Katrina-hatás Pesten

Többhetes hezitálás után nem a várt irányba mozdult a magyar tőzsde mutatója, pedig a piac szereplőinek többsége meg volt győződve arról, hogy Pesten egy keményebb, határozottabb korrekcióra van szükség. Miközben az elemzők a 19 ezer pontos határra várták a BUX-ot, addig a piac lassan újból magára talált, és az indián nyárra rekordszintre emelkedett. A javulási trend kialakulásának több tényezője volt, de valójában egyedül a Molt lehetett dicsérni teljesítményéért.

Már-már igazolódni látszott az a jóslat, mely szerint a BUX hirtelen annyira megerősödött, hogy korrekcióra van szüksége. (A vezető részvények árában hasonló fordulatra lehetett számítani, mert a papírok ára nagyon gyorsan emelkedett.) A várt trendforduló a jóslatoknak megfelelően meg is történt; a nyári szabadságolások alatt az alacsony forgalom előbb az indexet 21 ezer pont alá húzta, majd később a BUX jobban eltávolodott a történelmi szinttől. A magyar papírokat jegyző index hamarosan 20 ezer pont alá esett, ám „erőtlenül”. Az a tévhit, hogy a BUX zuhanni tud, megállta a helyét, de az utóbbi hetekben látható volt, hogy az alacsony forgalomban gyengülő részvényárak erőre kapnak, majd kitartanak a növekedés mellett. Egyébként csak a fanatikus gyengülést váró piaci szereplők hittek a „beesésében”, augusztus első heteiben már tapasztalni lehetett, hogy a piac lassan újra magára talál.
Jelentős fordulat azonban sokáig nem történt, nem is volt várható, hiszen a 20 ezer pontra történő emelkedés is csak úgy tudott összejönni, hogy a befektetők nem tudták, mitévők legyenek, és a vezető részvényeket elkezdték vásárolni, de csak mértékkel. A hazai blue chipek mellett néhány kisebb forgalmú papír árát is felsrófolták a befektetők, de ezt csak mértékkel tették, felkészülve egy esetleges komolyabb gyengülési hullámra. Ahhoz, hogy a piac minden szempontból határozott irányt (emelkedő vagy gyengülő) vegyen, a nemzetközi tőkepiaci eseményeknek is valamilyen elmozdulást kell mutatniuk. Erre a változásra várni kellett az utóbbi hetekben. A gyorsjelentési szezon sem volt elég ahhoz, hogy a piac döntési helyzetbe kerüljön. Az elemzők „sokat tettek” ugyan, hogy a korábbi gyengülésre adott előrejelzésüket igazolják – sorban minősítették vissza a cégeket –, de mindhiába.
A vállalati eredmények többsége jó lett, még ha a szakértők ágáltak is ellene. Persze több esetben a magasra tett lécet, nem tudták teljesíteni a cégek, így azokat lesújtó, leminősítő véleménnyel illették. A komoly fordulathoz természeti katasztrófának kellett bekövetkeznie: a nyersanyagárakra spekuláló befektetők az olajárak emelkedésében hittek, míg a pénzpiacokon a dollár gyengülésére szavaztak a befektetők. A részvénypiacokra nem tudtak a szakértők semmilyen sémát ráhúzni, így a tőzsdék hosszú távú irányvonalára nem születtek elemzések.
A határozatlanságba robbant bele az amúgy eleinte csak magas- nyomású légköri jelenségként emlegetett, majd hurrikánná változó Katrina. A Mexikói-öböl felől az Egyesült Államok partjaihoz érkező hurrikán „megszelídült”, de még annyira volt ereje, hogy az amerikai kőolaj-finomítói kapacitás közel 80 százalékát tönkretegye, és ezzel a USA egyik legnagyobb energiaválságát idézze elő. A tengerentúlon dúló problémák következtében a befektetők rögtön a már megszokott metódust alkalmazták; ott eladtak, a feltörekvő likvid (nagy forgalmú) piacokon viszont bevásároltak. A vételi nyomás olyan erős volt, hogy a pesti piac indikátorát két nap alatt közel tíz százalékkal növelte amellett, hogy a forgalom is rekordszintre nőtt. A nyár utolsó napjaiban a BUX értéke 22 ezer pont fölé emelkedett. Ebben a kimagasló teljesítményben jelentős szerepet kapott a Mol. A magyar olajtársaságnak a hetvendolláros hordónkénti szint adta meg a kezdő löketet, később a Kazahsztánban talált olaj és gáz, majd az alaptőke megemelése segítette részvényárának száguldását.