Kinek árt?

A média bizonyos szegmenseit nem hagyja nyugodni a kongói származású R-GO-gida Magyar Sziget-i története. A múlt csütörtöki Bennfentes is foglalkozott vele, az Index is újrafogalmazta a korábban már leírtakat, szerda este pedig az Aktív szólaltatta meg az „ügy” több szereplőjét. Érthető, ha az Index és a TV2 háza táján nem alszanak nyugton e miatt az eset miatt, hiszen ez a két orgánum tálalta a legtöbb csúsztatással a történteket, a Magyar Sziget csaknem nyolcezer látogatóját besározva. Az Index jegyzetírója az eset kapcsán komplett náci pártot, horogkereszteket, nyilaskereszteket vizionált a festői Csattogó-völgybe – alaptalanul – s azzal sem törődve, hogy az ilyenfajta kitételek már bőségesen túlmutatnak a véleménykategórián, s egy vesztes sajtóper jövőképét vetíthetik a ragyogó, csillagporos médiaégre. A Bennfentesben pedig az hangzott el, hogy nem néhány részeg hülye szólt be Soniának a büfénél, hanem vagy száz bőrfejű. Az állítás azért is életszerűtlen, mivel a lakókocsiból átalakított kicsinyke büfé környékén ennyi ember el sem fért volna, az esti világításban pedig csak néhány ember láthatta, ha egyáltalán ügyelt rá, ki áll a sorban előtte, mögötte, mellette.
De hát emlékszünk még: a Moszkva téren megszúrt Józsika mamája is eleinte azt nyilatkozta Friderikusz műsorában, hogy a fiát nem rasszista támadás érte, s aztán a számtalan „önzetlen jóakaró” hatására meggondolta magát. S ha meglehetett bolondítani egy többgyermekes családanyát, mennyivel inkább meg lehet bolondítani egy tizenöt és fél esztendős, ambiciózus gyermeklányt.
Nem tudni, hogy az Aktív munkatársai végül önszorgalomból, vagy némi ráhatásra tettek rendet az ügyben. Tény, hogy végre megtudtuk, mi és hogyan történt. Soniának a Magyar Szigeten – ahol magyarul nem tudó románok, szlovákok, franciák is jól érezték magukat, sőt romák is – virslivásárlása során senki semmit nem szólt be. A későbbiekben mondta a leányzónak valaki, hogy úgy hallotta, hogy valaki valakinek valami olyat mondott, hogy egyszer majd meglátogatják vagy meglátogatnák az egyébként feltűnően csinos kislányt. És hát erre az egzakt, megbízható, több forrásból alaposan ellenőrzött sajtóinformációra fűződtek fel a továbbiak.
A szervezők és a zenekar döntését, hogy az esetleges provokáció elkerülésére a kislány inkább ne lépjen színpadra, a Nemzetbiztonsági Szolgálat utóbb kormányzati körből indirekt el is ismert operatív jelenléte, és a sokéves, a jobboldalt és kulturális rendezvényeit, politikai megnyilvánulásait nagyrészt alaptalanul sározó médiagyakorlat, valamint az általa nagy eredményességgel keltett tömeghisztéria tette indokolttá.
Sonia, aki ma már nem az R-Go tagja, mégsem azokra lődöz, akik miatt valójában nem léphetett fel, akik miatt szakítani kényszerült a zenekarral, és akik miatt most azt képzeli, hogy ez az ügy majd egyengeti, szédítő magasságokba röpítheti alig megkezdett zenészkarrierjét. S hogy ez a fajta nyilvánosság jót tesz egy vele azonos korú, kiugróan tehetséges lánykának. Szikorát hibáztatja inkább, hogy miért nem védte meg. (Megvédte a színpadról, csak épp senki sem értette a közönség soraiban – én sem –, Robi mi a csodáért szónokol arról, hogy egy kínai származású is lehet igaz magyar. Később, amikor többekben összeállni látszott a kép, számosan bocsánatot is kértek – a mára kiderült – nem létező ügy miatt.)
Hogy kik azok a nagyon kevesek, akiknek jó a szavakból virtuális szögesdróttal évről évre szorosabbra vont karantén, azt már tudjuk. De egyre nyilvánvalóbb az is, hogy kinek árt. Most épp a legtöbbet Soniának, aki jövőjét az R-GO-ban képzelte el idáig. Utána szorosan e sajtóorgánumok hiszékeny, alultájékoztatott, összezavart, honfitársaik és saját identitásuk, történelmük, gyökereik, értékeik, érdekeik ellen oltogatott, uszított olvasóinak, nézőinek. Majd pedig azoknak maguknak, akik leírják, összevágják, kommentálják évről évre a rágalmakat, s mint a kisgyerek éjszaka, végül a maguk teremtette rémvilág szörnyeitől riadoznak is. Ha csak föl nem ébresztik őket, s bocsánatkérésre nem kényszerülnek néhanap, mint például TGM. a Moszkva téri ügy kapcsán. S bizony csak utánuk árt az ilyesmi – ha egyáltalán – a jobboldalnak.