Ciprus és Róma – egy annektálás története

A Kr. e. I. században Ciprus két nagyhatalom közé szorult: a hanyatló Ptolemaiosz-dinasztia és az egyre magabiztosabban terjeszkedő, megállíthatatlannak tűnő Róma közé. A korábban megkötött barátsági szerződés azonban sokáig biztosította a Ptolemaioszok uralmát a szigeten – egészen addig, amíg Ciprus királya meg nem sértette Róma egyik ismert politikusát.

Forrás: Múlt-kor2026. 02. 04. 20:01
Az első század végére Róma uralta az egész mediterrán térséget Fotó: YouTube
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Az I. században már igen kockázatos volt Róma akaratával szembemenni. Forrás: Wikimedia Commons

 A vizsgált időszakban gyakran előfordult, hogy a környékbeli királyok fizették ki a római előkelőkért járó váltságdíjat, emiatt a kalózok Ptolemaiosztól kérték a római arisztokratáért járó pénzt. Az uralkodó azonban – talán takarékosságból, talán megvetésből – állítólag mindössze tíz drachmát küldött.

Strabón beszámolója szerint a kalózok annyira sértőnek találták ezt az összeget, hogy inkább ingyen elengedték Clodiust. A megalázó gesztus mély nyomot hagyott a római politikusban, aki elhatározta: bosszút áll az elszenvedett sérelemért. 

 

Clodius bosszúja: a leges Clodiae

Évekkel később Clodiust néptribunussá választották, amivel hatalmas politikai befolyásra tett szert. A tribunusi tisztség lehetővé tette például, hogy törvényjavaslatokat terjesszen elő, és ő nem is habozott élni ezzel a hatalommal: 

leges Clodiae néven egy olyan törvénycsomagot fogadtatott el, amely előírta Ciprus annektálását és Ptolemaiosz trónfosztását. 

A döntés mögött ugyanakkor – természetesen – nem csupán személyes bosszú állt. Ciprus gazdag sziget volt, jelentős rézlelőhelyekkel és stratégiai kikötőkkel, így Rómának a sziget értékes zsákmányt, Clodius számára pedig politikai tőkét jelentett. 

 

A király tragikus döntése

A sziget bekebelezésével Marcus Porcius Cato Minorét bízták meg, aki előreküldött egy megbízottat, hogy tárgyaljon Ptolemaiosszal. A rómaiak látszólag méltányos ajánlatot tettek: ha a király lemond trónjáról és vagyonáról, cserébe Aphrodité főpapja lehet, ami a korban egy tiszteletreméltó, de politikai hatalommal nem járó pozíció volt. 

Ptolemaiosz márványbüsztje. Fotó: Wikimedia Commons/Marie-Lan Nguyen

Ptolemaiosz azonban nem volt hajlandó elfogadni a rómaiak feltételeit, és – legalábbis egy anekdota szerint – inkább a tengerbe szórta kincseit, majd önkezével véget vetett az életének. Ciprus ezzel hivatalosan is római felügyelet alá került – és az alatt is maradt a késő antikvitás korában is. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.