Korábban felröppent hír szerint az ön neve is szóba került hazánk moszkvai nagykövetének kiválasztásakor. Most viszont inkább Vietnamra „fókuszál”. Az állami támogatás jól jön a Transelektrónak – nem gondolja, hogy ezzel versenyelőnyhöz jutnak?
– Az új moszkvai magyar nagykövetet Székely Árpádnak hívják, vélhetőleg ez okozta a félreértést. A Távol-Keleten pedig korábban is sikeres üzleteket kötöttünk, de Vietnamban eddig nem volt jelen a Transelektro. Most egy 30 megawattos szénerőmű létesítését akarjuk megvalósítani a Vinacol vietnami széntermelő vállalattal közösen. Ennek a létesítménynek a felépítését támogatná a magyar állam 35 millió dolláros kedvező exporthitellel. Az pedig, hogy egy ország kormánya támogat egy projektet, nem számít rendkívülinek, hiszen a világban a jelentős energetikai létesítményeket építők saját kormányuk támogatásában szinte mindig részesülnek.
– Mennyiben igazságos egy-egy céget kiemelni?
– Örülnék neki, ha több hazai vállalat támogatására lenne pénz.
– Sok esetben a hazai cégek Magyarországon idegennek érezhetik magukat.
– Ez igaz. Valóban bizonyos hendikeppel küzdenek a hazai cégek. A magyar vállalkozások legnagyobb problémája, hogy alultőkésítettek, hitelhez nehezen jutnak. A közbeszerzéseknél pedig nem kapnak egyenlő elbírálást a külföldiekkel szemben. Miközben Európa liberalizmusról, szabad versenyről beszél, a valóság nem teljesen így néz ki. John Burton volt ír miniszterelnök nemrég rámutatott a közbeszerzések anomáliáira. Például Írországban ezek 25 százalékát nyerik külföldiek, Spanyolországban 15, a németeknél és a franciáknál csupán öt-öt százalékát. Nálunk ez az arány 65-70 százalék. Más országok patrióta gazdaságpolitikát folytatnak, nálunk erre nem jut elég figyelem, holott ezen is múlik, hogy a magyar cégek fő- vagy alvállalkozók lehetnek saját hazájukban. Sokszor a tender kiírói olyan szükségtelen elvárásokat támasztanak a pályázókkal szemben, amelyeket a magyarok nem tudnak teljesíteni.
– Valamilyen szinten meg kell határozni a tenderen való részvétel feltételeit a projekt érdekében.
– Ezzel egyetértek, csakhogy ez gyakran a normálisan elvárható szint többszöröse.
– Az, hogy a közbeszerzéseknél nem képviselik megfelelő szinten a magyar érdekeket, nemcsak a kormány hibája, hanem az önöké is.
– Értem a kritikát, s elismerem, hogy ebben a magyar tulajdonú cégeknek valóban jobban kellene lobbizniuk, de a mindenkori kormányoknak is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a problémára.
– Beszéljünk az EU-ról. Mire számít a következő pénzügyi időszakban?
– Ha 2007–2013 között nem a remélt nyolcezermilliárd forintnyi euró, hanem „csak” ötezermilliárd euró érkezik hozzánk, az a magyar társfinanszírozással együtt tízezermilliárd forint új forrást jelenthet. Nem mindegy, hogy ezek a pénzek hová jutnak, melyik ipar és mely ország cégei részesednek belőle.
– A vállalkozások jelentős része nem jut forráshoz, a bankok gyakran teljesíthetetlen követelményeket gördítenek eléjük. Mit lehet tenni?
– Az Orbán-kormány által indított Széchenyi-terv lépést jelentett e probléma felszámolásában, s az azt követő Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kabinet is folytatta ezen elképzelést az Európa-tervvel, az MFB-s programokkal.
– Azért sok mindent lefaragtak belőle…
– Igen, de történik valami, s bár a problémát teljesen nem orvosolják, de érezni, hogy ezt a kérdést ma már nem söprik a szőnyeg alá.
– Mi a véleménye a magyar gazdaságról?
– Az Eximbank, a Mehib és az MFB hozzáállása elősegítette a dolgunkat. Az árfolyam- és a kamatpolitika viszont nem volt jó.
– Az exportőröknek.
– Igen.
– Mi a véleménye az adópolitikáról?
– Az nem segíti a gazdaság szereplőit, mert nem kiszámítható. Azt kellene ismernünk, mi lesz két-három vagy négy év múlva. Olyan környezetet kellene kialakítani, ahol kormányciklusokon átívelő biztonságot, tervezhetőséget érezhetünk. Mindezen túl komoly államháztartási reformra lenne szükség, s a kormánynak példát kellene mutatnia a takarékoskodásból. Az olyan esetek, mint az áfavisszatartás, pedig rendkívüli módon ártanak a magyar gazdaságnak, a vállalkozásoknak, hiszen ennek negatív hatása az egész gazdaságon végigsöpört, mint egy cunami.
– Mely ágazatokat kellene kiemelten kezelni, támogatni?
– A sikerek érdekében iparpolitikára lenne szükség, azonban mivel érintve vagyok, nem fogok egyetlen területet sem kiemelni.
– Miért, most nincs iparpolitika?
– Nem most, nagyjából harminc éve nincs.
– Versenyképesség szempontjából hol helyezi el Magyarországot? Tervezi áthelyezni cége székhelyét például Szlovákiába?
– Azon, hogy áttelepítem északi szomszédunkhoz a vállalatot, ma még nem gondolkodom, de leányvállalatunk már működik Szlovákiában. A magyar ipar versenyképes, de ezt még bőven lehetne fokozni. Lenne még mit tenni, a fejlesztésekre nagyobb forrásokat kellene fordítani.
– A MÁV az elővárosivasút-tenderben ismét a Stadler javára döntött, de még mindig nem lehet végleges a szerződés. Mit gondol erről?
– Ismét megnyertük a svájci Stadlerrel a tendert, és augusztus 15-én egy életbe léptető klauzulával alá is írtuk a szerződést. Bízom benne, hogy rövid időn belül a szerződés végrehajtása lesz a fő témánk.
– Évek óta tervezik, hogy tőzsdére viszik a Transelektrót. Mikor kerül erre sor?
– Valóban ezen gondolkodunk öt-hat esztendeje. Hogy miért nem léptük meg, arra az energetikai piac ciklikussága a válasz. A tőzsde ugyanis ezt nem tudná követni.
origo.hu
Teljes leállás jön az egészségügyben - itt vannak a legfontosabb tudnivalók!
