Először is, a DVD címéül választott dal nincs a műsoron. „Majd játszom, mikor érzem / És tanítom a fiam / Ne úgy éljen, ahogy éltem / (De) ne is vegye túl komolyan” – ezek a sorok tehát nem hangoznak el. Helyettük Ómolnár Miklós hosszú interjút próbál összehozni Charlie-val, cseppet sem a Story magazin térdszínvonalán. Ugyanezt kísérli meg sokkal gyatrábban az ismeretlen videokamerás is, aki „Charlie egy napja” címmel werkfilmszerűen vacakol. Neki se sikerül, ráadásul nincs mikrofon a lakásában forgolódó főhősön, így még motyogását se hallani. Ellenben szánalmas szponzori megfelelések képben: Audi, Mol-kút, Sláger Rádió és egy sótlan, nagyarcú producer, bizonyos Rózsa István.
Hogy Charlie-t miért képtelenség szóra bírni, az a szabadtéri koncert előtt derül ki. A műszak kamionbelsőjében forgatnak, sörpad szélén az énekes, és végre be nem áll a szája. Nagy turnék, Nyíregyháza–Zalaegerszeg, Debrecen–Sopron átlóutak felemlegetve, a világítós gyerek, aki felmászott a vokálos lányok mellé, trikó nélkül táncolni… Ez a
közeg a cigarettaevők, a kétkezi, jó haver roadfiúk világa. Ez Charlie világa is.
A koncertrészlet pedig ugyanolyan csalódás, és megint nem Charlie tehet róla. 1996, Kisstadion, embertelen tömeg odalenn, kalózhajó a színpadon, csak épp a buli kép- és hanganyaga nem jár a pénzünkért. Kilenc (!) dalból egy Cserháti Zsuzsáé, rendben, jó nóta, ugyanonnan jött a lemeze is, kell a belső promóció; egy hasonló okú duett Somlóval, hosszadalmas köszönetnyilvánítások, gagyi tűzijátékkal; Solti bedobol, kidobol, Lattmann céltalan, bár kegyetlen jó technikával taccsol basszusán, Horváth Kornél kongatapicskol, ahogy szokott, László Attila kulturáltan gitározik. És hol van az énekes Charlie?
Majd máskor tényleg játszik, mikor a kiadó úgy érzi.
(Majd játszom, mikor érzem… / Charlie-DVD.)
kutya
Járvány fenyegeti a kutyákat: rohamosan terjed a kennelköhögés
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!