Mécs lángjai

Nem szeretnék mostanában Mécs Imre szabad demokrata képviselő helyében lenni. Pártja, az úgynevezett, SZDSZ nemrégiben kijelentette, egyáltalán nem biztos, hogy a mindig snájdig honatyát indítja majd a jövő évi parlamenti választásokon. A kenyértörés legvalószínűbb oka, hogy Mécs párttárs a köztársaságielnök-választásokon megszegte a frakciófegyelmet, Sólyom Lászlóra adta a voksát, aki aztán meg is szerezte az államfői tisztet.
Még meglepőbb, hogy a történtek kapcsán a nagyobbik testvér, a Magyar Szocialista Párt ezek után máris jelezte, kész soraiba fogadni Mécs Imrét, vagy ha netán függetlenként indulna, akkor is támogatnák. Tudomásom szerint Mécs nem tiltakozott a felajánlás ellen.
Mi akkor most itt a helyzet?
Adott egy Mécs Imre nevű, egykori volt szabadságharcos, aki még az sem kizárt, jövő tavasszal ugyanabban a parlamenti szektorban fogja nyomogatni a gombokat, ahol mondjuk Horn Gyula kiérdemesült pufajkás és idősebb fegyvertársai. Aztán adott egy börtönviselt, meghurcolt hazafi, akit még azzal is meggyanúsítottak, hogy rávallott valamelyik zárkatársára, kötélre juttatva ezzel – ahogyan ezt a Demokrata című hetilap sugallta. Ő ilyet nem tett, mondta, koholmány az egész, majd a bíróságon szerzett elégtételt a sérelemért. Most viszont megfelelő politikai partnert magának Kádárék utódpártjában, a Magyar Szocialista Pártban.
Ha rajtam kívül más sem tudja követni a történteket, akkor már ketten vagyunk.