta kezükkel, nekem elhiheti. Ha az igazságot kell ölben kihozni, ezek szó nélkül bemennek érte akár az égő házba is, mert bátrak, mint a Terminátor. Persze jól lehordtam őket. Nincs bennetek kitartás! Semmire se fogjátok vinni! Azt mondom, bőven rájuk férne egy kis élettapasztalat, mert ha nem szerzik meg időben, egy szempillantás alatt lerágja a húst a gyönge csontjukról a vérszomjas társadalom!
Ez a helyzet, kérem.