Így nyerni és veszíteni is lehet

Bár látszólag ellentmondás feszül a szókapcsolatban, kijelenthetjük: az idén is megesett a szokásos szenzáció. A férfi vízilabda-bajnokságban öt éve egyeduralkodó Domino-BHSE ugyanis 1999 óta egyszer sem tudta megszerezni a Magyar Kupát, amelyben tegnap, csakúgy, mint tavaly, a Vasas vívta a finálét az Egerrel. Egy esztendeje a fővárosiak a hevesi megyeszékhelyen diadalmaskodtak, vasárnap kora este pedig a budapesti Komjádi uszodában.

A sportág új szabályrendszere – a játékidő négyszer nyolc percesre nőtt, a támadóidő 30 másodpercre csökkent, a szabaddobás hét helyett már öt méterről kapura lőhető, a korábbi négy után ebből a távolságból végzik el a büntetőt is, csak a kapusról kipattanó labdáért jár szöglet, ha a védelem hárít, kidobás következik – hazai tétmérkőzéseken az MK-sorozatban sokkolja először a publikumot és a csapatokat, de az első tapasztalatok alapján a játék nem vetkőzött ki gyökeresen önmagából.
Pontosabban a Domino-BHSE-é valamelyest igen, de nem a reformok miatt. Hanem azért, mert a Honvéd válogatottjai a júliusi világbajnokságot követő pihenőjük miatt csak a minap kezdték újra az érdemi munkát, és ez meg is látszott rajtuk. Amíg bírták szusszal és koncentrációval, addig simán vezettek, de a második negyedet már 4-1-re elveszítették, sőt a 3-0-t követő 26 percet 12-5-re bukták el.
Szegény Biros például életében bizonyára először és utoljára rontott el három megúszás utáni, tiszta ziccert, és trafálta el vagy féltucatnyiszor a kapufát, mégis rendületlenül próbálkozott, mert a társaitól ennyire sem telt. Ahogy Kovács István vezetőedző fogalmazott: számukra a lehető legrosszabbkor rendezik a Magyar Kupát, mert vagy felkészülnek rendesen, de akkor tavaszra kizsigerelik a játékosaikat, vagy kora ősszel pihentetik őket, feláldozva az MK-t. Az Egernek persze így sem hullott ölébe a győzelem. Ehhez a 12-8-hoz kellett az amúgy két potyaízű gólt kapó Jászberényi rengeteg bravúrja, Gór-Nagy négy remek gólja, valamint a két légiós szerzemény, a szlovákiai Baco és a német Mackeben duplája.
A másik elődöntőben, Szegeden a számszerű eredményt tekintve kiélezettebb csata folyt: 2-0-s hazai előnyről 5-2-re fordított a Vasas, majd 6-6 után ismét újítva 7-6-ra felülkerekedett, és ahogy címvédőhöz illik, bejutott a vasárnapi fináléba.
A végjáték szereplői tehát ugyanazok voltak, mint 2004-ben, és mint később kiderült, a szereposztás sem változott: ismét diadalmaskodott a Vasas. Egy éve Egerben majdnem esélytelenül tette ezt, tegnap azonban lényegesen jobbnak tűntek a sanszai, részben azért is, mert tulajdonképpen hazai pályán, a Komjádi uszodában pólózhatott. Ennek megfelelően két negyeden keresztül folyamatosan vezetett is, az Eger a harmadik periódus elején egyenlített, majd fordított. Méghozzá Kis Gábor bődületes pipájával, amiért a játékos fergeteges ünneplésbe kezdett, de Erdős játékvezető nyugalomra intette. Tavasszal ugyanitt ugyane két csapat mérkőzésén túlzott gólörömért Nyékit kiállította Marjay bíró, amiért aztán a meccs után vízbe lökték; Erdős talán erre is emlékezett, sikerült is mederben tartani a derbit.
No meg Kis is túl korán vigadott, mert az utolsó játékrészben a piros-kékek már két góllal is megléptek, és az újabb „csavar”, azaz 12-12 után még egyszer, a legélesebb szituációban volt erejük dönteni: kihasználva az új szabályok adta lehetőséget, Vindisch ötméteres szabaddobásból bombázott a hálóba, ezzel kialakítva a 13-12-es végeredményt, egyúttal megpecsételve a Vasas címvédését.
„Így lehet veszíteni” – mondta mosolyogva Gerendás György, az egriek trénere a finálé után, kollégája, Földi László pedig ehhez annyit tehetett volna hozzá: nyerni csak így lehet.
A harmadik helyért: Domino-BHSE–Szeged 9-8.