Bármennyire ragaszkodott is eddig a kormány a zengői radarhelyszínhez, egyre inkább biztosra vehető, hogy végül mégsem bólint rá a munkálatok megkezdésére. A légtér biztonságának törvényben és nemzetközi szerződésekben előírt rádiólokációs biztosítása érdekében épp ezért az alternatív megoldások kutatása felé kell fordulni – így összegezhetőek azok a gondolatok, amelyek egyre inkább gyökeret vernek a hazai radaros szakma tevékenységében az elmúlt hónapok huzavonáit követően. A NATO – és kisebb részben a magyar adófizetők – által már kifizetett „zengői radar” elhelyezése így vagy a közeli Hármas-hegyre vagy (nagyobb valószínűséggel) a mórágyi dombokra történik majd, ám a szakmailag kevésbé optimális helyszínből fakadó hiányosságok kiküszöbölésének igénye (az úgynevezett réskitöltés) pozitív „mellékhatásként” lendületet adhat a hazai radarfejlesztésnek is.
Mert hogy létezik ilyen. Bár az utóbbi időben a radar és a lokátor szó a Zengő ügye miatt a hazai közbeszéd részévé vált, az illetékes döntéshozók mégsem ragadták meg a lehetőséget, hogy elbüszkélkedjenek a területen immár évek óta zajló kutatás-fejlesztéssel. Ennek megfelelően kevesen is tudják, hogy Budapest kilencedik kerületében működik egy olyan, manapság divatos kifejezéssel élve spin-off vállalkozás, amely alternatív radarfejlesztéseket végez, és a csekély öszszegű, néhány milliós ráfordítás ellenére biztató eredményeket mutatott fel. A Sagax Kft. műszaki fejlesztési pályázatok révén, valamint a Honvédelmi Minisztérium (HM) immár nyolc évtizede működő Technológiai Hivatalának (Haditechnikai Intézet) anyagi eszközeivel kezdett munkához még 2003-ban – mondja Eged Bertalan ügyvezető igazgató, aki nem mellesleg a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem széles sávú hírközlés tanszékének adjunktusa. Munkájuk egyetemi alapkutatásokra, valamint a cégnek az úgynevezett szoftveres rádiók fejlesztése és gyártása során szerzett tapasztalataira épül, és olyan berendezés létrehozását célozza, amely könnyedén deríti fel a kis magasságban repülő célokat. A múlt év végére már át is adtak egy autó csomagtartójában is elférő működőképes modellt, amely egy régi szovjet P–18-as lokátor antennáját használja fel. Ráth Tamás, a Technológiai Hivatal főigazgatója, amikor januárban radartechnikai napra invitálta a HM és a honvédség vezetőségét, úgy fogalmazott, hogy a „jelenlevők megismerkedhetnek az 1945-ös évet követő első komplex magyar radarfejlesztés modell szintű eredményeivel”. Kár, hogy a folyamatban lévő radarvita ellenére magas rangú döntéshozók nem tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt.
De mit is tud – vagy a további fejlesztések után: tudhat – majd ez a magyar radar? Az alkalmazott kifinomult technológiák révén nagy biztonsággal, jelentős távolságról észlel kis méretű, alacsonyan repülő célokat. Erre a jelenleg alkalmazott radarok csak jelentős korlátozásokkal képesek – állítja az adjunktus-ügyvezető, aki szerint a siker egy része az alkalmazott méteres hullámhossztartománynak köszönhető. Ugyanolyan méretű célok a VHF-sávú radarral „nézve” nagyobb visszaverő felületet mutatnak, mint magas frekvenciájú, több gigahertzen üzemelő társaik – magyarázza Eged Bertalan. A sikerhez persze szerencse is kell: míg a volt Varsói Szerződésben mindenki alkalmazott ilyen tartományban üzemelő lokátort, a rendszerváltás után szinte mindenhol visszavonták a frekvenciaengedélyeket, csak Magyarországon nem, és ez megnyitotta az utat a jelenleg is folyó fejlesztésekhez. A korszerű jelfeldolgozásnak hála, a magyar radar kisméretű, és rendkívül alacsony az energiafelhasználása, az pedig külön előny, hogy egy fontos és érzékeny katonai képesség fejlesztését hazai környezetben, hazai munkaerővel lehet megvalósítani. Az elképzelés szerint a berendezést gyorsan mobilizálható réskitöltő lokátorként lehetne használni, azaz minimális infrastrukturális igény mellett olyan helyekre lehetne telepíteni, ahová a „zengői típusú” gerincradarok nem látnak, saját korlátaik és a domborzat sajátosságai miatt.
A kísérletre felfigyelt a NATO kutatás-fejlesztési szervezete (RTO) is, amelyet még a hidegháború idején nem más, mint Kármán Tódor magyar tudós alapított. A katonai szövetségben is kutatják a jövő komplex légtérellenőrzésének módozatait, és a VHF radar tulajdonságait az új fenyegetések tükrében különös jelentőségűnek tartják, olyannyira, hogy az ősszel tesztelésre hívták a „feltuningolt” magyar berendezést Olaszországba.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
