Oktatási botrányoktól volt hangos az idei nyár, és úgy tűnik, az őszi tanévkezdés sem megy zökkenőmentesen. Az egyetemek attól rettegnek, hogy nem tudják kifizetni a fűtés- és villanyszámlát, mert a kormány tartalékképzésre kötelezte őket. Miért volt szükség erre?
– A tartalékképzés napi pénzügyi problémákat jelent az egyetemeknek. A kormány szándéka az, hogy eltitkolja az óriási költségvetési hiányt. A kabinet már az esztendő első felében elköltötte az egész éves költségvetési keretet, ezért a pénzügyminiszter arra utasította a közintézményeket, hogy csak január 2-án használják fel az utolsó negyedévre előirányzott források 40 százalékát. A maradványképzés másik oka, hogy választások előtt állunk. Az idén megspórolt pénz ugyanis hozzáadható a jövő évi költségvetéshez, és ezáltal nagyszerű mutatókat produkálhat a kormány a választók felé. A gond azonban az, hogy valójában egy fillért sem spórolnak meg, csak csúsztatják a kifizetéseket, ráadásul a késedelmes kifizetés többe kerül a büntetőkamatok vagy az előfinanszírozás miatt. Ez a fajta hókuszpókusz többet árt, mint használ. A magyar gazdaság nagy bajban van, de a probléma orvoslása nem azzal kezdődik, hogy megpróbáljuk leplezni a bajt, hanem azzal, ha szembe merünk nézni vele.
– Egyáltalán félre lehet tenni három hónap alatt a negyedéves költségvetés negyven százalékát?
– Az intézmények zöménél ez megvalósíthatatlan. Szerintem egyébként maga az eljárás is jogszerűtlen, mert maradványképzési kötelezettséget legfeljebb a tavaly megmaradt összeg mértékéig lehet előírni, a legtöbb egyetemnél azonban ennél jóval több pénzt kellene megtakarítani. Ráadásul a most zárolt összegek java nem állami támogatásból, hanem az egyetemek saját bevételéből származó vagyon. A kormánynak ne arra fájjon a foga, amit az iskolák maguk termelnek meg.
– Idén indult el a PPP-nek nevezett felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési program, amit a kormány történelmi jelentőségű oktatási beruházásnak nevez. A program részeként kötött szerződések súlyos anyagi terheteket rónak az egyetemekre. Nem fenyeget a veszély, hogy fizetésképtelenné válnak a pénzügyi gondokkal küzdő iskolák?
– A PPP-programban valójában nem állami beruházásból épülnek fel a kollégiumok, egyetemi épületek, hanem magánbefektetők pénzéből. Ez a konstrukció a legdrágább finanszírozási forma, veszélyes, és tovább növeli az államadósságot. Ráadásul törvényileg sem szabályozzák a PPP-szerződések feltételeit. A 175 milliárdos beruházásért az állam és az egyetemek húsz év alatt 700 milliárd forintot fizetnek vissza a befektetőknek. Persze mi is egyetértünk azzal, hogy új kollégiumokra és épületekre van szükség, de az építkezéseket közpénzből és átláthatóan kell végrehajtani. A magánbefektetők által épített kollégiumok méregdrágák: egy ágy átlagos havi bérleti díja 48–50 ezer forint. Ennyit egy diák sem tud kifizetni, ezért az oktatási tárca elvtelen megoldáshoz folyamodott: szemet huny afelett, hogy a kollégiumokba be nem férő diákoknak járó lakhatási támogatás 70 százalékát elvegyék, és azt a luxusépületekben lakóknak adják oda.
– Tavasszal is megszorításokra kényszerültek az egyetemek: akkor több száz pedagógustól kellett megválniuk, mert az állam nem biztosította az előírt béremelés fedezetét. Az anyagi gondok nem hatnak ki az oktatás színvonalára?
– Természetesen kihatnak, de a hanyatlás csak több év után lesz látványos, így a következményekkel már nem ez, hanem a következő kormány fog szembesülni. Tömegessé és mechanikussá válnak majd az előadások, egyre több diák lesz és egyre kevesebb tanár, ritkulnak a kiscsoportos gyakorlati foglalkozások. Ha ez így folytatódik, akkor az egyetemi oktatás tanfolyami képzéssé silányulhat. A doktori képzés is hanyatlik, a doktorandusokat olcsó segédmunkaerőnek használják, a képzési struktúra szétaprózott. A színvonal csökkenése először a tudományos életben, majd a diplomák értékében, végül a munkaerő-piaci keresletben mutatkozik meg.
– Jelenleg az Alkotmánybíróság előtt fekszik a felsőoktatási törvény, amely jóváhagyja többek között a már megkezdett PPP-programot és a kétciklusú képzési rendszer bevezetését. Mi történik, ha a testület az alaptörvénnyel ellentétesnek találja a jogszabályt?
– Úgy tűnik, hogy a kormány is azzal számol: a felsőoktatási reform könnyűnek találtatik az Alkotmánybíróság mérlegén. A kormánypártok ugyanis már benyújtottak két módosító indítványt, amelyekkel megpróbálják elfogadtatni a reform alapvető elemeit. Ez már a harmadik olyan kísérlet, amikor módosító indítvánnyal próbálják megváltoztatni a törvény lényeges részeit. Az első ilyen próbálkozást az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek találta és megsemmisítette.
– A Fidesz egyetért a kétciklusú rendszer bevezetésével?
– Természetesen szükség van erre, a bolognai folyamathoz egyébként még a Fidesz-kormány idején csatlakoztunk. A jelenlegi kabinet azonban erőltetett ütemben akarja végrehajtani a változtatást, és közben azzal riogatja az egyetemeket, hogy egy esetleges kormányváltás esetén veszélybe kerül a rendszer bevezetése. Mi úgy látjuk – és az európai példák is ezt mutatják –, hogy sokkal nyugodtabban, megfontoltabban kell áttérni az új képzési szerkezetre. A legnagyobb baj azonban nem az, ami a felsőoktatási törvényben benne van, hanem az, ami nincs benne. Számos kérdésre ugyanis nem ad választ a reform. Nem lehet tudni például, hogy milyen követelményrendszert alkalmaznak majd a mesterkurzusokon, ahogy azt sem, hogyan és mikor kell felvételizni ezekre a képzésekre. Azt sem szabályozza a jogszabály teljes körűen, hogy milyen szempontok alapján kell kiválasztani az egyetemek gazdasági működéséért felelős irányító testületeket. Így az is előfordulhat, hogy valóban független szakemberek kerülnek a tanácsba, ám az sem kizárt, hogy az utasításokat végrehajtó pártkatonák ülnek majd oda.
– Az idén debütált a kétszintű érettségi, amelynek alapvető elemeit még az ön minisztersége idején dolgozták ki. Az idei matúrából azonban minden idők legnagyobb érettségibotránya lett. Mi vezetett ehhez?
– Már a vizsga előkészítése is botrányosan zajlott. Az új rendszer részleteit senki sem látta, még a kivitelezésért felelős tisztségviselők sem. Ma is előttem van Magyar Bálint arca, amikor kora tavasszal, az oktatási bizottság ülésén kérdésemre büszkén bizonygatta, hogy a minisztérium kevesebbet költ az idei érettségire, mint amennyit mi fordítottunk a hagyományos matúrára. Ez volt az alapvető probléma. Ennyi pénzből ugyanis nem lehet végrehajtani egy ilyen nagyszabású átalakítást. Számolatlanul költ az oktatási tárca digitális zsúrkocsira és kakaóbiztos számítógépre, a fontos dolgokra azonban nem szán elegendő
összeget.
A tételek kiszivárgása a rendszer kipróbálatlanságának következménye. Régiónként mindössze három ember foglalkozott az emelt szintű vizsgák megszervezésével. A logisztikai rendszert élesben az érettségi vizsgák idején próbálták ki először. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy azzal hitegették a gyerekeket, pusztán az érettségi vizsga belépőt jelent az egyetemre, főiskolára. A fő stratégiai hibát akkor követte el a tárca, amikor 2002-ben megváltoztatta az általunk kidolgozott szabályozási rendszert. Azt hangoztatta: a konzervatív kormány ugyan elő akarta írni az emelt szintű érettségit, de a jóságos liberálisok erre nem köteleznek senkit, a középszintű érettségi bőven elég a felsőoktatási felvételhez. Ez hazugság volt, propagandacélokkal. A probléma az, hogy ezt nagyon sokan elhitték. Ma már az egyetemek is emelt szintű érettségit javasolnak a felvételiző diákoknak. Három év után végül megint eljutottunk oda, ahonnan 2002-ben elindultunk.
– A múlt pénteken hozták nyilvánosságra a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal érettségiről szóló jelentését, amely részletesen taglalja a szakmai hibákat, ám konkrét személyi felelőst nem nevez meg. Valóban nem tudni, hogy ki a felelős a botrányért?
– Módom volt megismerni a minisztérium szervezeti struktúráját, a felelősség rendjét, és ennek tudatában egyértelműen kimondható, hogy a politikai és szakmai felelősség is Magyar Bálintot terheli. A szocialista pártnak vagy a kormányfőnek végre össze kellene szednie a bátorságát, és ki kellene mondania, hogy az oktatási miniszter hibát követett el. Sajnos a tárcánál ma már reflexszerűen működik, hogy Magyar Bálint egy-egy botrány esetén a háttérintézményekre és azok vezetőire hárítja a felelősséget. Ezt elfogadhatatlannak tartom.
– Ha jövőre esetleg újra ön kerülne a bársonyszékbe, milyen sürgős változtatásokat eszközölne az oktatáspolitikában?
– Azonnal eltörölnénk a kistelepülési iskolákat sújtó gyermekenkénti tízezer forintos büntetést. Szeptember 1-jétől ugyanis gyermekenként tízezer forinttal kevesebb támogatást kapnak azok az intézmények, ahol az osztálylétszám nem éri el az Oktatási Minisztérium által megadott limitet. A cél az, hogy a kistelepüléseken is megőrizzük az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatait. Lassan két hete egyébként – szavakban legalábbis – emellett tör lándzsát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Persze jobb későn, mint soha, a baj az, hogy az elmúlt három évben ennek pont az ellenkezőjét tették. Ráadásul a kormányfő kisiskolákat védelmező bejelentésével egy időben lépett életbe az előbb említett jogszabály, amely különbséget tesz a gyerekek között aszerint, hogy hol születettek. Talán érdemes lenne elgondolkodnia a miniszterelnöknek azon, hogy miért gettósodik az kistelepülési iskolarendszer, és miért menekítik a szülők gyerekeiket a városi iskolákba, csak hogy elkerüljék az integrációt. Terveink között szerepel még a tankönyv-engedélyezés rendjének alapvető megújítása, az ingyenesség biztosítását ugyanis össze kell kapcsolni a minőség garantálásával is. Szomorú azt látni, hogy a 2002-es ötvenszázalékos béremelés után – nem utolsósorban a 2004-ben elmaradt tizenharmadik havi illetmény miatt – hogyan zsugorodnak a pedagógusbérek. Ezt a hektikusságot váltanánk fel egy kiszámítható rendszerrel. Megújítanánk a pedagógus-életpályamodellt, amely a minőségi munkát és a szakmai előrelépést kiemelten díjazná. A modellt, amelyet a pedagógusok döntő többsége támogatott, 2002-ben készen adtuk át az új miniszternek, aki azonban presztízs- okok miatt lesöpörte az asztalról. Ma már talán ő is belátja, mekkorát hibázott.
Tiltakozás a megszorítások ellen
Az egyetemek csak augusztus utolsó napjaiban tudták meg, hogy a hátralévő négy hónapban az éves költségvetés tíz százalékát, azaz 35 milliárd forintot kell megtakarítaniuk. A rektorok szeptember 20-ra rendkívüli rektori konferenciát hívtak össze, amelyre meghívták a pénzügyminisztert is. Azt szeretnék megtudni: mi indokolta, hogy újabb összegeket zároljanak a felsőoktatási intézmények vagyonából. A jogszabály szerint ugyanis csak egyszázalékos vagyont kell zárolni, ezt pedig már tavasszal megtették. Az sem világos számukra, hogy mi értelme van a tartalékképzésnek, mert az nem tényleges spórolást jelent, csak a kifizetések csúsztatását, hiszen januárban elkölthetik a pénzt. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora korábban lapunknak azt mondta: a munkabéreken kívül semmire nem marad pénz. Tárgyalásokat kezdenek a közművekkel és a beszállítókkal, és megpróbálnak megállapodni velük a kifizetések jövőre halasztásáról. Ha nem születik egyezség, akkor az is elképzelhető, hogy ki kell kapcsolni az egyetemeken a fűtést és a villanyt.
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja: a megtakarítandó összeg ötmilliárd forinttal több, mint amire számítani lehetett. Kis Papp László szerint a kormány korábban a tavaly év végi maradvány mértékéig irányozta elő a tartalékképzési keretet, amely 30 milliárd forint megspórolását jelentette volna. Az érdekvédők azt követelik, hogy a kormány vonja vissza a plusz ötmilliárd forintos tartalékképzést, ellenkező esetben akár a demonstrációtól sem riadnak vissza. A megszorítások miatt a szeptemberi béremelés fedezete sincs meg, ehhez 1,2 milliárd forintra lenne szükség. Kis Papp emlékeztetett: a kormány már korábban zárolta, most pedig el is vonta az egyetemek vagyonának egy százalékát. Ez az összeg pontosan annyi, mint amennyi a béremelések kifizetéséhez kellene. A Fidesz rámutatott, hogy az utolsó negyedéves költségvetés negyven százalékát kellene megspórolni, ami a nagy egyetemeknél több milliárd forintot jelent. Sió László, a párt oktatáspolitikai műhelyének vezetője szerint képtelenség ezt az összeget ennyi idő alatt megtakarítani, ezért vélhetően előfinanszírozást kérnek majd az iskolák az erre specializálódott cégektől, ez pedig nem ingyenes. Így a működési gondok mellett többletkiadást is okoz a kényszerű spórolás. Magyar Bálint korábban úgy reagált: tisztában van azzal, hogy az egyetemek likviditási gondokkal küzdenek, de ő már a bértárgyalások során figyelmeztette a szakszervezeteket, hogy ekkora mértékű emelésnek nincs meg a fedezete. A tartalékképzés kapcsán kijelentette: valóban többet kell megspórolni, mint tavaly, de ezt az összeget januárban elkölthetik az egyetemek, ráadásul jövőre 8-9 százalékkal több pénzt kap a felsőoktatás, mint az idén.
