Rosszcsontok

Szomorú reggelre virradt a Les Miserables öregek otthona. A betegszoba megtelt, a személyzet kora reggel óta takarítja a romokat a földszinti ebédlőben, hogy legalább délre használható legyen. Az igazgató, aki szabadságát megszakítva visszatért az intézménybe, megrendülten csóválta a fejét, majd a sajtó elől bezárkózott az irodájába.
Ahogy mindennap, a tegnapi vacsoránál is kétféle ételből lehetett választani, de a hagymás juhtúró (házi rozskenyérrel) a kutyának se kellett, viszont a kapros tökfőzelék szójafasírttal kirobbanó sikert aratott. Beretvás Béla (82) és Hölzlein Károly (86) délután óta a társalgóban sakkoztak, majd a hosszúra nyúlt parti után késve jelentek meg az ebédlőben, de addigra a tökfőzelék elfogyott. Mindketten felháborodottan utasították vissza a krémtúrót („Egye meg maga, vagy kenje a fejére!”), majd amikor az ügyeletes konyhás – Pelyhe Erzsébet (43) – felajánlotta, hogy fájdalomdíjul rántottát süt nekik, szidalmakkal illették a közszeretetnek örvendő asszonyt („Vigyázzon, mert kitépem azt a hófehér máját, aranyoskám!”).
Hölzlein Károly ezek után kijelentette, ha nem kap tökfőzeléket, akkor helyette csak orosz kaviárt hajlandó elfogadni, majd a szemtanúk elmondása szerint a juhtúrót tartalmazó jénai üvegtálba nyomta a kezében szorongatott sakkórát. Beretvás Béla ettől vérszemet kapott, és hajlott korához képest fürgén az asztalok felé sántított, és a botjával belecsapott a tökfőzelékes tányérokba. Tört a porcelán, pattogott a szójafasírt, fröccsent a megdöbbent öregek arcába a főzelék! Többen sietve elhagyták az ebédlőt, de bizony akadtak, akik ráéreztek az izgalmasan induló este ízére, és poharat, vizeskancsót, sótartót kezdtek egymás felé hajigálni. Ekkor tört be az ebédlő színes ólomüveg ablaka, amely a boroshordón lovagló Bacchust ábrázolta. Állítólag a szamovár rézcsapja találta telibe. És ekkor történt az első könnyű sérülés, Sallangó Szidónia (81) elcsúszott a konyhai mélyhűtőből kihajigált fagyott csirkeaprólékon, és valaki rálépett a kezére. Akkor szabadult el igazán a pokol, amikor Pelyhe Erzsébet a házi telefonon hívta a szolgálatban lévő gondozókat, akiket Beretvás, Hölzlein, Nikétás Ervin (74) és Karakó Ferenc (80) egy darabig távol tudott tartani. Kiékelték a konyha csapóajtaját, és valóságos zárótüzet zúdítottak a társalgó felől érkező személyzetre, miközben már amúgy is javában állt a bál. A repülő edények, kenyértartók, merőkanalak, vágódeszkák és tésztaszűrők sűrűjében többen birokra keltek, és jókedvűen csépelték egymást, néhányan pedig pecsenyevillával kezdték levésni a falról a diófa díszburkolatot. A vegyes házasságból származó Mahlul Aszaf (82) török őseihez felnőve egy függönykarnist forgatva tarolt le mindenkit, aki az útjába került, aztán sorban leverte az ebédlő falán elhelyezett díszlámpákat, míg a madárcsontú Katapán Ernő (79) a konyhából zsákmányolt bárddal nekilátott az asztalok és a székek felaprításának. Mögötte valaki a süteményestányérokat pörgette fel a légtérbe, míg Illős Edéné (77) férfias keménységgel próbált lefejelni néhány embert. Egyre többen tértek vissza az ebédlőbe, és korukat meghazudtoló frissességgel vetették magukat a harcba. A köszvénytől szenvedő Atyinai Boldizsár (79) például széklábbal esett neki a tálalónak, és válogatás nélkül mindent ripityára tört, míg Juszagos Edmund (92), az otthon rangidőse, aki negyvenöt évig volt közjegyző, a gazdátlan szemüvegeket és hallókészülékeket gyűjtötte össze, aztán mindet kidobálta az otthon udvarára. Addigra már néhány sérült is jajgatott itt-ott, de szerencsére vér nem folyt, még az a nénike is megúszta, akit egy keretéből kitépett csendélettel találtak oldalba.
A csitító szavak nem használtak. A legbátrabb harcosokat végül a gondozónők úgy tudták megfékezni, hogy abroszt dobtak rájuk, aztán ölbe kapták, és a szobájukba szállították őket. Kellett egy fél óra ahhoz, hogy az ebédlő kiürüljön, és a kedélyek megnyugodjanak.
Most reggel nyolc óra van, a kis öregek megszeppenve lapulnak, sehol egy pisszenés, sehol egy ajtócsapódás, még a rádiót se merik bekapcsolni, mindössze a zsúrkocsin összekoccanó teáscsészék törik meg a süket csendet. Ma kivételesen a szobájukba kapják a reggelit a rosszcsontok.