Szekeres Imrét mutatták nemrég a Nap-keltében, edzettebb ember túlélte. Azt mondta a vidám politikus: „A kilencvennyolc és kettőezerkettő közötti időszak a kihagyott lehetőségek évei voltak.”
Jászapáti barátomat kérdem (Jászapátit „képviseli” a derűs ember, onnét oldalgott be a parlamentbe), hogyan kell értelmezni a nagy gondolkodó szavait. Sokat nem tudott mondani szerencsétlen, széttárta a kezét, bár az sokat mondott. Azt mondta, Szekeres (Vidám) Imre fényes ünnepeken fényes autókkal, fényes öltönyökben le-lelátogat választókörzetébe, ahol is – immáron három ciklus óta – fűt-fát ígér a szerencsétlen bennszülötteknek, akik aztán annyit látnak abból, mint vak a visegrádi panorámából. Mindenesetre ideírom a visszatérő ígéreteket: hagymaszárító üzem, gyémántcsiszoló szakműhely, kerékpár-összeszerelő kombinát. Más kérdés, hogy ebből eddig a pillanatig az égvilágon semmi nem valósult meg. A kihagyott lehetőségek éveinek aposztrofálja az örökké derűs ember a Fidesz-korszakot. (A mostaniról nem beszélt.) Nem tudom, miért nem szakadt rá a stúdió… Itt jegyezném meg, 2002-ben azt ígérte a kacagó ember, ha a szocialisták kerülnek hatalomra, feljebb megy a disznó ára. (Azóta a sertéstartók tönkrementek, Szekeres nem.)
Megtudtuk még a Nap-kelte műsorából, hogy Szekeres Imre hamarosan Oroszországba és Németországba megy tanulni, ott ugyanis erősödik a szociáldemokrácia, ami Imrének alapvetés.
A nyári munkák kezdetkor megnő a diákszámlákat nyitó családok száma, ezekre érdemes figyelni
