Bordalfesztivált indított útjára Balatongyörök. A kezdeményezés jó; örömmel hallom, mint a bordalt a harmadik pohár után. Bordal nincsen bor nélkül, mint ahogy borivás sincsen éneklés nélkül: a búfelejtés ráfér a kedélybántalommal sújtott magyarra, tessék csak inni. Mértékkel. És énekelni.
Pesten, ha dalra fakad az ember, mint marslakóra néznek rá, utcán, ha fütyül, megbámulják, kocsmában, ha dúdolni kezd, elhallgattatják. Pedig a dal, ha szívből jön és tiszta, gyógyír lehet. A bordal mámorból születik, története a déli szőlőnevelő országokban kezdődött; jelleménél fogva szívesen olvaszt magába szerelmi, baráti és hazafias érzést, melyeket a bor tüze tovább fokoz. Gondolatmenete csapongó és szeszélyes, ha túl nagy a mámor, zavarossá és harsánnyá válhat, ha józanság feszélyezi, rideg marad. Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty vagy Ady szívesen költött a kancsó mellett, ám a bordal hangját legszebben Petőfi ütötte meg: „Azt mondom, amit mindig mondok: / Ne háborgassanak a gondok, / Ne háborgassanak bennünket! / Legyen vidámság, tréfa, nesz; / Ifjak vagyunk és ifjuságunk / Idő jártával odalesz.” Bolond, aki búsul, ha az idő(járás) engedi, irány Balatongyörök, legyen nemes ez a fesztivál, tessék a hangszálakat olajozni.
Vásári komédia Balatongyörökön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!