Túl vagyunk az új rendszerű felvételi eljáráson. Az idén a kétszintű érettségi váltotta ki a felvételit. Mik a tapasztalatok?
– Tulajdonképpen nem volt felvételi vizsga. Számunkra igen szokatlan volt, hogy sem szóbeli, sem írásbeli vizsgát nem rendeztünk. A leendő elsőéves hallgatóinkkal még csak nem is találkoztunk. Az ugyan szerencsés, hogy az érettségi nem csupán lezár egy életszakaszt, hanem belépőjegyként is szolgál a továbbtanuláshoz, de az már nem mindegy, hogy hová lép tovább a fiatal. Az egyetemek esetében én igenis fenntartanám, hogy az intézmények választhassanak a diákok közül.
– Ön szerint az lenne a jó, ha a felvételizők az emelt szintű érettségi után szóbeli vizsgát tennének az egyetemeken?
– Sokféle megoldás létezik. Angliában például az elit egyetemek még tavasszal küldenek egy-egy témát, feladatot a jelentkezőnek. A diák kidolgozza azt, és visszaküldi, mire az iskola behívja a tanulót egy interjúra. A beszélgetés során felmérik, hogy a fiatal alkalmas-e a pályára.
– Ezek szerint a jelenlegi rendszerben bekerülhettek az egyetemekre olyan hallgatók is, akik alkalmatlanok az adott pályára?
– Teljesen alkalmatlan nem kerül be, de olyan bekerülhet, aki számára lenne megfelelőbb iskola is. Tartok tőle, hogy ennek következményeként lesznek frusztrált emberek, akik rá fognak döbbenni, hogy míg odahaza a középiskolában kiváló volt a bizonyítványuk, itt vékonyka a tudásuk. Ugyanakkor a fel nem vettek között lehetnek olyanok, akik esetleg alkalmasabbak lettek volna.
– A Magyar Rektori Konferencia a napokban tárgyal a kétszintű érettségi és az idei felvételi rendszer tapasztalatairól és a rendszer hiányosságainak lehetséges orvoslásáról. Úgy tudom, ön azt javasolja az intézményvezetőknek, hogy valamennyi szakon legyen alapkövetelmény az emelt szintű matúra. Az oktatási tárca azonban leszögezte, hogy legkorábban 2007-ben tudnák alkalmazni az önök által javasolt módosításokat, mivel a jövő évi matúrára már kiírták a feltételeket.
– Igen, jövőre ugyanígy zajlik majd a felvételi. A célom az, hogy a rektori konferencia olyan ajánlásokat tegyen, amelyek orientálják az érettségizőket, a tanárokat. Ha lehet valamin javítani, nem kell két évet várni. Én mint az ELTE rektora már az idén is nagyon sok szakra javasoltam emelt szintű érettségit. Úgy érzem, sokan joggal ostorozzák a felsőoktatást, hogy nem tette kötelezővé az emelt szintű vizsgálat, hiszen ez egyértelművé tette volna a helyzetet. Valószínűleg a szakemberek egy része attól tartott, hogy ez visszavetné a jelentkezéseket. Az ELTE-n azért nem írtuk elő az emelt szintű matúrát, hogy ne vádolhassanak minket azzal, hogy csak az elit gimnáziumok diákjaiból akarunk válogatni.
– Úgy tűnik azonban, hogy az idei felvételi eljárás nem ezt az álláspontot igazolta. Nem gondolja, hogy mégis meg kellett volna követelni az emelt szintű érettségit, ahogy az – még a Fidesz-kormány idején – az eredeti tervekben szerepelt?
– De igen. Az idei felvételi után mindenkinek meg kell fontolnia a tanulságokat. Rendezni kell a nyelvvizsgák értékét, ugyanakkor meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy hozzájussanak a fiatalok az ehhez szükséges tudáshoz. Én csak akkor honorálnám a nyelvvizsgát többletponttal, ha az az érettségi eredményéhez tesz hozzá. Azok esetében azonban, akik maximum pontszámra érettségiztek, nem adnék pluszpontot érte. Így nem jelentene előnyt a nyelvvizsga azokkal szemben, akiknek nem volt módjuk erre. Az igazi megoldás persze az lesz, ha majd a középiskolás érettségivel egy nyugati nyelv tudása is jár, mint például Finnországban, Hollandiában, Dániában.
– Az idei felvételi egyik legszembetűnőbb vonása a ponthatárok jelentős emelkedése volt. Jó néhány szakon 30-40 ponttal nőtt a ponthatár a tavalyi adatokhoz képest, pedig az elérhető maximum csak 13 ponttal növekedett. Mi lehet ennek az oka?
– Nekem úgy tűnik, a gimnáziumi érettségi nem húzta szét a mezőnyt, hiszen soha ennyi jeles, kitűnő érettségiző nem volt, mint az idén. Igazából a nyelvvizsga döntött, hiszen azért hét, illetve tíz pont járt, míg a korábbi években csak 2-3 ponttal honorálták az egyetemek a bizonyítványt.
– Az Oktatási Minisztérium az érettségi és a felvételi eljárás után számos változást jelentett be. Jövőre emelik a felsőoktatási bekerülési küszöböt, és kevesebb pont jár a nyelvvizsgáért. A tárca módosításairól mi a véleménye?
– Én is csak az újságban olvastam erről. Azzal egyetértek, hogy emeljék a küszöböt, hiszen ha gimnáziumi érettségivel 120 pontot lehet szerezni, akkor a 72 pontos felsőoktatási belépő nagyon kevés. Aki középiskolában nem mutatta meg az oroszlánkörmeit, az nem biztos, hogy a felsőoktatásban fog kibontakozni. Az is fontos, hogy a nyelvvizsgáért kapható pontszám ne mutasson túl az emelt szintű érettségiért járó pluszpontokon. Az az egészséges, ha a jó érettségivel is sok pontot lehet szerezni.
– A ponthatárok meghúzása előtt több szülői szervezet is tiltakozott a pontszámítási szabályok ellen, mert szerintük az előnybe hozta a korábban érettségizőket az idén maturálókkal szemben. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenes mulasztást állapított meg az ügyben, de nem helyezte hatályon kívül a jogszabályt. Ön szerint valóban sérült az esélyegyenlőség?
– Az a gond, hogy pártpolitikai ügy lett a diákok problémájából. Nekem úgy tűnik, mintha a politikusok nyilatkoznának ebben a témában többet, és a gyerekek háttérbe szorulnának. Az ELTE-re felvett diákok 30 százaléka korábban érettségizett, a 70 százalékuk az idén maturált. Az igaz, hogy ez csak összesített adat, az egyes szakokon mások az arányok. Nem általánosságban kell vizsgálni a dolgot, az egyedi eseteket kell figyelembe venni.
– Az oktatási minisztert egy kormányrendelet feljogosítja, hogy a keretszámokat átcsoportosítsa egyik szakról a másikra, ha esélyegyenlőtlenséget tapasztal, de Magyar Bálint nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. Ön szerint szükség lenne erre?
– Ha én lennék az oktatási miniszter, élnék ezzel a jogommal, és a méltányosság alapján mérlegelnék. Meggyőződésem, hogy a probléma nem ezreket, csupán néhány száz embert érintett, tehát orvosolható lenne a hiba. Ha például valaki 134 pont felett teljesített, az azt jelenti, hogy az érettségivel nem lehetett többet összehozni, tehát hibátlanul dolgozott. Ha 1-1 pont híján mégis lecsúszott az egyetemről, és ez nem az ő hibája, akkor méltányosságot gyakorolnék. Van olyan diák, aki például azért nem tett emelt szintű érettségit, mert két tannyelvű gimnáziumban érettségizett, és az a tárgy nem volt meghirdetve. 137 ponttal nem vették fel, 138 pont kellett volna. De hát nem én vagyok a miniszter…
– A ponthatárok meghúzása után három jogi kar azért tiltakozott, mert az oktatási tárca olyan magasan húzta meg a limitet, hogy nem tudták feltölteni az előre meghirdetett keretszámokat. A megspórolt helyek nem veszélyeztetik az amúgy is súlyos anyagi gondokkal küszködő egyetemek működését?
– Az egyetemek nemzetstratégiai célja az, hogy a jövő értelmiségét képezzék. Alapvető érdek, hogy minél több értelmiségi legyen, mert attól gazdagodik az ország. Busásan megtermelik majd a diplomások, amit most ráköltenek a tanulmányokra. Ha egy egyetem felkészül bizonyos számú hallgató képzésére, ám a meghirdetett létszámnak csak a harmadát töltik fel, akkor az infrastruktúra kihasználatlanul marad, és az iskola szélnek ereszteni az oktatókat. Persze egy oktató tud száz embernek és hetvennek is előadást tartani, de a pedagógus bére, a fűtés, a világítás költsége ugyannyi marad. Tény, hogy az egyetemeknek is oda kell figyelniük a gazdálkodásra, de az az oktatási tárca felelőssége, hogy eldöntse, melyik intézménytípustól mit vár, és a rá bízott feladatot megfelelően finanszírozza.
– Az állam úgynevezett normatív finanszírozást alkalmaz, vagyis az egyes hallgatók után félévente fejpénzt fizet. Tavasszal több tanszék is kérte a támogatások felemelését, mert szerintük képtelenség kijönni ebből a pénzből. Tényleg túl alacsonyak a normatívák?
– Az informatikus normatíva például körülbelül egyhatoda a Belgiumban alkalmazott támogatásnak. Tudom, hogy más az országok teherbíró képessége, de ha azonos színvonalú képzést akarunk nyújtani, akkor arra rá kell áldozni a pénzt. Ha ezen spórolunk, akkor azt az oktatás minősége sínyli meg.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter újabb árulót talált!
