Állás nélkül a fiatalok ötöde

Közel 13 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók létszáma az első fél évben – közölte tegnap a Központi Statisztikai Hivatal. Az első hat hónapban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak – prémiumok és juttatások nélküli – bruttó jövedelme 140 841 forintra emelkedett. A munkanélküliek számának visszaszorítására tett kormányzati lépéseket a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke nem tartja elegendőnek, véleménye szerint valódi megoldást csak a jövedelem utáni terhek csökkentése jelentene.

Idén január–júliusban a legalább 5 fős vállalkozásoknál és a költségvetési intézményeknél alkalmazásban állók száma a nemzetgazdaságban átlagosan 2 786 000 fő volt – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az első fél évben az előző év hasonló időszakához képest a teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendszeres havi bruttó átlagkeresete 7,3 százalékkal,
140 841 forintra emelkedett. Ezen belül a fizikai foglalkoztatottaké 6,3 százalékkal, 99 560 forintra, a szellemi dolgozóké pedig 7,6 százalékkal, 193 168 forintra nőtt. A KSH második negyedévi adatai szerint a munkanélküliek száma megközelítette a 300 ezer főt, ezzel a munkanélküliségi ráta 7,1 százalékra emelkedett. Éves összehasonlításban a munkanélküliek száma több mint 54 ezerrel emelkedett. A legdrasztikusabb helyzetben a fiatal, 15–24 éves korosztály található. Körükben a munkanélküliségi ráta 19,3 százalékos.
A munkanélküliség problémájának megoldását Vadász György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke elsősorban a kis- és középvállalatok (kkv) nagyobb támogatásával, a bérek és járulékterhek csökkentésével, illetve az oktatási rendszer gyengeségeinek kiküszöbölésével véli megoldhatónak. Elmondása szerint jelenleg a magyar gazdaságban sokkal nagyobb előnyben vannak a külföldi tőkével létrehozott társaságok, mivel a befektetések ösztönzése végett jelentősebb támogatásokban részesülnek. Mindeközben az általuk foglalkoztatott mintegy 500 ezer dolgozó messze elmarad a kkv-knál foglalkoztatott több mint 3 milliós létszámtól, tehát ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy sokkal nagyobb támogatásban kellene részesíteni az utóbbiakat.
A pályakezdőkkel kapcsolatban Csizmár Gábor munkaügyi miniszter is úgy nyilatkozott: egyre roszszabb az elhelyezkedési lehetőségük. A munkáltatóknak olyan kedvezményt kell kapniuk, amellyel már megfontolnák, hogy érdemes-e alkalmazni pályakezdőket – fejtette ki véleményét, s ilyennek nevezte az október 1-jén startoló programot, amelynek révén valamennyi pályakezdő esetében járulékkedvezményt biztosítanak a munkáltatóknak. Csizmár Gábor példaként említette: ma 100 forint munkabér után 35 forint járulékot fizetnek be a munkáltatók, október 1-jétől pályakezdők esetében ez a járulékköltség egy évig 15 százalék lesz, a másodikban pedig 25 százalék.
Vadász György szerint nagyon kevés az, amit a kormány adóelképzeléseiben ösztönzőként akar megvalósítani a pályakezdők esetében. Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a kkv-szektor a foglalkoztatás egyedüli valódi munkahelyteremtő része, és nem bírja el 600-800 ezer dolgozó munkába állítását, mert a jövedelemtermelő képessége egyszerűen nem teszi lehetővé a bérek adóterheinek kigazdálkodását. A pályakezdők ösztönzése túl bürokratikus, hiszen a finanszírozás utólag történik, tehát előbb kell 9 hónapig foglalkoztatni a dolgozót, s csak ezt követően kapják meg a pályázaton elnyert összegeket. A havi tízezer forint pedig nyilvánvalóan nem jelent valódi ösztönzést – mondta a BKIK alelnöke. Nem véletlen – folytatta –, hogy minden negyedik diplomás pályakezdőnek nagyon komoly problémát jelent az elhelyezkedés, miközben a munkakereséssel eltöltött idő a korábbi 1-2 hónaphoz képest mára megközelíti az egy évet. Mindazonáltal – tette hozzá – ahhoz képest, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban semmilyen előremozdulás nem történt e téren, önmagában a szándék dicséretes, de változatlanul azt lehet érzékelni, hogy a kormány cselekedeteiben a félelem van jelen, s nem meri adócsökkentéssel ösztönözni a foglalkoztatást. A BKIK változatlan véleménye, hogy nem az áfacsökkentésnek kellene prioritást adni, hanem a bérek és jövedelmek terhei csökkentésének, hiszen az ország egyik legnagyobb gondja éppen az aránytalan és rossz foglalkoztatási szerkezet.