Régi magyar filmvígjátékot néztem meg néhány napja a közszolgálati televízióban. Hatvanegyben készült az alkotás (rendező: Bán Frigyes), a cím alá meg oda volt írva, hogy megtekintése tizenkét éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Én nagykorúaknak sem ajánlanám a film megtekintését, még rendőri felügyelet mellett sem. Miről szól a Felmegyek a miniszterhez című film?
Csak pár szóban: a törvénytisztelő községben (az ötvenes évek elejét írjuk) már mindenki belépett a termelőszövetkezetbe, éppen csak a nyakas gazda, Balogh Bódog nem áll kötélnek, pedig a szövetkezet vezetői minden eszközt latba vetnek, hogy meggyőzzék. A mi Bódogunkat azonban kemény fából faragták, ez pedig az adott helyzetben kínos a falu elöljáróinak, hiszen a szövetkezet tervezett neve: Száz százalék…
Csupa kacagás, derű Bán rendező alkotása, ami azért meglepő, mert akkortájt, a kulákos, recskes, izomból szövetkezetesített korra nemigen volt jellemző az önfeledt vidámság. Ebben a filmben azonban kötelező volt a hahota, ebbe kellett bebugyolálni a Rákosi-korszak borzalmait. Naná hogy amolyan szelepnek szánták ezt az alkotást (is).
Amit azért mégis megkérdeznék: ugyan mi indokolta a közszolgálati televízió vezéreinek elképzelését, hogy most, 2005 nyárutóján műsorukra tűzzenek egy rákosista propagandafilmet, amelyben felhőtlenül kacagnak kulákok, kitelepítettek, megnyomorított szegényparasztok? Kapnak-e műsoridőt a német televízióban Joseph Goebbels hajdani kampányfilmjei a derűsen masírozó SS-legényekkel? Tényleg fel kéne menni a miniszterhez. (Bár a mostaniakhoz fölösleges.)
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
