Alig két héttel a szörnyű székelyföldi árvíz után összesítették már a károkat? Elkészült a tragédia első leltára?
– Székelyudvarhelyen és környékén körülbelül kétezer ház és háztartás rongálódott meg az árvízben, a károk mintegy fele a város területét érinti, a többi a közvetlen környezetét. Forintban számolva megközelítőleg egymilliárd-háromszázmilliós kárról beszélhetünk csak Székelyudvarhelyen. A környező településeken még egyszer ennyire tehető. Ebben a leltárban még nincs benne a vasút megrongálódása, amely Udvarhelytől egészen Segesvárig több helyen javításra szorul, s jelenleg le van zárva. Az összkár akár a hárommilliárd forintot is elérheti Udvarhelyszék egészén. Az mindenképpen örömteli volt, hogy december ötödikével ellentétben a Kárpát-medence magyarsága összefogott és szinte egy emberként segített. Ezúttal is köszönöm mindazt a segítséget, ami Magyarországról érkezett. Azt ugyanakkor ennek ellenére sem lehet elfelejteni, hogy a román kormánynak kötelessége, hogy a költségvetésből hozzájáruljon az újjáépítéshez.
– Ha valaki most a Székelyföldre utazik, milyen kép fogadja? Mennyiben sérült meg a székelyudvarhelyi főtér, látszanak az árvíz nyomai?
– Székelyudvarhelyen a főteret nem érintette olyan mértékben az árvíz, hogy annak ma látványos nyomai legyenek. Két árvíz volt. Egy méreteiben kisebb, amikor a Varga-patak és az Árpád-patak megáradt, ez közel száz házat öntött el. Aztán egy hétre rá sokkal nagyobb árvíz öntötte el a várost, egynegyede víz alá került. A főutcákon másfél-két méteres víz folyt, másnap ennek megfelelően óriási iszaptenger maradt levonultával. Leírhatatlan állapotok alakultak ki. Az elmúlt közel két hétben településeink úgy néztek/néznek ki, mint egy hangyaboly. Szorgalmas emberek dolgoznak egy-egy portán, tíz-húsz-harminc ember szorgoskodik, takarít, hordja ki az iszapot, menti, ami még menthető. Ezen akció logisztikáját, szervezését a város, a polgári védelem koordinálta. Debrecenből nagy segítség érkezett, huszonkét szivattyúval segítettek rajtunk, Siófokról fertőtlenítő csapatok jöttek. A környező településeken most is súlyos a helyzet, Farkaslakán három-négy méteres áradat hömpölygött végig a Fehérnyikó mentén, házakat vitt el. A kisebb településeken évekre visszavetette az életet.
– Helyreállt-e a mindennapi élet Székelyudvarhelyen és környékén? Milyen az emberek lelkiállapota?
– Ez a helyzet mindenképpen átrendezi az emberek életét. Voltak, akik meg akartak halni az árvíz után, úgy érezték, hogy nincs értelme az életüknek. Egy ilyen árvíznek, katasztrófának különös lélektana van. Tizenhét halálos áldozatot szedett az ár, négyéves kislánytól kilencvenhárom éves dédnagymamáig. Ezekben a családokban biztosan átrendezett sok mindent tragédia. Ráadásul most még mindenki a takarítással van elfoglalva, de amikor vége a nagy sürgés-forgásnak, akkor jut lelkileg mélypontra az ember. Ezért kell különösen ügyesnek és igazságosnak lenni a segélyezésnél. Fontos a koordináció, hogy ne legyenek úgynevezett slágertelepülések, ne csak a főutcában sérülteket látogassuk meg, hanem a mellékutcában és a kistelepüléseken, az eldugott falvakban lakókat is.
– Az anyaországi közvélemény, de még a román média is meglepetéssel vegyes csodálattal fogadta azt az összefogást, ami az árvíz nyomán azonnal tapasztalható volt Székelyföldön.
– Valóban példa nélküli történéseknek lehettünk tanúi. Székelyudvarhelyre eljöttek az alcsíkiak és hoztak tizenegynéhány szivattyút, de érkeztek kenyér- és ásványvízadományok is már az első pillanatokban. Gyergyószentmiklósról autóbuszokkal jöttek segíteni a bajbajutottakon. Az udvarhelyi emberek, akiket nem érintett az árvíz, a helyi károsultakon segítettek, vagy a környező falvakba siettek. Ki vedret osztott, ki gumicsizmát, ki megfogta a lapát nyelét, és az iszapot rakta napokon keresztül. Soha nem látott szolidaritást tapasztaltunk.
– Együtt tudtak működni a román hatóságokkal, mutatkozott segítőkészség Bukarest részéről?
– Aki ismer, tudja: ritkán szoktam én a román hatóságokat dicsérni. Ezúttal azonban meg voltam elégedve velük. Jó volt az együttműködés a polgármesteri hivatal és a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság, a hadsereg és a prefektúra között. Úgy látszik, amikor bajban vagyunk, félre tudunk tenni bizonyos problémákat. Fontos üzenete ez ennek a katasztrófának. Maga a román államfő is meglátogatott minket, persze majd meglátjuk, milyen konkrét következménye lesz ennek a vizitnek, kapunk-e pénzbeni segítséget. Én egyelőre reménykedem, megadom az esélyt a bukaresti kormánynak, hogy teljesítsen.
– Reméljük, az összefogás, amiről eddig beszéltünk, valóban segít a bajbajutottakon. Ez az összefogás a jelen politikáról nem mondható el, hiszen az MPSZ két kizárt tagja székely–magyar erdélyi ellentétről beszél, az RMDSZ elnökének egykori munkatársa pedig – a jelek szerint – a román titkosszolgálatoknak kémkedett Budapesten.
– Fájdalmas döntés volt a Bihar megyei szervezetünk két tagjának kizárása, bár egyiküket azért bocsátottuk el, mert ő maga kérte azt. A másik volt kollégánktól azért váltunk meg, mert gyakorlatilag a Magyar Polgári Szövetség szándékaival ellentétes politikát jelenített meg. A székely–magyar ellentétről is először ők kezdtek beszélni. Egy olyan álproblémát hoztak be a szervezeten belüli mindennapi életünkbe, amit mi elutasítunk. Nincs székely–magyar ellentét, akik ilyen őrült elméleteket vallanak, azoknak nincs helyük az MPSZ-ben. Úgy gondolom, hogy nem volt helyénvaló az a törekvés, hogy az MPSZ-ből az RMDSZ-nek egy platformját hozzák létre, mert tulajdonképpen ezt akarták megvalósítani a bihari kollégák. Voltak olyan törekvések, amelyek vissza akarták terelni az MPSZ-t az RMDSZ-en belülre. Ráadásul mindez akkor történik, amikor az RMDSZ háza táján szomorú ügyek jelennek meg. Magas rangú RMDSZ-tisztségviselőkről kiderül, hogy a román titkosszolgálatnak dolgoztak, a szövetség elnöke sajtóhírek szerint jelentéseket írt az egykori politikai rendőrségnek. Nehéz megállapítani, hogy az RMDSZ irányítja a titkosszolgálatot, vagy a titkosszolgálatok irányítják az RMDSZ-t, én inkább az utóbbi verzióban hiszek. Ezzel kapcsolatban kellene kérdéseket megfogalmazniuk az MPSZ tagjainak, ahelyett, hogy szervezetüket kritizálják.
– Milyen tervekkel indul neki az elkövetkező hónapoknak az MPSZ?
– Azt tűztük ki célul, hogy bejegyzünk egy pártot is, az MPSZ pártját. Ugyanakkor nem szűnünk meg mint civil szervezet, kisebbségvédelmi egyesület, azaz mint érdekképviseletet ellátó egyesület. Azt tervezzük, hogy szeptember 15. után aláírásgyűjtésbe kezdünk, amit jó másfél hónapig szeretnénk folytatni. Romániában jelenleg nem egyszerű dolog egy új pártot bejegyeztetni, főleg, ha egy kisebbség szervezetéről van szó. Tizennyolc megyéből megyénként legalább hétszáz aláírást, de összesen nem kevesebbet, mint huszonötezret kell összegyűjteni. Mondanom sem kell, nincs tizennyolc olyan megyéje Romániának, ahol számottevő magyar közösség élne. E törvényt éppen azért és úgy találták ki, hogy újabb kisebbségi pártok ne jöhessenek létre. Ez nyilván az RMDSZ-nek is érdeke volt. Ha megvan a párt, remélem, komolyan vesz bennünket az RMDSZ, és elkezdődhet egy megoldáskereső párbeszéd, vitasorozat. Eltelt tizenöt esztendő és nincsenek közösségi eredmények. Egyházi ingatlanjaink töredékét kaptuk vissza, nincs magyar nyelvű állami egyetem, a székelyföldi utak járhatatlanok, az autonómia ügyét maga az RMDSZ maszatolja el egy olyan kisebbségügyi törvénytervezettel, ami nem a magyarság célját szolgálja, hanem a nemzetállami előjogokat erősíti meg. Kisebbségügyi politikát kormányzati pozícióból nehezen lehet képviselni, az RMDSZ pedig 1996-tól kormányon van. A szövetség nem a magyarság érdekeit szem előtt tartva politizál, hanem a román államnak a magyarsággal szembeni hiányos működését próbálja tompítani Brüsszel szemében. Markó Béla miniszterelnök-helyettes Románia európai uniós integrációjáért felel. Ahelyett, hogy magyar vezetőként az autonómiát integrációs feltételként sürgetné Brüsszelben, Bukarest mielőbbi felvételéért lobbizik. Székelyudvarhely polgármestereként azért léptem be a nagypolitikába, hogy változtassunk az RMDSZ által képviselt politizáláson.
– Mennyiben szűkülhet az MPSZ mozgástere, miután Tusnádfürdőn újraindult a Fidesz és az RMDSZ közötti párbeszéd?
– A Fidesz velünk egyfajta stratégiai partnerséget épít, s erre mi büszkék vagyunk, megpróbálunk ennek a kapcsolatnak eleget tenni, felnőni hozzá. Ideológiai közösség is van közöttünk, valamennyien ugyanazon értékrend mentén szerveződtünk, mi Erdélyben, a Fidesz Magyarországon. Nem kell túlértékelni mindazt, ami Tusnádfürdőn történt. A Fidesznek mindenkivel párbeszédet kell folytatnia és bizonyos nemzeti ügyekben egyezségre kell jutni. Én nem azt mondom, hogy a Fidesz ne folytasson párbeszédet az RMDSZ-szel, hanem azt, hogy az MSZP is folytasson párbeszédet az MPSZ-szel. Ezért kérem és várom el egyben, hogy a Magyar Állandó Értekezletre (Máért) az MPSZ is meghívást kapjon.
– Ha egyáltalán lesz Máért a közeljövőben… Mit vár az MPSZ a jelenlegi magyar kormánytól?
– Személyesen is el szeretném mondani Gyurcsány Ferencnek, hogy a december 5-i népszavazás kapcsán óriásit tévedett, amikor a saját nemzete ellen fordult. Ugyanakkor a referendumon azért mégiscsak az igenek győzedelmeskedtek 52-48 arányban. Igaz, az alacsony részvétel miatt alkotmányjogilag nem kötelező érvényű a referendum eredménye a magyar parlamentre és kormányra, de az igenek győzelmét azért nem lehet lesöpörni az asztalról. 52-48 százalékban szeretném én megnyerni az elkövetkező időkben az összes polgármesteri választást. Ezzel az aránnyal – sőt, ennél jóval törékenyebbel is – kormányozni lehet. Azt hiszem, ezzel az MSZP–SZDSZ-koalíció nagyon is tisztában van… Mi azt szeretnénk, hogy a szülőföld elhagyása nélkül is magyar állampolgárok lehessünk, mert attól a pillanattól kezdve Magyarországnak 1,5-2 millió nagykövete lesz Románia területén. Én azt mondom, hogy ma Magyarország számára nemcsak egy lehetőség a határon túli magyarságnak a jelenléte a környező országokban, hanem gazdasági szükségszerűség is. Most, amikor Magyarország éppen eladósodik, s nem tudja megoldani saját gazdasági problémáit, azt a tanácsot adnám a jelenlegi és a mindenkori magyar kormányzatnak, hogy tárulkozzon ki a szó legnemesebb értelmében a teljes Kárpát-medencében, sőt azon túl, a környező országok piacainak egészében gondolkodjon. Ez volna a magyar gazdasági felemelkedés legjárhatóbb útja. Szüntessük meg a határon túli magyar ügy fogalmát. Ne beszéljünk többé anyaországi, illetve határon túli magyar ügyről, csak magyar ügyről, függetlenül attól, hogy székelyföldi vagy magyarországi kérdésekről van-e szó. Valamennyien ugyanazon nemzethez tartozunk és ugyanazon magyarságnak a jövőjét szeretnénk boldogabbá és gazdagabbá tenni.
Szász Jenő 1969. február 8-án született Gyergyószentmiklóson. 1993-tól három éven keresztül PhD-hallgató a soproni egyetemen, 1997-ben közgazdászdiplomát szerez a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ugyanebben az évben okleveles mérnökként fejezi be a brassói faipari egyetem bútortervezési szakát. 1992-től a romániai Máltai Segélyszolgálat székelyudvarhelyi szervezetének vezetője, 1996-tól pedig Székelyudvarhely polgármestere (a 2000-es és 2004-es megméretésen újraválasztották). Több mint másfél éve vezeti a nemzeti, kereszténydemokrata értékrendet képviselő Magyar Polgári Szövetséget. Nős, egy kislány édesapja.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
