Ciprus és Róma – egy annektálás története

A Kr. e. I. században Ciprus két nagyhatalom közé szorult: a hanyatló Ptolemaiosz-dinasztia és az egyre magabiztosabban terjeszkedő, megállíthatatlannak tűnő Róma közé. A korábban megkötött barátsági szerződés azonban sokáig biztosította a Ptolemaioszok uralmát a szigeten – egészen addig, amíg Ciprus királya meg nem sértette Róma egyik ismert politikusát.

Az első század végére Róma uralta az egész mediterrán térséget Fotó: YouTube

A kelet-mediterrán térségben fekvő sziget már az ókorban is híres volt gazdag természeti erőforrásairól, különösen réz- és faanyagáról – emiatt nem meglepő, hogy az évszázadok során számos birodalom rátette a kezét Ciprusra. Nagy Sándor halála után a sziget a Ptolemaidák uralma alá került, akik bár egy barátsági szerződéssel sokáig fenn tudták tartani a jó viszonyt az egyre erősödő Rómával, idővel mégis szembekerültek a hódító köztársasággal. 

 

Róma és a Ptolemaioszok 

A Kr. e. i. századra a Ptolemaioszok hatalma meggyengült, miközben a térségben egy másik birodalom, Róma egyre erősebb lett. Karthágó Kr. e. 146-os bukásával pedig végleg egyértelművé vált, hogy ki lesz az úr a régióban. Ciprust ekkor Ptolemaiosz király kormányozta, akiről sajnos meglehetősen keveset tudunk. Származása bizonytalan, de feltehetően XII. Ptolemaiosz Auletész testvére – és egyben VII. Kleopátra nagybátyja – volt. 

VII. Kleopátra, Egyiptom utolsó királynője is a Ptolemaiosz dinasztiából származott. Forrás: Pinterest/Wolff

Cicero Róma barátjának és szövetségesének nevezte őt, ám – mivel a róla fennmaradt források töredékesek, és főként későbbi szerzőktől (Strabóntól, Plutarkhosztól és Ammianus Marcellinustól) származnak, akik gyakran saját politikai vagy erkölcsi mondanivalójuk alátámasztására használták alakját – pontos politikai állásfoglalása napjainkban is vita tárgyát képezi. 

 

Miért annektálta Róma Ciprust? 

A Kr. e. I. század közepén a Földközi-tenger keleti medencéje már szinte teljesen a római köztársaság befolyása alá került. A térség kisebb királyságai – köztük Ciprus – gyakran csak névleg voltak függetlenek, valójában a római politika szeszélyei döntöttek sorsuk felett. Ebben a feszült geopolitikai környezetben zajlott le Ptolemaiosz ciprusi király tragikus története, amely egy látszólag jelentéktelen sértésből indult ki, ám végül a királyság elvesztéséhez vezetett.

 

A kalózok és a sértés, amely mindent megváltoztatott

Kr. e. 67-ben Publius Clodius Pulcher, a később hírhedtté váló római politikus kilikiai kalózok fogságába esett. A kor szokásai szerint a foglyokért váltságdíjat követeltek, és mivel Clodius befolyásos családból származott, a kalózok komoly összeget reméltek érte.

Az I. században már igen kockázatos volt Róma akaratával szembemenni. Forrás: Wikimedia Commons

 A vizsgált időszakban gyakran előfordult, hogy a környékbeli királyok fizették ki a római előkelőkért járó váltságdíjat, emiatt a kalózok Ptolemaiosztól kérték a római arisztokratáért járó pénzt. Az uralkodó azonban – talán takarékosságból, talán megvetésből – állítólag mindössze tíz drachmát küldött.

Strabón beszámolója szerint a kalózok annyira sértőnek találták ezt az összeget, hogy inkább ingyen elengedték Clodiust. A megalázó gesztus mély nyomot hagyott a római politikusban, aki elhatározta: bosszút áll az elszenvedett sérelemért. 

 

Clodius bosszúja: a leges Clodiae

Évekkel később Clodiust néptribunussá választották, amivel hatalmas politikai befolyásra tett szert. A tribunusi tisztség lehetővé tette például, hogy törvényjavaslatokat terjesszen elő, és ő nem is habozott élni ezzel a hatalommal: 

leges Clodiae néven egy olyan törvénycsomagot fogadtatott el, amely előírta Ciprus annektálását és Ptolemaiosz trónfosztását. 

A döntés mögött ugyanakkor – természetesen – nem csupán személyes bosszú állt. Ciprus gazdag sziget volt, jelentős rézlelőhelyekkel és stratégiai kikötőkkel, így Rómának a sziget értékes zsákmányt, Clodius számára pedig politikai tőkét jelentett. 

 

A király tragikus döntése

A sziget bekebelezésével Marcus Porcius Cato Minorét bízták meg, aki előreküldött egy megbízottat, hogy tárgyaljon Ptolemaiosszal. A rómaiak látszólag méltányos ajánlatot tettek: ha a király lemond trónjáról és vagyonáról, cserébe Aphrodité főpapja lehet, ami a korban egy tiszteletreméltó, de politikai hatalommal nem járó pozíció volt. 

Ptolemaiosz márványbüsztje. Fotó: Wikimedia Commons/Marie-Lan Nguyen

Ptolemaiosz azonban nem volt hajlandó elfogadni a rómaiak feltételeit, és – legalábbis egy anekdota szerint – inkább a tengerbe szórta kincseit, majd önkezével véget vetett az életének. Ciprus ezzel hivatalosan is római felügyelet alá került – és az alatt is maradt a késő antikvitás korában is. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.