Ne menjünk el szó nélkül a tegnapi nap mellett. Harminchét évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én ezen a napon kezdte meg internacionalista küldetését az akkori Csehszlovákiában a Varsói Szerződés öt tagállama, a Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária, az NDK, valamint a kádári Magyarország. Hernyótalpon persze, ahogyan szokták.
Merthogy nagy baj volt ott ám abban az időben. Csehszlovákia népe elkezdte kiegyenesíteni a gerincét, belenézett a tükörbe, végiggondolta a mögötte lévő két évtizedet, a gyárakban, az üzemekben vitafórumok alakultak, a pártban megingott az egység, az újságokban pedig olyan cikkek jelentek meg, amelyekben egyre több volt a kérdőjel…
Napnál világosabb lett tehát, hogy Brezsnyev elvtárséknak be kell menniük az ideológiailag elhajló dubceki pártvezetéshez egy kis elbeszélgetésre, nehogy már ott is elkapják a magyarországi ötvenhat nevezetű fertőzést, a gimnasztyorkaiszonyt. Éppen az utolsó pillanatban érkeztek, már-már csaknem szabadnak érezte magát a cseh, a morva és a szlovák ember, hiszen mindannyian beleszippanthattak a prágai tavaszba.
Újra megmutatta igazi ábrázatát a Gonosz. Itt reccsent meg ismét a kommunizmusnak nevezett agyrém szerkezete, itt került egy lépéssel közelebb a maga ásta sírjához. A tankok aztán hazamentek, de a gyeplő ott maradt Moszkva kezében. A szellem viszont végképp kibújt a palackból, vissza oda már nem tuszkolhatta senki. A Nagy Testvér és csatlósai végképp megmutatták magukat, nyersen, kendőzetlenül.
Kádárék helyett is szégyellem, hogy ebbe a szennyes kalandba belesodródott Magyarország.
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
